Carl Palmer

Az 1950-ben szöletett Carl Palmer a nagy rock-generáció legfiatalabb dobosai közé tartozik.

A brit zenész már 15 évesen profi zenekarban játszott, és mindössze 20 éves volt, amikor a Nice szintetizátorvirtuóza, az akkor már igazi nagyágyúnak számító Keith Emerson hívta zenélni.

A King Crimson első énekes-gitárosa Greg Lake csatlakozásával született meg az Emerson, Lake and Palmer nevű trió, amelyet a korabeli sajtó már megalakulásának pillanatában supergroupnak kiáltott ki.

A három fiatalember rá is szolgált e titulusra: az első fellépésük után – mely az Isle Of Wight fesztiválon volt, több mint félmillió ember előtt – egy csapásra világhírűvé váltak, és 1970-ben megjelent első albumuk, majd az azt követő Tarkus című lemezük elmaradhatatlan darabja minden progrock kedvelő lemezgyűjteményének.

Harmadik kiadványuk, mely Muszorgszkij Egy kiállítás képei című darabjának rock-átirata, egyértelműen része a kortárs magas kultúrának.

Emerson, Lake és Palmer 1979-ig zenélt együtt. Palmer ezt követően először saját zenekarral próbálkozott, majd egy másik szupercsapatban, az Asia-ban folytatta, egészen 1991-ig, amikor az ELP újjáalakult, és a Black Moon albuma után majd' egy éves világkörüli turnéra indult. E második korszak végül 1998-ig tartott: egy újabb lemez és számtalan koncert után a három zenész útjai ismét elváltak.

[2006.10.17.]