Liszt-játékok három tételben

A Liszt-játékok első és harmadik tétele zongoraversenyekről szól: nem versenyművekről, hanem versenyző zongoristákról.

Először a hírnév felé már elindult tehetségek ülnek a hangszer mellé: Elmar Gaszanov, az idei Budapesti Liszt-Bartók Zongoraverseny első helyezettje, majd a még középiskolás Balázs János, a Pécsi Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny győztese.

Megszólal majd több virtuozitást próbára tévő etűd (köztük a közismert La Campanella), egy magyar rapszódia és az egyik Mefisztó-keringő, és a kortárs Schumann két kompozíciója is.

Második tételként a muzeális értékű gépzongora „lép színre”. A mechanikus szerkezet az elektromos hangrögzítést megelőző kor hangfelvételeivel, nem is zenetörténeti, hanem zenetörténelmi csemegékkel kínálja meg a Fesztivál Színház közönségét.

Majd ismét az ifjú muzsikusoké a szó, illetve a zongora. A XIX. század közepének hat leghíresebb zongoristáját invitálták egy előkelő párizsi szalonba, hogy ugyanarra a témára virtuóz darabot rögtönözni, hogy az egybegyűlt vájtfülű publikum eldönthesse: ki a legelső a legjobbak között? Hivatalos volt természetesen Liszt és örök riválisa, Thalberg. Meghívták az etűdjeiről ismert Czernyt és az akkor már imádott Chopint…

A sors szeszélyei folytán azonban végül Liszt írta meg az eredeti ötlet alapján Hexaméron-variációknak nevezett sorozatot, amit hat tehetséges zeneakadémista szólaltat meg a hangverseny befejező részében.

[2006.11.11.]