"Álomszép" beszélgetés Karányi Danival

A Karányi Dani nemrég kapta meg a Mahasz Fonogram díját a 2005-ös év legjobb dance/elektro lemezéért. Az Álomszép/Your Delight klipjét pedig május 11-én mutatta be a Viva.

–  A Digital Digital-al kiérdemelted a 2005-ös év legjobb elektronikus lemeze díjat. Fontosak neked ezek az elismerések?
– Persze, hogy fontosak, hiszen ez az egyik legrangosabb zenei díj Magyarországon. Egy hét tagú zsűri döntése alapján ítélték oda a díjat, ez a szakma elismerését mutatja. Szeretnék hasonló kategóriában egy olyan díjat is begyűjteni, amit a közönség szavazatai alapján osztanak ki. Nagy öröm, hogy neveztek a Bravo könnyűzenei díjára is, amelynek júniusban lesz a döntője.

– Mi volt a lemez alapkoncepciója?
– Egy rég temetett angol műfajt, a garage-t ötvöztük a magyar popzenével. Sok garage elem van benne, pörgősebb, táncolható, nem úgy mint az Oktogon volt. Nem mixalbum, lassú és gyors trackek egyaránt vannak rajta, azt hiszem egy igényesen felépített lemezt sikerült készíteni.

– Az első klip a Road to home volt, és épp a múlt hét végén fejeztük be a második klipet, az Álomszép/Your Delight-ból, a Viván már fut is.
– Ebben is vannak digitális trükkök, de az eredeti felvételt 16 milliméteres filmre forgattuk blue box technikával. Felütésként a főszereplő lány pupillája hirtelen kitágul, s miközben a lány táncol, hipnotikus, pszichedelikus víziók, egy saját kis világ alakul ki körülötte. Tudom, ilyenkor mindig adódik a kérdés, hogy nekem is voltak-e hasonló élményeim. Régebben voltak, de ma már fogyasztási szokásaimat tekintve rockerré váltam: sör sör hátán.

– Mindig nagy hangsúlyt fektetsz a vizuális megjelenésekre?
– Eddig három klipem készült el, a Dallam, a Hazaút és az Álomszép. Mindegyikben szerettem volna valami újat mutatni, mindegy milyen technikával. Magyarországon az animációs ipar még gyerekcipőben jár. Ehhez a számhoz nem szívesen csináltam volna egy hagyományos „lány sétál az utcán vagy a buliban” klipet. A szöveg és a kép is hordoz magában pszichedelikus effekteket.

– Most min dolgozol?
– A Digital Digital album kislemezein. Az Álomszép három hete jelent meg, és – anélkül hogy a klip forogna a zenei csatornákon – már több rádió rákattant és játssza. A Hazaút maxin mindenféle remix szerepelt, chillout, dnb. Az Álomszép viszont egy dance szám, dance előadók készítették a remixeket is. Így esett a választás Shane 54-re, aki nagyon jó, a hazai közönségnek szóló zenét csinált belőle. Kevin a saját műfajában (house, breakbeat) mixelte újra, ezt a verziót ha jól tudom már jogosítják is Angliában. Andrewboy remixe a prog-house kedvelőket célozza meg, Mannel és Hamvai PG is egy hasonló változaton dolgozik jelenleg. Ezzel még mindig nincs vége, hetente kapok e-maileket olyan lemezlovasoktól, akik remixet készítenének.

– Számoltad már hogy a Dallamból hány remix készült?
– Huh, sok, nyolc-kilenc biztosan. Fura, hogy az előző lemezről ez a dal még mindig pörög. Hamvai PG-vel egy kiadónál vagyunk. Valamelyik nap bent ültem a CLS Recordsnál és megláttam Hamvai kedvenc tracklistáján a Dallamot. Ezen felbuzdulva maileztem neki, hogy kíváncsi-e az új lemez dalaira is, s olyannyira érdekli a dolog, hogy a lemez teljes anyagát elkérte. Kölcsönös tisztelet van egymás munkái iránt.

– Hogy alakul az idei nyári programod?
– Lehetne sűrűbb is, de így sem panaszkodom. Május 20-án a Kánaán 2. bulin játszom a Süss fel napban. Az elsőt tavaly rendeztük, sokan voltak, szerettük, jól sikerült. Idén játszik még Minormajor, Marvin és Kevin, én pedig az autentikus amerikai mc-vel, E-DAWG-al lépek fel. Július 11-re tervezünk egy laza nyári klubestet a Jailhouse-ban. Július 9-én Sopronban leszek a Volt Fesztiválon este 7-kor, aztán rohamtempóban autózunk Bajára, ahol hajnali háromra várnak minket. Fellépünk még az EFOTT-on és a Sziget második napján a Wan2 színpadon. Tervezzük, hogy Budapesten heti rendszerességgel saját bulit indítunk, egyetemekkel együttműködve.

– Nem is olyan régen még munkát kerestél…
– Egy bankban dolgoztam kilenc hónapig, amikor komoly parám lett a munkahelyemmel. A saját bankomnál a saját folyószámlámat 450 forint tartozás miatt megszüntették, holott a pénzt egy nappal a határidő után befizettem. Az ilyen bank mit vár? Ezzel önmagukat is büntették, mert minden ismerősömnek elmesélem mit műveltek. No, itt hirtelen megijedtem, mert abban az időszakban még nem látszott, hogy kizárólag a zenéből meg tudok-e élni. Szerencsére közben a lemez kezdett beérni, beindultak az élő fellépések is, most azon kevesek közé tartozom, akik ebből is élnek. Sok kollegámnak van „normális” munkahelye a zenélés mellett. Már nem aggódom a munka miatt, viszont szeretnék felsőfokú végzettséget szerezni, mielőtt elszáll fölöttem az idő. Valamilyen kereskedelmi irányban gondolkodom.

– Külföldi fellépésekben?
– Megtapasztaltam hogy ezzel kapcsolatban nem szabad nagy kijelentéseket tenni. Még soha nem léptem fel külföldön, nyár végéig nem is gondolkodom ezen. Az Oktogon kétségkívül sikeresebb volt külföldön mint itthon, sok válogatáslemezre került fel dal róla. Ha lemezt szeretnék kint eladni, ahhoz külföldi management kellene, de nem mozgat most ez annyira. Magyarországon több olyan eredményt értem el, amire alapozhatok. Ha lehetőség adódik, vállalom, de ma már nem vagyok annyira szentimentális, hogy önerőből nekivágjak, telefonok, e-mailek százait lebonyolítsam. Nincs kedvem vaktában elindulni, célokat szeretnék látni magam előtt. Most látok és ezen az úton szeretnék továbbmenni.

– Stílusban merre indulsz majd?
– Hosszú távon nem mernék semmit mondani, félek hogy csak magam cáfolnám meg. Itt van egy lemez, előadjuk, zenélgetünk, de új dolgokban még nem szabad gondolkodni. A lemez legalább 3-4 olyan számot tartogat, amelyek megérdemelnek egy maxit. Ha minden jól megy, egy év múlva lehet egy új lemezt összehozni, az pedig a visszajelzések fényében alakulhat még. Az szinte biztos, hogy sem az elsőre, sem a másodikra nem fog hasonlítani.

– Úgy tűnik sínen vagy, több zenésztársadhoz hasonlóan…
– Jó hogy mondod, pontosan erről van szó. Amikor belekezdtem a zenélésbe, két kiadó jöhetett szóba, az Underground Records és az UCMG. Ez utóbbi azóta beadta a kulcsot a német anyacéggel együtt. Amikor 2003-ban láttam, hogy a történet a vége felé közeledik – mindkét cég elég komolyan kopasztotta a zenészeket – megijedtem, hogy innentől hogyan tovább? A nagy kiadók rétegműfajnak tartják a mi zenénket, nem foglalkoznak vele. Aztán megérkeztek Bérczes Ádámék és létrehozták a hiánypótló CLS Records-t. Nagy kiadóknál szocializálódott, fiatal, tehetséges emberek. Tudják, mi kell a közönségnek és be merik vállalni a mainstreamen kívül eső műfajokat is.
Sok szempontból pesszimista ember vagyok, kevés emberben bízom. Annak viszont nagyon örülök, hogy a CLS-el jól kijövünk. A közeljövőtől már nem félek. Ebben a műfajban távoli jövőben nem lehet gondolkodni, csak ha a saját kezedbe veszed az irányítást. Jó helyen vagyok, megteszek mindent hogy a legtöbbet kihozzam magamból, a többi már csak rajtam múlik. Jó érzés hogy a saját utamat egyengethetem.

– Mi mozgat, mi inspirál?
– Egy szakítás, egy új lány, egy jól sikerült buli… Minden érzelem, ami kifejlődik az emberben, inspiráló lehet.


Rusznák Gábor (Partypeople.hu)

[2005.05.20.]