Poros bördzsekik éjszakája - Ilyen volt a SZIGET utolsó napja

Az Arctic Monkeys feltette az i-re a pontot!

Miután tegnap délután átmenetileg sokkos állapotba kerültem, hiszen Sam Fender az utolsó pillanatban mondta le a fellépését és nem túlzás azt állítanom kedves Zene.hu olvasók, hogy számomra az év egyik legjobban várt pillanata lett volna a vitathatatlanul a mai brit gitárzene leghitelesebb és legkirályabb előadóját megnézni, csalódottságomat elengedve érkeztem meg kora este a Sziget ikonikus K-hídjához. Már az elején szeretném kiemelni, hogy a szervezés véleményem szerint sokkal profibb volt, gördülékenyebben ment a beengedés, mint a korábbi években, s sorállás nélkül jutottam be Európa egyik legnagyobb zenei fesztiváljára. 

Megérkezésem után azonnal konstatáltam, hogy a közösségi média oldalain olvasott több száz komment nem tűnt valótlannak, valóban enni lehetett a port és a homokot a fesztiválon, elég volt hozzá ásítani egyet. Ez természetesen semmit nem vont le az egész rendezvény kiváló hangulatából, a több tízezer boldog külföldi és hazai szitizen egy emberként érezte remekül magát minden színpad előtt. 

A Nagyszínpadnál kezdtem az estémet, ahol belecsöppentem a hirtelen Sam Fender helyére beugró Holly Humberstone művésznő női zenekarába. Bevallom őszintén, nagyon kellemesen csalódtam. Abszolút nem ismertem a dalait, viszont azonnal magával ragad Holly bája és a dalok is remekül meg vannak komponálva. A közönség is jól érezte magát, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyobb arányban voltunk, akik nem ismerték a dalokat, mint akik igen. Üdítő volt, hogy a remek dalok kiválóan szólaltak meg, Holly Humberstone pedig végig hibátlanul énekelt és látszott rajta, hogy örömmel helyettesíti a Sam Fendert, ami valljuk be egyáltalán nem könnyű feladat. (Közben rájöttem, hogy van egy közös akusztikus előadásuk is). Remekül megalapozta a hangulatot az Arctic Monkeys koncertjére. 

Holly koncertje után átnéztem a kedvenc helyszínemre a Mastercard színpadhoz, amelyet idén FreeDome-nak neveztek el, ahol belecsöppentem egy számomra kissé stílus idegen énekesnőbe, Ő volt a bikiniben fellépő Princess Nokia. Első blikkre azt vizualizáltam, hogy a DJ-ének felállású produkció édes kevés lesz a legnagyobb sátras helyszínre, viszont a dalok tempója, az énekesnő roppant jó kommunikációs készsége, közvetlensége megvette a közönséget, még annak ellenére is, hogy sokan csak az Arctic Monkeys előtti várakozás miatt tekintették meg a new yorki előadót. 

Az Arctic Monkeys koncertje előtt picit szkeptikus voltam, egyrészt az utóbbi lemezek nekem túlságosan elvontak voltak, másrészt az elmúlt időszakban elég sok negatív koncert kritikát olvastam. Ehhez képest nagyon dinamikusan indult a buli és a harmadik szám után elkezdett viszonylag jól szólni a zenekar is. A közönség abszolút vette a dalokat, amelyek túlnyomórészt a régebbi lemezekről csendültek fel, a Teddy Picker, Crying Lightning mint húztak rendesen, s külön dícséret illeti Matt Helders dobost, aki a zenekar többi tagjánál végig magasabb fordulatszámon pörgött és vitte a hátán a produkciót. Alex Turner frontembert sokan kritizálják, mert nem igaz konferál sokat, nem beszél sokat a közönséghez, de szerintem ez a sheffield-i rockzenekar érdeméből semmit nem von el. Talán egy kicsit fáradtak is voltak a srácok, a közönségen is látszott, hogy a fesztivál zárónapján az R U Mine? előadása után minden bördzsekin már megállt az utolsó feltombolt por is, így zárult a 29. Sziget Fesztivál. Mondjuk arra nagyon kíváncsi lettem volna, hogy ha Sam Fender melegít be Alex Turner-ék előtt, akkor hogyan reagáltak volna a rajongók a majmok kötelezően, profin lehozott koncertje hallatán? 

[2022.08.17.]