Hogyan született meg a jazzrádió? - interjú Suri Imrével

Suri Imre és csapata 2007 elején gondolt egy merészet, s elindították a 90,9 Jazzyt. Mára kiderült, hogy nem feleslegesen dolgoznak, hiszen a rádió és ezáltal a jazz is egyre népszerűbb. A közkedvelt rádióssal a kezdetekről és az eredményekről beszélgettünk.

- Tizenöt éve rádiózol. Hogyan indult a pályafutásod?
- Más gyerek tűzoltó, katona vagy vadakat terelő juhász szeretett volna lenni, bennem nyolcéves koromban volt egy olyan inspiráció, hogy rádiózni szeretnék. A zene szeretete végigkísérte az életemet, gimnáziumban discóztam, egyetemen stúdióztam, majd 94-ben teljes odaadással elkezdtem dolgozni a Juventus Rádiónál, ahol megragadtam. 12 évig voltam ott, a kezdetekben műsorvezetőként és később promóciós igazgatóként is tevékenykedtem. Lett volna lehetőségem átmenni a tévébe, de maradtam, mert rádiós embernek tartom magam. Nekem a rádiózás a szerelem.

- Mit tartasz rádiósként a legnagyobb sikerednek?
- Voltak szakmai sikereim. Megnyertük a Világrádiósok Szövetségének első díját, amit annak alapján ítéltek oda, hogy ki tesz a legtöbbet a közönségért. A díjra a világon közel háromszázan pályáztak. Siker az is, hogy 12 év alatt több mint hatszáz adást készítettem el. Véleményem szerint az igényes tánczene közelebb hozza az embereket, s ha ez sikerült, akkor én annak örülök. Legnagyobb sikerem mégis az, hogy megcsinálhattam a Jazzyt. Egyértelműen az volt a cél, hogy csináljuk egy olyan rádiót, amiben igényes zene szól a nap 24 órájában, és mellé érdekes témákat dolgozunk fel.

- A kezdetben kitűzött hallgatottsági küszöböt mára elértétek. A prémium kategóriában a leghallgatottabbak vagytok. Valóban sikertörténet ez eddig?
- Igen. Nagyon tudatosan készültünk. Amikor az ORTT kiírta a frekvenciapályázatot, már tudtuk milyen rádióval szeretnénk pályázni. Felmértük a piacot hallgatói és hirdetői szempontból. Megnéztük, hogy mi az, ami nincs a piacon, találtunk három rést, amiből kiválasztottuk a Jazzyt. Jazzt előttünk Budapesten nagyon kevés rádióban lehetett hallani, 24 órán keresztül egyikben sem. Abban hiszünk, hogy a jazzt vissza lehet hozni az emberekhez és igenis populárissá lehet tenni.

- Mi következett a piacfelmérés után?
- Közben elkezdtük gyűjteni a dalokat, kitaláltuk a promóciókat hozzá. Ez egy abszolút tudatos döntés volt, hogy mi a Jazzyt ebben a formátumban szeretnénk megcsinálni. Szeptember 29-én hirdették ki, hogy mi nyertük a pályázatot, én október 1-én felmondtam az előző munkahelyemen. Októberben elkezdtük keresni a helyiséget, hogy hol legyen majd a stúdió és a stáb. Ezt követőn elkezdődött a stúdióeszközök beszerzése. Február 14-én elindultunk egy próbaadással, majd 5 nap múlva hivatalosan is elindultunk. Május elején volt egy mérés, amire az előbb is utaltál, ebben az jött ki, hogy elértük az 5 százalékos hallgatottsági küszöböt, ami a prémium kategóriában az a szám, amivel lehet mit kezdeni.

- Mit kell ahhoz tenni, hogy a jazz népszerűsége tovább emelkedjen?
- Elindítottuk a jazzéletet, soha ennyi jazzkoncert nem volt az országban, mint jelenleg 2007-ben. Van egy réteg, amely eddig is nyitottabb volt a komolyabb és intelligensebb zene felé, eddig is voltak kisebb kezdeményezések, de nem volt, aki összefogja. A Jazzy ebben segít és ad egy háttérbázist hozzá. Rengeteg olyan jazz zenész van, akinek otthon a fiókjában állnak a jazzlemezek és nem talál rá nagyobb kiadót. Mi adunk nekik egy felületet, ahol le tudják játszatni a dalokat, így van egy rádió, ami bemutatja a szerzeményeket, azok a hallgatók pedig, akik nem tudták hol beszerezni ezt a zenét, nálunk találkozhatnak vele. Hozzáteszem, hogy a jazzkoncertek az idén nyáron több rekordot is megdöntöttek. Míg korábban ezren voltak egy ilyen eseményen, most 3 ezren kíváncsiak rá. Úgy érzem, sikerült elindítani valamit a műfajon belül, mert amennyiben népszerűbb a rádió, akkor népszerűbb lesz maga a műfaj is. Elkezdtük a populáris jazz-zel és szépen haladunk a közönségünkkel együtt a komolyabb jazz felé, abban bízva, hogy hosszútávon elérjük vele mind a kulturális, mind a gazdasági céljainkat.

- Nyilatkoztad, hogy nem kereskedelmi adóként, hanem közműsor-szolgáltatóként működtök. Mit érez ebből a hallgató?
- Azt, hogy nálunk nincsenek bulvárhősök, nincsenek bulvártémáink, horoszkóp, ami egy kereskedelmi rádióban alap. Nálunk nincsenek semmitmondó megszólalások, mint hogy 'ez a 90.9 Jazzy és xy vagyok és jön Al di meoa és maradjatok velünk'. Van 5 jazzműsorunk, ahol elmondjuk, hogy mit érdemes tudni az előadóról és a dalról, de egyébként nem beszélünk a zenéről, hanem próbálunk olyan komolyabb témát találni, ami egy gondolkodó embert megérinthet, szeretnénk tartalmat szolgáltatni, ez az egyik legfőbb különbség. A másik eltérés az, hogy míg egy kereskedelmi rádiónál 12 perc lehet a reklámidő,  ez egy közműsor-szolgáltatónál 6 perc, mi még ezt sem szeretnénk kitölteni, inkább magasabbra tesszük a tarifáinkat, mint hogy nyakon zúdítsuk a hallgatóinkat reklámmal.

- A napokban kiírtatok egy jazzpályázatot, amely keretén belül dalokat vártok.
- Megkerestük az összes magyarországi kiadót, hogy jutassák el részünkre a jazzdalokat. Segítségünkre volt László Attila, a Magyar Jazz Szövetség elnöke is, aki minden zenésznek írt egy levelet, hogy elindult ez a rádió és küldhetnek nekik lemezeket. A kezdőlépéseket megtettük, de így is kevés a magyar jazz-zene, így most azt találtuk ki, indítunk egy versenyt a zenekészítő embereknek, akiktől október 10-ig várjuk a zenéket. A győztes megkapja azt a fajta támogatást, ami abban segíti őt, hogy eljusson a dala a közönséghez.

- Bíró Zsolt -

[2007.10.02.]