Kassai István

Kassai István 1959. március 26-án született Budapesten.

1965-ben kezdett el zongorázni tanulni Csákvári Ilonától. Első nyilvános fellépése 1966-ban volt. 1969-ben felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába.

1972-ben játszott először zenekarkísérettel (Haydn: D-dúr zongoraverseny), és tartotta első önálló hangversenyét, ekkor 13 éves volt.

1973-ban, 14 évesen nyert felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre: 1945 óta senkit sem vettek fel ilyen fiatalon rendes hallgatónak a zongora szakra. Professzora a legendás Kadosa Pál volt, tanársegédje Ránki Dezső.1977-ben volt az első zeneakadémiai önálló hangversenye, egy Prokofjev szerzői szólóest.

1978-ban felvették a Dohnányi Ernő által alapított zeneakadémiai zongora művészképző tagozatra. Ugyanebben az évben megkapta az Artisjus díját is kortárs magyar zeneművek előadásáért.

1979-ben első díjat nyert a Magyar Rádió zongoraversenyén. Ugyanebben az évben volt első élő adású önálló estje, illetve ekkor játszott először zenekarral rádióközvetítésben (Rachmaninov: Változtatok egy Paganini témára). Azóta a Magyar Rádióban rendszeresen fellép. Mintegy kétórányi stúdiófelvételt és mintegy hatvanórányi élőadás és koncertfelvétel hanganyagát őrzi a Magyar Rádió Kasai István előadásában.

1979-80-ban a Zeneakadémián elnyerte a Bartókné Pászthori Ditta által alapított ösztöndíjat, melyet a legjobb zeneakadémiai növendékek kapnak. 1982-ben nyerte el a Zeneakadémián zongoraművészi diplomáját. Ebben az évben megnyerte a párizsi Nemzetközi Debussy Zongoraverseny I. nagydíját harmincezer FFR. értékben.

1982-83-ban és 1983-84-ben a Kulturális Minisztériumtól alkotói támogatást kapott a Debussy Versenyen elért eredményéért. Ez az ösztöndíj havonta egy vagy két hangverseny lehetőségét biztosította Magyarországon, ezzel lehetővé téve a fiatal művészeknek, hogy bekapcsolódhassanak a zenei életbe.

1984-ben a párizsi Conservatoire Européen de Musique intézet mesterdiplomáját szerezte meg. Ugyanebben az évben a Kulturális Minisztérium az alkotói támogatást még franciaországi tartózkodása alatt indoklás nélkül megvonta, ezzel kirekesztett a koncertéletből. A Conservatoire legmagasabb fokozatú diplomájának megszerzését célzó második tanulmányi évre nem utazhatott ki. Ezzel lehetetlenné vált számára mindenfajta elhelyezkedés a zenei életben a Zeneakadémiától a legkisebb vidéki zeneiskoláig. Franciaországi tanulmányaihoz francia állami ösztöndíjat kaptott, és szülei is támogatták; a magyarországi diktatúra illetékesei külföldi tanulmányait és utazásait nem finanszírozták.

1985-ben megkapta az UNESCO Fonds International de l'Etnr'aíde Musicale díját. Ebben az évben indult utoljára zenei versenyen. Sajnos körülményei gyors romlása miatt több versenyen már nem indult.

1986-ban részt vett Cziffra György első keszthelyi mesterkurzusán. Azóta egyedül dolgozik.

1986-tól franciaországi tanulmányait már nem folytathatta, mert professzora időközben elhalálozott. 1987-ben felkerült a Fondation Cziffra szólistajegyzékére. Ebben az évben készíthette el első rádiós stúdiófelvételét (Beethoven: G-dúr szonáta op. 31 № 1).

1988-bankészítette el első hanglemezeit (Ernest Bloch – 1880–1959 – összes zongoraművének világelső felvételét a multinacionális Naxos cég megrendelésére), amit az óta már több mint 30 követett (Bartók, Erkel, Hubay, Mosonyi, Volkmann és Weiner műveiből).

1989 óta alapító elnökségi tagja az Erkel Ferenc Társaságnak, 1998-ban Hubay Jenő Társaság, 2000-ben a Lajtha László Társaság választotta meg ugyancsak elnökségi taggá.

1990-ben megkapta a Magyar Rádió Nívódíját Erkel Ferenc zongoraműveinek stúdiófelvételéért. 1991-ben jelent meg a két CD-ből álló, Erkel Ferenc (1810–1893) zongora- és kamaraműveit, valamint operaátiratait tartalmazó összkiadása a Naxos cégnél, amit az előző évben vett fel Szecsődi Ferenc és Lukács Péter közreműködésével.

1993-95-ben közreadta Cziffra György improvizációnak első kötetét, ezeknek a daraboknak jó részét hallás után, hangfelvételről kellett lejegyeznie, mert vagy egyáltalán nem készült kézirat, vagy a lejegyzés alkalmatlan volt a közreadásra. Sajnos a közreadást nem folytathatta Cziffra György elhalálozása következtében.

1997 tavaszától a Hungaroton Classic kiadónak készít hanglemezeket, ebben az évben kezdte el Hubay Jenő (1858–1937) összes hegedű-zongoraművének felvételét Szecsődi Ferenccel, illetve Weiner Leó (1885–1960) összes zongoraművének felvételét is.

1999-ben jelent meg a 6 CD-ből álló Mosonyi Mihály összes zongoraművét, négykezeseit és zongorás kamarazenéjét tartalmazó sorozatnak az utolsó albuma, amelyet 1992-97 közt vettek fel és 1994-99 közt jelent meg a Naxos cégnél Körmendi Klára (zongora), Rásonyi Leila (hegedű) és Kiss-Domonkos Judit (cselló) közreműködésével.

2000-ben jelent meg a Hungaroton híres Bartók-összkiadásának kiegészítő albuma, amelyen Kassai is közreműködött három zongoradarab erejéig. Ezt az összkiadást a japán King Records cég is átvette, és eltérő borítókkal megjelentette, szintén 2000-ben.

2001-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, amely a legmagasabb szakmai kitüntetés Magyarországon. Ebben az évben a Zene Világnapján a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenyén a Zeneakadémia nagytermében léptett fel Mosonyi Mihály első zenekari szerzői estjén, mint a Zongoraverseny szólistája; a hangversenyt az EBU 19 országának rádióadói élő adásban, illetve felvételről közvetítették.
2002-től bekapcsolódott a koncertéletbe, azóta minden évben három-öt különböző műsort állít össze, jellemzően a magyar zenetörténet remekeiből. 2003-ban az Editio Musica Budapest egy kötet erejéig meghívta, mint közreadót híres Liszt-kiadásába (II/15. kötet, Sulyok Imrével), amely addigi kottaközreadói tevékenysége szakmai elismerését jelezte. Ugyanebben az évben jelent meg Dohnányi kamaraműveit tartalmazó lemeze, amelyet az Auer Vonósnégyessel vettek fel.

2004-ben jelent meg Volkmann Róbert (1815–1883) magyar vonatkozású zongoraműveiből készített válogatása, amelyet az előző évben rögzített.

2007-ben látott napvilágot Weiner Leó összes zongoraművének záró albuma. A négy CD-ből álló sorozatot 1997-2006 között vette fel, és a Hungaroton adta ki 1998 és 2007 között. A négy kézre és két zongorára írott darabok mindkét szólamát – felhasználva a modern felvételi technika adta lehetőséget – Kassai rögzítette.

2009-ben jelenik meg a sorozatzáró CD-je a tizenhárom albumos Hubay Jenő (1858–1937) összes hegedű-zongoraművét tartalmazó hangzó összkiadásnak, amelyet Szecsődi Ferenccel vett fel 1997-2008 között a Hungaroton lemezkiadónak, és amely 1997 és 2009 közt jelent meg. Ez volt a magyar hanglemezipar történetének eddigi legnagyobb vállalkozása, amelyet szólóművész elkezdett és be is fejezett.

2010. április 16-án megkapta a Weiner Leó Emlékdíjat a magyar zenetörténet elfeledett műveinek felkutatásáért, jeles megszólaltatásáért, Weiner Leó életművének művészi és tudományos ápolásáért, valamint kiváló kamaraművészi teljesítményéért.

[2010.04.19.]