Liszt Ferenc

Liszt Ferenc 1811-ben látta meg a napvilágot, méghozzá Doborján. Édesapja Liszt Ádám az Eszterházy-uradalom gazdatisztje volt, néhány évig játszott az udvari zenekarban is. Később Doborjánban számtartóként élt családjával.

Liszt csodagyerek volt, apja korán felfigyelt fia rendkívüli zenei képességeire, maga kezdte zongorán tanítani. Kilenc éves volt, amikor először a nyilvánosság elé lépett. Néhány magyar főúr - akiket játékával ámulatba ejt - ösztöndíj alapítványával Bécsben Czerny tanítványa lett. Pesten,

1823-ban egy díszhangversennyel búcsúzott hazájától, ugyanis édesapjával hangverseny körútra indult Angliába, majd Franciaországba, és végül Párizsban telepedett le. 16 éves korában, súlyos csapás érte: elveszítette apját, aki mindaddig legfőbb támasza volt. Mély depresszió lett rajta úrrá, évekig a külvilágtól elzártan élt.

Az 1830-as júliusi forradalom hozta vissza a 19 éves Lisztet az életbe. Magával ragadta a forradalom szele, legközelebbi barátja lett Chopin és Berlioz. 1834-ben megismerkedett Marie d'Agoult grófnővel, akihez szenvedélyes szerelem fűzte, s ennek a 10 éves együttélésüknek gyümölcseként 3 gyermek született. Ez alatt az évtized alatt sokat hangversenyezett. Az 1838-as pesti árvíz-katasztrófa mélyen megrendítette, azonnal hazája segítségére sietett. Bécsi hangversenyének jövedelméből huszonötezer forintot küldött Magyarországra, és elkötelezettségét kifejezve a ’40-es években tisztelettét tette szülőföldjén.

1842-ben végleg Weimarban költözött, ahol 13 éven keresztül az udvar zenei vezetője lett. Életművének jó része és a legkiválóbb alkotások itt készültek el, a zeneszerzés mellett pedig harcolt a fiatal és tehetséges komponisták érvényesüléséért. Budapesten 1875-ben megalakult a Zeneakadémia, amelynek egyik alapítója és első tanára volt, az intézmény ma is az ő nevét viseli.

Számos magyar tárgyú szerzeménye született, ilyen volt például a Hungária című szimfonikus költeménye, amelyben a hősi történelmi múltat örökítette meg. Magyar rapszódiáit a cigányzenekarok hangulata ihlette. A zongorára írt Magyar történelmi arcképek sorozatával a magyar nemzet nagyjait mutatta be. Egyik legközismertebb alkotása Lamartine, francia költő Les Préludes című versének hatására komponált Les préludes című szimfonikus költemény, mely az ember örök sorskérdésével foglalkozik. Az ember érzelmei, eszméi, küzdelmei szólalnak meg a műben.

A halál 1886-ban tüdőgyulladás formájában érkezett el hozzá. Mintegy 400 eredeti művének zöme virtuóz zongoramű, szimfónia, szimfonikus költemény, mise. Legfőbb törekvése volt, hogy alkotásait megértsék.

[2008.07.30.]