Antonin Dvořák

Cseh zeneszerző volt. 1841. szeptember 8-án született a Prága melletti Nelahozevesben. Ének, zeneelmélet és orgona tanulmányait Prágában folytatta. Sokoldalúságát mutatja, hogy brácsásként és zenekarvezetőként is megállta a helyét.

Ifjú korában megérintette a bécsi klasszicizmus, majd hatott rá Liszt és Wagner zenéje, de érett zeneszerzőként teljesen egyedi stílusban, sajátos zenei nyelven komponálta műveit. Népzenei ihletésű alkotásaiban finoman ötvözte a folklorikus elemeket a klasszikus formákkal. Kompozícióival - Smetana mellett - a cseh nemzeti zene megalapítójának számít.

Műveinek megismertetését és kiadását barátja, Brahms is segítette. Az 1870-es évek végére már külföldön is ismertté vált. Meghívásokat kapott, többek közt Londonba, ahol saját műveit nagy sikerrel dirigálta. Méltán avatták díszdoktorrá Cambridge-ben és Prágában.

1901-től a cseh főváros zenekonzervatóriumának tanára lett. A következő évben a New York-i Nemzeti Konzervatórium igazgatójává nevezték ki. Az ott eltöltött három esztendő élményei ihlették talán legismertebb művét: a IX. e-moll szimfóniát, melynek "Az új világból" címet adta. Muzsikája napjainkig népszerű, ezt bizonyítja, hogy Ruszalka című operáját rendszeresen műsorra tűzik a világ operaszínpadain, és a "Szláv táncok" is gyakran felcsendülő mű.

1904. május 1-jén bekövetkezett haláláig számos szimfóniát, egyéb zenekari művet, operát, oratóriumot, zongora-, hegedű-, csellóversenyt, kamaraművet és dalt komponált.

-filharmonia.hu-

[2007.03.19.]