Csodálattal szemléljünk az archaikus, írásbeliség előtti kultúrákból származó sziklarajzok jeleit, vizsgáljuk üzeneteiket. Megértésükhöz hozzájuk fűződő személyes viszonyunkat kell megfejtenünk, legelébb is választ kapnunk arra kérdésre: vajon az esztétikai élményen túl, az antropológusok számára értékelhető információn túl, mi – laikusok – mit tanulhatunk belőlük?
A romantikus, dilettáns múlt-alkotás helyett azt az üzenetet keressük, ami a képekben kódolva ma érvényes számunkra:
Az alkotás által világot teremtő, önmagát és világát felmutató és megörökítő, a közösség számára hasznos, értékes és érthető emberre és jeleire tízezer évek kultúrái épülnek, miközben vallások regulázzák, demagóg ideológiákkal operáló cinikus haszonlesők irtják, racionális civilizációk ölik, mérgezik a szabad, teremtő Embert.
De Ő – mindezen rontó törekvések ellenére - ott hagyja keze nyomát a barlang falán, üzen évezredeken át:
- Itt vagyok! Most változtattam meg a Világot!

A TranzDanz darabja a lelkiismeretfurdalásos divatok, a tömegfogyasztásra gyártott buta bóvli, a kommerszizált „elit-kultúra“, a marketing-érték elől barlangokba, rezervátumokba menekülő gondolat lenyomata, mai sziklarajz- képregény.

A produkció koreográfusa, látványtervezője Kovács Gerzson Péter, a TranzDanz alapítója, művészeti vezetője. Munkáiban, az elmúlt több mint tíz év során, az ősi kultúrák, a magyar népművészet és a kortárs művészetek összefüggéseit mutatja fel. Az általa kifejlesztett színpadi nyelv (mozgás rendszer, vizuális és akusztikus környezet) a kortárs tánc magyar irányzata. Benne organikus egységet képeznek az aktuális mondanivaló, a hagyományos és modern tánc technikák, a népzene, a jazz és kortárs zene és a legkorszerűbb szcenikai megoldások.

A zeneszerző Kovács Ferenc. A magyar népzene, a bartóki struktúrák és a jazz bázisán kialakított egyedi, személyes, sodró hangzásvilág kuriózum a mai magyar zenei életben. Tudatos kompozíció, vállalt indulatok, ösztönös interpretáció, briliáns hangszerkezelés jellemzi Kovács Ferenc játékát.