Rám mosolygott Demis Roussos

Hazánkban járt szeptember 29-én a görög mítosz, Demis Roussos. Sokan kritizálják, mert megöregedett. Más lett a hangja, és, hogy nem ugrál a színpadon… nos, én jelenthetem, hogy Demis hangja még mindig varázslatos, és az „öregség” is kifejezetten jól áll neki.

 „Felhívás” a keringőre

S, hogy ezt bizonyítsa, közel 70 éves kora ellenére, olyan koncertet adott Budapestnek, hogy azt még megemlegetjük… akár évekig. Táncolt az egész aréna, hiszen a meghirdetett ülő-koncert ellenére Mr Roussos maga szólította fel az embereket, hogy táncoljanak. Az immár fehér szakállas úr, mindenkit a színpad elé rendelt.

Volt, aki felbuzdulva a szívélyes meghíváson, tovább is ment volna, ám két ütemnyi színpadon „dajdajozás” után a biztonságiak segítettek neki ismét a földre szállni. Ellenben, egy lelkes kislányt pedig a színpadra emeltek énekelni. S, csodák csodája, a körülbelül 8 éves hölgy tökéletesen tudta a 30 éves dal szövegét, s csöppet sem félt egy legendával együtt a színpadon állni, még csak meg sem illetődött.

Főként a pörgősebb számokra ropta a közönség, teljes eufóriában. Nemtől, kortól függetlenül mindenki ott tolongott a színpad előtt, sokan zászlókat lengetve ugráltak a jófajta görög zene ritmusára, volt, aki szólóban, mások csapatokba verődve vigadtak. Hagyományos görög szirtaki? Opera részlet? Vagy francia, netán olasz szerelmesdalok? Semmi nem fogott ki rajtuk, s a zenekaron sem. És Demis mosolygott. Zenésztársaira, és mindenkire, aki ott táncolt, mulatott velük együtt, mintha csupa-csupa rég nem látott kedves ismerőst köszöntött volna. Mert talán azok is voltak. Hiszen Demis egy élő emlék, maga a nosztalgia a mai negyvenes- hatvanas korosztálynak.

Mert szeret itt lenni

A görög mítosz másodszor járt hazánkban, s azt mondja, nagyon szereti Budapestet. Éppen ezért már egy nappal a koncert előtt megérkezett, hogy kicsit itt is lehessen. Kedveli a várost, az itteni időjárást, - hiszen most Athénban sincsen sokkal melegebb, mint nálunk,- s a magyar közönség sem

Képekért klikk a fotóra

okozott csalódást neki, úgy hiszem. Különleges kívánsága pedig csupán ennyi volt: egyetlen üveggel kedvenc Dom Pérignon pezsgőjéből...

A görög Riviérán…

Keleti tánc, háttérénekesnők, valódi görög zenészek szórakoztattak, s az angol dalok mellett szirtaki, zorbas szólt… mintha a tengerparton ülve hallgattuk volna Mr Roussos hangját. Kikapcsolt, megnyugtatott, és mégis felpezsdített, ezen az estén nem láttam szomorkodót, itt mindenki boldog volt. A nosztalgia tette, az „időutazás”, vagy maga Demis? Mert hiába múlt el az idő, még a valaha fekete szakállas, hosszú lobogó hajú Demis Roussos felett is, a hangja varázslatos maradt.

Változott, persze, öregebb lett, de egy ilyen hang nem tűnik csak úgy el… bizonyítékként szolgáljon, hogy a görög Riviérára röpítette az Aréna közönségét. S, hogy ne csupán ő maga legyen a nosztalgia, lelkes közönségének olyan slágereket hozott el, mint a Don’t cry to catch a river, For ever and ever, vagy akár a We shall dance… és persze a legnagyobb sláger búcsúzóul szólt: Goodbye my love, goodbye. Mintha a tenger zúgott volna…

– Rocket Queen –

[2009.10.00.]