Hosszú kihagyás után: Sub Bass Monster

Hosszabb szünet után új albummal jelentkezett a magyar hip-hop kiemelkedő előadója.

Kedves Máté Szabi, meggyőződésem, hogy részletkérdéssel foglalkozol visszatérő lemezed beharangozó dalában, az önéletrajzi témájú, művésznevedet viselő Sub Bass Monster címűben. Ez pár éve még nem lett volna részletkérdés, de ennyi kihagyás után sajnos az. Más dolgok kerültek előtérbe.

Tényleg úgy érzed, az a legnagyobb problémád, hogy számos helyen rosszul ejtik ki és írják le a művésznevedet? Hidd el, ennél jóval nagyobb baj, hogy a közönség jelentős része időközben el is felejtette a nevedet! Pedig nem ezt érdemelted! Első albumoddal, a ’99-es Félre az útból! cíművel alaposan felforgattad a magyar hip-hopot, és hatalmas hisztériát váltottál ki.

A második, 2001-ben napvilágot látott Tovább is van, mondjam még? című lemezed sikere már valamivel mérsékeltebb volt. Arra még jól emlékszünk, hogy 2002-ben remixalbummal jelentkeztél SBMX címmel, amelyen legsikeresebb dalaid új köntösben hallhatók. Aztán 2003-ban még kaptunk tőled egy maxi CD-t, és ezt követően alkotói csendbe borult házad tája. Hiába nyugtattad meg félévente a rajongóidat, hogy készül a harmadik korongod, kezdtek elpártolni mellőled. Még szerencse, hogy korábban nagy rajongótábort verbuváltál, így azért maradtak páran, akik kitartottak melletted, és izgatottan várták az új stúdióalbumodat.

2005 végén végre megtörted a csendet a Sub Bass Monster című maxi CD-vel. A címadó dal egyik mondata azonban merő túlzás! Jól van, igazad van, sokan elrontják a nevedet, sajnos több szakmabeli is, és elhisszük, hogy szobád falán lóg néhány aranylemez, de listákat már jó ideje nem vezettél, nem tudom, honnan szedted, hogy te listákat vezetsz. Ha ezt a kis szépséghibát leszámítjuk, a felvétel tökéletes, a női vokál is telitalálat. A CD-re felkerült egy másik újdonság is, a Nem vagyok ideges című, ez még a fődalnál is jobb – nem átdolgozásról van szó, mindössze az első két sor származik az ismert magyar slágerből. A felvételek tanúbizonyságot adtak arról, hogy még élsz, és már nem éred be a faladon lévő aranylemezek nézegetésével…

Februárban végre megjelent az albumod Sub Bass Monster címmel. Bevallom neked, az első dalnál az jutott eszembe, mennyire hiányzott ez a hang a magyar zeneéletből. Ráadásul örömmel töltött el, hogy ismét hozod a formádat! Az izgalmas zenei alapokhoz ezúttal is hétköznapi témákat boncolgató, de nem hétköznapi módon megfogalmazott szövegeket írtál. A korongon tizennyolc felvétel szerepel: tizennégy dal és négy közjáték.

Tetszik, hogy – az első két stúdiólemezedhez hasonlóan – most is több esetben saját magad vagy a szövegeid kiindulópontja: az említett, önéletrajzi témájú Sub Bass Monster című mellett a groove-os, zongorás nyitányban arról énekelsz, hogy „újra itt van a Szörny, kezeket fel, nincs semmi baj, én még nem tűntem el”, majd a következő, Hová tűnt Sub Bass Monster? címűben ugyanúgy magadat állítod középpontba, valamint görbe tükröt tartasz a magyar zenei élet elé, amelyet szintén megszokhattunk tőled.

Dalaid közül kiemelkedik a raggás beütésű, Szabó Gyula színművész által felvezetett Ragga a csodaszarvasról és a céltalan autózásról szóló Sebességmámor. A kocsikázás is visszatérő téma nálad, az első albumodon ugyebár zseniálisan átdogoztad a Meseautó című örökzöld slágert. Az ismétlődő témák miatt azonban kis hiányérzetem van, most már ideje lett volna változatosabb szövegeket írni. A zene is lehetett volna merészebb. Nem az előző albumaid zeneszerzésében besegítő Deseő dBalage Balázs producer hiánya miatt érzem ezt, hiszen te önmagad is tökéletesen megoldottad a zeneszerzést, csak lehettél volna kicsit kísérletezőbb.

Azt sem értem kedves Szabi, miért csak három dal: a Nincs megírva, a Mindentvivő sláger és a Köszönet szerepel élő zenekari hangszerelésben, főleg annak tudatában, hogy remek kísérőzenekarod van. Jót tett volna a lemezednek több élő zenei megoldás. Persze, a kifogásaim szőrszálhasogatásnak is tűnhetnek, hiszen összességében megint kitűnő anyaggal rukkoltál elő. Pontosabban nem is kifogások ezek, csak ártatlan észrevételek, a jövődet illetően ajánlom figyelmedbe őket. Remélem, most, hogy ismét kezdenek visszapártolni melléd az elkóborolt rajongók, és az átlagember is kezdi újra megtanulni, hogyan kell helyesen kiejteni és leírni a nevedet, nem tűnsz el ismét évekre. A magyar hip-hopnak nagy szüksége van rád! Ezt tudnod kell!

Puha József (Új Szó)

[2006.07.05.]