Aroma: a legjobb hazai roma előadók slágerei egy lemezen

Kis hazánkban tevékenykedő roma előadók slágercsokrát vizslatjuk egy lemezen. Akinek az jutna eszébe, hogy egy újabb mulatós lemezről van szó, azzal közlöm, hogy nem teljesen ez a helyzet. Bár a roma zene leginkább a mulatást juttatja eszünkbe, manapság ezen előadók is törekednek a modernebb dolgokra. Gondoljunk csak Caramelre, L.L. Juniorra, Emiliora. Ők helyet is kaptak ezen a meglehetősen színesre sikerült válogatáson.

A sort Caramel nyitja, „Mennem kell” című nótájával. Ez a hip-hop, twostep stílusú nóta talán a legjobb kezdés a lemezre. Caramel éneklését ugyebár a megasztár óta ismerjük. Nem ismertem ezt a dalt és most hallottam először. Az úriember lagymatag stílusa sem állt túl közel hozzám, de ez a szám kimondottan tetszik. Ennek már olyan külföldi minőség íze van és sikerült levenni az amerikai feelinget. Ezt sokan megpróbálták már, de elég vicces eredmények születtek. Caramelnek ez esetben sikerült!

Emilio „Ne nézz vissza rám” folytatja a sort. Úgy gondolom, hogy ezt a szerzeményt nem kell bemutatni senkinek. Zseniális szerzemény, zseniális, egyedi előadásban.

A magyar zeneipar talán egyik legjobb roma formációja volt a Fekete Vonat. A „Forró a vérem” című debütáló daluk került a lemezre. Meglepődtem, mennyire modern ez a dal, még mai füllel is. A Fekete vonat sikere nagyban múlt azon, hogy elsőként készítettek modern, roma szövegbetétű nótákat. Azelőtt ilyet nem hallottunk és nagy szenzáció volt a roma rap-elés. A '90-es években ez a muzsika nagyon megelőzte a korát.

Újabb megasztáros versenyző, Gáspár Laci, szintén debütáló nótája jön, ami talán a legjobb volt az úriember dalai közül. Nincs olyan ember, aki ne emlékezne a „Hagyd meg nekem a dalt” – ra! Laci szerintem a jelenkor egyik legjobb férfi előadója, a maga stílusában. De sajnos neki sem sikerült ezt a szerzeményt felülmúlnia a későbbiekben. Azért tegyük hozzá, hogy nagyon nehéz feladat lett volna ez.

A Karaván „Ki itt a legény?” nótája folytatja a dalok sorát. Az első tradicionális „romanóta” a lemezen, profi előadásban. A rézfúvósok és a „falkaéneklés” pedig varázsolnak bele egy kis balkáni ízt, amit Boban Markovich és a Macskajaj óta szerethetett meg a magyar közönség!

Katinka „Bárcsak lennék” című dala viszont elég gyenge próbálkozás. A Romantic-ból való kiválása után szólókarrierbe kezdett Kunovics Katinka valljuk be, nem aratott sok sikert. Jobban érdekelte a médiát a fogyása, mint a művészete. Pedig a hölgy énekhangja és előadása nagyon egyedi és kiváló, de valahogy a produkció háttérmunkája nem sikerült fényesre és sajnos a Romantic sikerét meg sem közelítette.

L.L Junior „Raggamofin”-ja mára klasszikusnak számít. Már a Fekete Vonatban feltűnt az úriember, és ahogy a Fekete Vonat stílusteremtő volt, úgy Junior szólóban is véghez vitte ugyanezt. A Raggamofin után nagyon sok roma zenész vette át a stílust.

Mága Zoltán a „Moulin Rouge” című szerzeményével képviselteti magát a korongon. Számomra maga az egész jelenség egy nagy felfújt, mosolygós, üres lufi. Persze nagyon jó a dal, nagyon jó az előadás, profi a hangszerelés, csak a zenészség hiányzik belőle.

Nótár Mary neve mára már senkinek se ismeretlen. Bár a lemezen hallható „Rád gondolok” című dal talán nem a legismertebb szerzeménye a hölgynek, ez cseppet sem vált kárára a számnak. Ebben az esetben is Nótár Mary valamivel kitűnik az előadók sorából. Hogy mivel? Na ez az, amit nem lehet megmagyarázni. Valami olyan erő sugárzik Maryből, amit nem lehet leírni, ez a „Rád gondolok”-nál is bebizonyosodik. Maga a dal végtelenül egyszerű, és semmi igazán extra dolog nincs benne, de ezt az éneklést hallgatva ez nem is igazán érdekel senkit.

Következő előadónk megint csak érdekes színfoltja a magyar könnyűzenei palettának. Oláh Ibolyáról van szó. Ibolya szintén a Megasztárban tűnt fel, és jelenségével, előadásával, a média által felfújt botrányival alaposan felkavarta a magyar könnyűzenei élet állóvizét. De sajnos a nagy rengés elmaradt és ez nem feltétlenül az előadó hibája. Hogy kié, azt itt ne vitassuk, mert hosszú lenne és nem biztos, hogy súrolná a szalonképességem határát. Ezen a lemezen az egyik legszebb Máté Péter dalt énekli. A „Hazám” Ibolya előadásában akkorát rúg, mint egy ló. Egyébként ez elmondható bármely dalról, amit Oláh művésznő a szájára vett.

A Romantic első bemutatkozó dala következik a cn-n. Egy ország énekelte annak idején velük, „Szívem csak rád gondol, mindig a távolból…”. A „Dal a távolból”-t jó újra meghallgatni. Bár slágerkorában már annyira sokat játszott volt ez a nóta, hogy meg is unta mindenki. Dehát ez a magyar média betegsége. Na például ezért nem hallgatok rádiót az autómban!

Ha létezne roma-minimal, akkor a Stefanót képviselő, „Robi-Rita” című nóta lenne az! Egy tradicionális roma muzsikából merített dallamra írott szöveg és a Korg PA-50 szintetizátor, kicsit megspékelve. Ez persze a hangszerboltoknak nagyon jó. Az említett szintetizátor eladási mutatói az egekbe szöktek e nóta után. Olyan a muzsika, mint az előadó. Egyszerű, csak a lényeg van benne, semmi lázongás, semmi feltűnési viszketegség, de pont ettől az egyszerűségtől lesz jó és olyan „stefanós”!

A Ternipe már viszont a vegytiszta, tradicionális roma zene képviselője. A „Muro Shavo Kiki” is ezt a vonalat képviseli. A lemez egyik legüdébb színfoltja. Semmi elektronika, csak akusztikus, autentikus roma hangszerek, mint a gitár, kanna, kanál és persze az emberi hang.

Utolsó előtti nóta a lemezen a Váradi Roma Cafe, „Umbala-umba” szerzeménye. Annak is a New Radio Edit verziója, ami már cseppet sem lett olyan sikeres, mint az album verzió. Talán a „Nincs kettő négy nélkül” című Bud Spencer-Terence Hill film zenéje nem tetszett a rádiósbácsinak magyarosítva? Kár, mert zseniális lett! No de ez sem a mi dolgunk. A zenekar egyébként igazi bozótharcos, mert nem állt be soha a „gagyisodási” sorba. Mindig is igazi muzsikusok voltak és ebből nem engedtek. A dal e verziója is megmutatja, a „Váradiék” muzikalitását.

A bonus track pedig L.L Junior, Nótár Mary, Stefano „terctettje”, az „Összetart a dal” című eposz. Hát ez megint csak az én véleményem és nem feltétlenül kell azonosulnia vele mindenkinek. Elég összedobott a hangszerelés. Na persze erre általában azért van szükség, mert így lesz rádiós! Erre pedig nincs mit mondani. Ezért tart a magyar könnyűzene itt. Akkor lesz jó a dal a rádióba, ha lecsupaszítjuk. Nehogy a kedves hallgató kapjon valami minőség félét. Mert egyébként az említett „rádiósbácsi” olyan süket manapság a zenéhez, mint a nagyágyú! Viszont az üzlethez annál jobban ért!

Végezetül azt azért el kell mondani, hogy mindent összevetve a lemezen szereplő roma előadók egytől egyig, mindenki egyéniség és kiváló előadó. Nagyon hallatszik mindenkin az a végtelen muzikalitás, ami a roma zenészekre jellemző. A sok-sok stílus egy lemezen belül pedig végképp megmutatja, hogy nem csak esztamot játszani és nem csak hegedűlni tudnak a romák.

-norro-

[2009.03.13.]