D.O.N.S. őszintén: "Halál fáradt vagyok"

Ollie Goedicke nem mindennapi arc, ez kétségtelen. Már legelső produceri munkáit is úgy kapkodták a DJ-k, mintha valami szupertitkos, kiadás előtt álló sláger promó anyaga lett volna. Majd első slágerét, a "Drop The Gun"-t egy éjszaka alatt dobta össze, ami Németország egyik legütősebb klubhimnuszává nőtte ki magát…

Az egészet csak megkoronázta a nagy találkozás Terri-B-vel, a fantasztikus hangú énekesnővel. Mára minden valamirevaló partijáró ismeri D.O.N.S.-t, akit saját elmondása szerint szinte a vocal house tart életben. Hamarosan kicsiny hazánkban is testközelből tapasztalhatjuk meg D.O.N.S. és Terri-B show-ját, amitől valószínűleg a legutolsó szőrszál is az ég felé hajlik majd a hátunkon. Ám mielőtt még ez megtörténne, néhány kérdést szegeztünk Ollie-nak, aki az interjú idején éppen Miamiben volt.

- Nyakig benne vagy a WMC-s őrületben. Hány bulin vagy már túl? Milyen az idei WMC számodra?
- Az őrület pont tökéletes szó arra, mennyire bolond volt az egész: nyolc fellépés négy nap alatt. A nyolcból három bulit a kiadóm, a Kingdom Kone Cuts és a menedzsmentem, a Midnight Beats közösen szervezett a jó barátokkal és partnerekkel. Mi csináltuk a Welcome To Miami partit is a Nikki Beach-en. Valamennyi iszonyatosan jól sikerült. Terrivel kétszer léptünk fel közösen (mint a Dance4Life). Nagyon élveztem az idei WMC-t még akkor is, ha most halál fáradt vagyok, és csak egy kis pihenés jár a fejemben. Mindig meglep, hogy mennyire fárasztó tud lenni a parti-élet. Összességében azt gondolom, hogy hatalmas volt az idei konferencia is. Kevesebben voltunk, mint az elmúlt néhány évben, de a programok még mindig magukért beszélnek.

- Nem hagysz sok időt magadnak a pihenésre. Miami után alig 4 nappal már a müncheni Pacha-ban játszol. Hogy vagy képes ennyire energikus maradni folyamatosan?
- Sokszor kérdezték ezt már tőlem, főleg a WMC-n, Miamiban. Egyszerűen nincs szükségem túl sok alvásra. Mindig így volt, átlag négy óra alvás egy nap pont elég nekem. Ráadásul elég nagy az akaraterőm, amivel elnyomom a fáradtságot. Amikor néha már azon gondolkozom, hogyan csinálom végig a következő fellépést ilyen fáradtan, egyszerűen a zene iránt érzett szeretetemre támaszkodom. Ha a színpadon vagyok vagy a pultban, energiát kapok a zenétől és a közönségtől. Egyáltalán nem azon jár az eszem, hogy mikor jutok ágyba.

- Ahány trekket írsz, az annyiszor kasszasiker. Hogy tudod ennyire mérnöki pontossággal eltalálni a minőség és az emészthetőség kényes egyensúlyát?
- Jó kérdés, nehéz rá válaszolni. Soha nem úgy fogom fel a számokat, mintha a célom az emészthető zene lenne. Olyan zenéket készítek, amikről úgy érzem, jól a kezem alá dolgoznak majd egy klubban. Ez talán annak a zenei világnak a hatása, amiben felnőttem. A dallam a régi funk, soul és old school house varázsából jön. Biztos vagyok benne, hogy a végeredmény mindezek keveréke, kombinálva azzal a ténnyel, hogy igen magas az igényem a minőségre. Addig csavarom magam, amíg 100%-ig elégedett nem vagyok. Gondosan választom ki a számokat és remix-anyagokat, amiken dolgozom, vagy csak egyszerűen jó az ízlésem.

- Hogy jött például anno a "Pump Up The Jam" feldolgozásának ötlete? Aztán pedig hogyhogy újra elővetted?
- A "Pump Up The Jam" a mindenkori kedvenceim egyike. Amikor először foglalkoztam vele 1997-ben, egy kb. 140 BPM-es dance verzió lett belőle a keményebb hangzás kedvelőinek. Amikor úgy döntöttem, hogy új életet viszek a D.O.N.S.-ba 2005-ben, az első ötletem a "Pump Up The Jam" sokkal house-osabb feldolgozása volt. A régi verzió elavulttá vált, meg túl gyors is volt. Örülök, hogy ilyen jól sült el, és hogy ez a siker megnyitotta az utat a megújult D.O.N.S.-nak úgy, ahogyan én szeretek zenét írni és játszani.

- Rengeteg megjelent zene, fellépések és a Kingdom Kome Cuts kiadód menedzselése külön-külön is egy embert igényelne. Belefér még ezeken kívül valami az életedbe? Például család, sport vagy netán egy kis alvás is néha?
- A családi és magánélet számomra olyan, mintha nem is létezne, ami néha egy kicsit nehéz, de mivel ezt a zene iránt érzett szeretetem és szenvedélyem miatt csinálom, jól megbirkózom vele. De hogy ne tűnjek totál önzőnek, be kell vallanom, a barátaim és a családom nem 100%-ig boldogok ettől, sőt néha szemrehányást is tesznek emiatt. Ennek ellenére sok támogatást kapok tőlük. Megbecsülnek azért, amit csinálok. Az alvásnak semmi haszna számomra. Annyi terv mozog a fejemben, hogy simán felébredek 3-4 óra alvás után, még amikor finoman fogalmazva ittasan hagyok is el egy klubot, ami természetesen nem túl gyakran fordul elő. (egy újabb cinkos mosoly) Korán kelek, aztán azonnal munkához látok. A sport a másik nagy szívfájdalmam, nagyon hiányzik, mivel sokat sportoltam régen.
 
- Egyszerűen nincs rá időm. Mindig megpróbálok lejutni a szállodák konditermébe vagy uszodájába. Legalább így egy kicsit tudok mozogni, és persze a DJ-pult mögött is táncolok, ami formában tart. Ami még fontos számomra, hogy amikor csak tehetem, megnézek ezt-azt az országban, ahová éppen eljutok. Más emberekkel találkozom, eszmét cserélek elképzelésekről, tervekről, kultúráról és politikáról. Próbálok annyit magamba szívni ezekből, amennyit csak tudok. Városnézésre megyek vagy csak vacsorázok egy promóterrel vagy helyi arccal. Amikor mégis van egy kis szabadidőm, relaxálok, fürdőbe megyek, elolvasok egy jó könyvet.

- Terry B szinte elválaszthatatlan társad, ha zenéről van szó. Miért érzed a vokált ennyire elengedhetetlennek egy zenében?
- Eddig három kislemezt csináltunk közösen. Egyszerűen szeretem mint embert és mint énekest. Szerintem fantasztikus hangja van. Számomra a vokál egy más személyiséget ad a számnak, dacára, hogy nagy rajongója vagyok a tisztán instrumentális house zenének is. Ellenben nehéz őket megjegyezni, főleg ebben a mennyiségben, amiben manapság naponta kiadásra kerülnek. A vokálban megvan az erő, hogy érzéseket fejezzen ki. Azt gondolom, az embereknek még mindig szükségük van valamire egy számban, amire emlékezni tudnak.

- Hogyan ismerkedtetek meg?
- Lassan 10 éve ismerjük egymást. Egy közös barát mutatott be minket egymásnak, de így is még 6 évig tartott, mire végre elkezdtünk együtt dolgozni. Igazából akkor kezdtük a közös munkát, amikor a "Pump Up The Jam" sikerre tört és szükségem lett egy olyan énekesre, aki élőben előadta velem. Szóval egyszerűen csak megkérdeztem, a többi meg már magától kialakult. Az első kislemez, amit együtt csináltunk, a"Big Fun" volt, majd a „The Nighttrain" és a "You Used To Hold Me".

- Ennyi év közös munka alatt biztosan kialakult a barátság is. Vagy mindig csak a zenéről beszélgettek egymás között? Mi a jó munkakapcsolat és mi a jó barátság titka szerinted?
- Természetesen barátok vagyunk. Olyan sokat utaztunk együtt, annyi közös élményen osztozunk, hogy már majdnem egy család vagyunk. Persze beszélünk zenéről, de Terri már ismeri az ízlésem és én is az övét, ezért is vagyunk ennyire egyforma véleményen a terveinkkel kapcsolatban. A jó munkakapcsolat titka mindenféleképpen a tisztelet, amiben nálunk nincs hiány. Az őszinteség is nagyon fontos. Meg kell tudni beszélni azokat a dolgokat, amikben egyikünk érdekelt, vagy amiben nem értünk egyet. Nem szabad attól félni, hogy vita lesz belőle. Négy év utazgatás és turnézás alatt igazából sosem volt nagy vitánk. Persze néha picit hajba kaptunk, de mindig nagyon kultúrátlan intéztük az ilyesmit.

- Készül most valamilyen újabb "merényleted" a sláger- és eladási listák ellen?
- Épp három új kislemezen dolgozom, a következő "D.O.N.S. vs. Jocellyn Brown "Somebody Elses Guy 2009" lesz, amit most fejeztem be. Nemsokára meg is jelenik. Terrivel is dolgozunk egy közös számon, ami az új kislemezünk témája lesz. Ezt megspékelve az első kislemezem, a "Drop The Gun" remixén is dolgozom, ami nyár elején fog megjelenni. Utoljára, de nem utolsó sorban néhány egyéb remix is folyamatban van, mint Superfunk "Luck Star", Milk & Sugar "Let The Sunshine" és Laurent Wolf "Sunshine Paradise", csak hogy párat említsek.

- Terryvel együtt léptek fel hamarosan Budapesten. Hogyan kell elképzelnünk ezt a produkciót? Mire számítsunk?
- Mivel még sosem léptünk fel együtt Magyarországon, nagyon várjuk már, hogy a világ egyik legszebb városában landoljunk. Egyszer már játszottam Budapesten, és az a tapasztalatom, hogy nagyon jó a közönség, szóval beleteszünk apait-anyait, hogy felejthetetlen legyen az este és a show. Terri majd jól megdolgozza a tömeget, betölti a helyet a hangjával, hogy beindítsa a bulit, én meg majd fedezem a megfelelő hangokkal. Öt-hat számból áll a show, aztán Terri beáll mellém a pultba és persze hallhatjátok majd a zenéinket, mint a "You Used To Hold Me", a "The Nighttrain", a "Big Fun" és Terri új kislemeze, a "Bang That Box", amit Roger Sanchezzel hoztak össze.

-risefm.hu-

[2009.04.09.]