Eladósorba került a Zene.hu. Komoly érdeklődők: klikk a részletekért.
2019. február 17. | vasárnap | Donát nevenapja
    koncert.lap.hu
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
Smiling bar
 
Oldal.info


Fabrik
 
 
Linkek
Rockstation blog
Kapcsolódó cikkek
Egy nap alatt 8000 belépő kelt el a Depeche Mode budapesti bulijára
Felcsendülnek az Universum hangjai - Itt a Depeche Mode újdonsága
Izgulnak a Depeche Mode rajongók! Kérdéses a bukaresti koncert
A címe ellenére egyáltalán nem rossz a Depeche Mode új klipje
A Depeche Mode frontembere a homokóráról énekel
A Depeche Mode legjobbjai
Budapesti kiállításon járt a Depeche Mode
Fontos info a Depeche Mode koncertre készülőknek - videóval
Ismét megindult a roham Depeche Mode jegyekért
Jobb klipet tudnál forgatni, mint amit a tévében látsz?
Kedden teltház előtt lép fel a Depeche Mode Budapesten
Megtudtuk! Az idén nem Yonderboi lép fel a Depeche Mode előtt
Mozgalmas évvége vár a Depeche Mode-ra
Újabb négy Depeche Mode koncert marad el
Kapcsolódó Kiadványok
Depeche Mode: Sounds Of The Universe
Kapcsolatok
Depeche Mode
Kapcsolódó események
Depeche Mode
[2009. június 23.
kedd 20:00]
Depeche Mode
[2010. január 11.
hétfő 20:00]

A szürke univerzum: Depeche Mode - Sounds Of The Universe

Meghallgattuk a Depeche Mode legújabb lemezét.

Amikor Lala nevű középiskolás osztálytársammal '88-ban – az anyját, de régen volt – a győri buszvég felé tartottunk, elment mellettünk két taknyos általános iskolás. Furcsán bámultak ránk, egyikük azt mondta a másiknak: nézd már depesesek! Na Lalánál ez kiverte a biztosítékot és hirtelen a kölyökre üvöltött: „metálosok kisköcsög, metálosok!”

Miután a két bepánikolt gyerek rövid úton menekülőre fogta a dolgot, mondtam a Lalának, hogy: „vazzeg Lala! Háromcenti hosszú, felfelé szárított hajunk van, ráadásul mintha egy láncfűrésszel vízszintesen hirtelen elvágták volna. Rajtad és rajtam sincs semmi metálos cucc, még részeg se vagy vazzeg. Persze, hogy úgy nézünk ki, mint a depesesek.”

Lala miután konstatálta, hogy depesesek lettünk, levágatta azt a kevés haját is, én még bírtam egy ideig, de a Depeche Mode csak a két évvel később kiadott Violator-rel ért el engem. Bár mindig is az erősebb muzsikákért rajongtam, valahogy ez a zene mégis megfogott és később az egész életműbe beleástam magam. Noha igazi fanatikká sosem váltam, a későbbi lemezeket is beszereztem, bár feltétlenül elfogadni a 97-es Ultrával bezárólag tudtam a zenekart.

Persze minden korongjukon van valami, amiért lehet szeretni a bandát, viszont tény, hogy lemezről lemezre szűkült az igazán minőségi dalok száma, de nekem egy közel harminc éve működő csapattal kapcsolatban ilyen számszerű elvárásaim már nincsenek. A nagy ikonok az évek múlásával mind halványabb albummal jelentkeznek, ezen nincs mit vitatkozni, mint ahogy azzal sem, hogy aki ilyen régóta űzi az ipart, az a fennállás első harmadában – legfeljebb felében – kiadja a maga igazán nagy dobásait, aztán valahogy lemezről lemezre egy kicsit kiég.

Ezek után nyilván világos lett már, hogy számomra a Depeche Mode „Sound Of The Universe” című albuma már nem lesz etalon. Jó nóta ezen is van, csak hát nagyítóval kell keresni őket. Becsülöm ugyan bennük, hogy nem évekig hakniznak a régi slágerekkel – megtehetnék –, hanem törekednek valami újra, de ez a '80-as évek hangzásába kanyarodjunk vissza jelszóval készült album csak az elvakult rajongóknak lesz a következő legjobb Depeche-lemez.

Martin Gore tényleg mintha egy kicsit kifáradt volna, de Alan Wilder „ezer” éve történt kilépését indokként felhozni – ahogy több helyen olvastam – arra, hogy miért nem az igazi már ez az egész, az komplett baromság. Azért nem az igazi már, mert nem lehet harminc év után újra meg újra megújulni – nagyon keveseknek sikerült –, nem is elvárás ez szerintem, de pár igazán jó nóta azért kéne. Persze alapvetően rocker beállítottságúként én a DM enyhén karcosabb oldalát bírom, mintsem ezt a kicsit idegesítő szinti prüntyögést, de egy-két nóta koncertverziója még nagyot üthet annak ellenére, hogy itt csak a halványan átlagos kategóriába tartozik.

Azt gondoltam, hogy a klipes felvezetés, a Wrong csak ízelítő és van ennél sokkal jobb nóta is a lemezen. A valóság azonban az, hogy nemigen. Sok a száraz, kicsit üres dal, amely a végig uralkodó lassú középtempó miatt bealvással fenyeget, mindjárt a kezdés is altató az In Chains-szel. Dave Gahan hangja is szürkébb egy kicsit a megszokottnál, vagy csak a jóval szellősebb dalok miatt érzi úgy a hallgató.

A már említett klipes nóta mellett szót érdemel még a négyes Fragile Tension, amely egy fokkal lendületesebb nóta mint a többi, ráadásul van benne egy kis gitár is. Az In Sympathy kellemes refrént produkál, de nem rossz a végre nyomokban régi önmagukat idéző Miles Away/The Truth Is, vagy az izgalmasabb témákat felmutató záró Corrupt.

Elvakult hívek magasról tesznek arra, hogy a Sounds Of The Universe igazából egy elég szürke lemez, nekik sokkal fontosabb, hogy van új korong. Aki most ismerkedne meg – ha vannak ilyenek – a bandával, annak azt mondom, a Depeche Mode-dal való ismerkedést kezdje valahol a „Black Celebration”, „Music For The Masses”, „Violator” hármasnál. Aki meg nem trú fan, de tudja milyen volt a DM régebben, az veheti felejtősre ezt a lemezt. Igazából azonban mindegy is, hogy milyen lett a Sounds Of The Universe, a stadionok már nem erre telnek meg. A nimbuszt ez már nem rombolja le, úgyhogy aki ott lesz  június 23-án a Puskás Stadionban, tomboljon jókat a régi klasszikusokra.

-sunthatneversets, rockstation.blog.hu-

[2009.06.23.]

Megosztom:

Hozzászólások: Hozzászóláshoz, lépj be!
jantar 2009.04.28. 19:10 • [1]
A Depeche Mode sokkal jobb, mint pl. Zséda és a többi haza sztárnak kikiáltott ember.

Teljes fórum »»»

lap teteje
 
Zongora tanítás,korrepetálás 15.ker tanár [2019.02.06.]
Boritók, logók tervezése szolgáltatás [2019.02.03.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu
Zene.hu
cdbolt.lap.hu

Megnéztük Gájer Bálint új műsorát az Orfeumban - képekben 
A sármos énekes Swing ’N Pop...

Harminc év rock and roll, három éjszaka alatt a Tankcsapdával - képekben
Rendhagyó módon...

Zene.lap.hu
Megnéztük Veres Mónika Whitney Houston-estjét az Orfeumban - képekben
Egy szilveszteri éjen át a Kowalsky meg a Vegával
Megható módon búcsúzott az ünnepektől a Neoton Família Sztárjai 
beszámolók még