Szerelmes koncert Harcsa Veronikától
Olyan félnyári este, vagy egészen, egyes szám első személyben Harcsa Veronika mindenkivel, mintha mindenkihez, de valójában csak egyvalakihez. Telt ház, teafőzés szünetben, és tánc, és szeretet, meg nagyon nőiesség.
Gyémánt, beszédes név, noha nem szól, csak gitározik. Hol halkan, hol hangosabban, hol abszolút klasszikusan, hol bluesosan, hol saját magára reflektálva, meg játszva…
Play Me, Play Me…
Hogy kiben mi, milyen hangszer, hogy milyen a gitár és a hang, hogy nem kell más, nem kell több hangszer, csak ők ketten. És persze a szokásos kérdés, hogy mi lesz az utolsó félévvel, meg hogy milyen volt a Johnny Mitchell DVD, vagy hogy miért is szorított a fellépő ruha valahol a Rádayban.
A Time and Space óriási tánccal, és hangulattal, ahogyan a nyár megérkezik, vagy a repülő leszáll, vagy az énekesnő emlékezik. És dalokat ír és elmegy a szünetben teát főzni, hogy az aroma, meg az íz újra és újra felettünk lebegjen. Előtte azért Tracy Chapman, meg hogy ki mit tenne a szerelméért…
És, hogy milyen, amikor a HÉV csak zakatol, közben meg zaklatott a világ, és azt is megcsodálhatjuk, amikor nem is a mikrofonba, hanem csak úgy, mint a színházban, mint valahol belül a lélekben, és mégis kint az emberek között.
És akkor a végére Come Together olyan elánnal, mintha nagyzenekar játszana…Pedig csak ketten vannak…Harcsa Veronika…Gyémánt Bálint…
És búcsúdal. Stay. Kicsi dallamszóló. És valódi búcsú. „Ugye eljössz majd máskor is? Úgy két hét múlva? Én itt leszek, Bálint is itt lesz…” És a közönség is." Bár nehéz addig türelmesnek lenni…
-jazzy.hu/szöveg: Bokros László; képek: Réti Zsolt-
[2009.05.10.]
Hírek
