Végre megtörtént amire vártunk - itthon dörrent a Down!

Úgy tették, ahogy kell, kompromisszumok nélkül, feszesen, ellenvetést nem tűrően! „We are Down!”

Az estét a Sunday Fury kezdte. Közel félház lehetett a Pecsában, amikor a srácok a húrok közé csaptak, és ha már belecsaptak, akkor ezt igen nagy erővel, pontossággal és nagyon jó gitártémákkal tették!

Igazán jó hangolása volt az estének, hiszen a remek szólók mellé odafértek a dallamos vokálokkal átszőtt énektémák. Jó látni egy ilyen zenekart, aki ennyire magabiztos. A programjuk közel félórára sikeredett, amibe szerencsére belefért a nagy slágerük, a „Bullet”!

Valamivel fél kilenc után aztán időutazás részesei lehettünk, hiszen nagyon sokan csak a régi szép emlékek egyikeként tartottunk számon a Voivod-ot! Bevallom, hiba volt ez, hiszen a már nem tinédzser urak ma is ugyanolyan elszántsággal, odaadással végzik a dolgukat, mint anno, amikor a bakelit karcos hangjára headbangereltünk! Mindjárt nyitásnak egy „The Unknow Knows” majd szép sorjában minden olyan dal, amit csak kívánhattunk, „Tribal”, „Global”, „Nuclear War”. A régi slágerek mellett az új lemez is szerepet kapott, de a vége igazi Voivodosra sikeredett, hiszen újra együtt énekelhettünk a „Nothing Face”-re. Jó volt látni őket!

Sunday Fury és Voivod a Pecsában - galéria

És akkor jöjjön az, amire nagyon régóta vártunk, a Down! Anselmóval és minden olyan elvetemülten mocskos percével, amiért érdemes élni. Mert ilyen nyitással egyszerűen már ki van zárva, hogy rossz legyen a buli. Az első hangra a csaknem teltház egyszerre kezdett mozogni, mindenkinek egyszerre emelkedett a keze és üvöltötte Phil Anselmóval a sorokat.

A közel másfél óra annyi tökéletes opussal volt tarkítva, hogy szinte bűn lenne valamelyiket is kiemelni, mert akkor a többi dicsfénye fakulna. Annyira egyben van ez a zene és annyira őszinte, hogy magával ragadja az ember pillanatok alatt és mindez nagyban köszönhető a karizmatikus frontembernek és annak a hihetetlen mennyiségű munkának, ami a zenekar tagjainak eddigi pályáját jellemezte. A blues érzelmei törnek fel minden egyes hangnál a metál keménységébe ágyazva. A program hibátlan és tökéletes volt. Ennél már csak a visszajövetel a „Stone the crow”-val és a közös jammelés a Voivoddal volt tökéletesebb! Köszönjük!

Ajánljuk! Ezt nem hittük volna! Gumicukrot és tacót kér Manson a VOLT-ra 

-Bokros Gábor-

[2009.06.27.]