Ganja-szagú slágerbreakbeat - Dub Pistols a Balaton Soundon

A Dub Pistols legénysége egy meglepően jó hangulatú koncerttel rázta gatyába az első napon még kissé punnyadt fesztiválozókat.

Az 1998-ban a Point Blank albummal az elektronikus zenei életbe berobbanó Dub Pistols az elmúlt 10 évben kb. ugyanazon a színvonalon hozta a reggae-vel, dubbal és dancehallal fűzerezett sláger-breakbeatjét: emlékezzünk olyan számokra, mint a Cyclone, a Soldiers, a Gangsters vagy éppen a legújabb albumon lévő Ganja.

Idén tavasszal jelent meg a csapat negyedik sorlemeze egy csomó közreműködővel (mint pl: Gregory Isaacs, Rodney P. vagy Ashley Slater), a Rum & Coke című anyag a már jól megszokott stílusjegyek ellenére a Dub Pistols eddigi legpoposabb albuma. Éppen ezért nagyon reménykedtem, hogy inkább bestofolnak, mintsem a legújabb lemezüket promózzák.

A gitáros srác az első számnál még a szájában égő jointtal volt elfoglalva, úgy dőlt a ganjaszag a színpadról, hogy öröm volt szippantani. Ennek megfelelően elég nagy lendülettel kezdtek és ezt a lendületet lényegében végig tartották is. A meglepően elegánsan megjelenő csapattagok közül (mindenki öltönyt, és napszemüveget viselt) csupán Barry Ashworth, a Pistols zenei agya lógott ki egy kicsit madárfészek-szerű hajviseletével és laza öltözékével. Néhány számmal később már úgy nézett ki, mint egy részeg középvezető a céges bulin éjfél után: meglazított nyakkendő, szétizzadt, kitűrt ing és olyan kaján mosoly ült az arcán, mintha éppen a titkárnő megdöntésének tervét dolgozta volna ki.

A kezdéskor meglehetősen kevesen ténferegtek a Nagyszínpad előtt, Barry meg is jegyezte, hogy lehetnének többen is, majd miután lenyomták legnagyobb és legismertebb számukat, a Cyclone-t, szépen össze is jött a tömeg. Ekkor csatlakozott a Dup Pistolshoz két Folkfree-s arc, MC Lomex és a tekerőlant-kezelő Hajas Gábor. Ők néhány számnál közreműködtek, mint special hungarian guests, bár hogy őszinte legyek, a tekerőlantból semmit se lehetett hallani, csak azt lehetett látni, hogy a színpad jobb szélén valaki nagyon teker egy furcsa hangszert.

Meglehetősen kemény másfél órát toltak a srácok, akik időnként kiegészültek Rodney P-vel és egy rasztával, aki - amikor éppen nem énekelt - olyan szomorúan nézett maga elé, hogy úgy tűnt, mindjárt elsírja magát. A legszomorúbb raszta volt, akit valaha láttam.

Pozitívan csalódtam a Dub Pistolsban, messze felülmúlták a várakozásaimat, tökéletes választás volt a Nagyszínpadra meghívni a csapatot.

-M-

[2009.07.10.]