Akiket látni kell, mielőtt meghalsz - Orbital a Soundon

A Balaton Sound 3. napjának a fő attrakciója az idén visszatérő Orbital volt, aki egy fergeteges live-val elevenítette fel 20 évés pályafutását.

Az Orbital Soundos fellépését vártam az összes program közül a legjobban. Az idén 20 éves elektronikus formáció szintén az öreg technósok tökéletes példája: a '90-es évek elején olyan techno- és rave-himnuszok szerzőjeként feltűnt testvérpár, mint a Chime, a Satan, a Lush vagy a Halcyon 2004, abbahagyta a közös munkát és mindketten a saját útjukon jártak tovább. Egészen 2009-ig, mikor is már egy ideje bombázták őket egy esetleges újbóli összeállós koncert ajánlatával. Az egyszeri alkalomból azonban visszatérés lett: elkezdtek szaporodni a felkérések és a Hartnoll-testvérek úgy gondolták, itt az ideje egy kis koncertezésnek, ha már úgyis ekkora a kereslet a zenéjükre. Idén szépen végigkoncertezik Európát és így jutottak el 20 év után először Magyarországra is.

Tehát kaptunk egy utolsó esélyt, hogy élőben láthassuk minden idők egyik legmeghatározóbb elektronikus zenei projektjének 20 évre visszatekintő bestof műsorát, amelyet a britek egyik mérvadó magazinja, a Q azon 50 zenekar egyikének tart, amit mindenképpen látni kell egyszer az életben. És most láthattuk is a legendás világító szemüvegeket, amint gazdáik fején virítanak, miközben azok tekergetik a 303-asaikat és bólogatva kapdosnak egyik szintitől a másikig a körülöttük tornyosuló, leginkább egy űrhajó belsejére emlékeztető hegynyi gép között.

A koncert első harmadában a mára már klasszikusnak számító acid-trance-techno számaikkal kezdtek (Lush, Satan, Impact), majd szépen sorrendben jöttek a finomságok: Nothing Left, a Know Where, a One Perfect Sunshine, majd a 10 perces csúcspont, a Halcyonra kevert Heaven is a Place on Earth, a végére került a két, talán legnagyobb sláger: a The Box és a Doctor?, ezzel garantálva a tökéletes befejezést.

Számomra érthetetlen módon nem voltak sokan a koncerten, az első sorokban is simán lehetett táncolni, messze nem volt akkora tumultus, mint Kraftwerken vagy akár Underworldön. Életemben nem élveztem még ennyire 4/4-et, szinte az elejétől a végéig az első sorban kurjongattam és izomlázasra táncoltam magam a másfél óra alatt, ami nagyon gyorsan elrepült.

Az Orbitalt tényleg látni kellet még az életben és ez egy tökéletes alkalom volt erre. Nálam tegnap este megvolt a katarzis, ennél többet már nem tartogathat az idei Balaton Sound. De azért Moby-t még megnézzük!

-M-

[2009.07.12.]