Ismét egy első lemezes banda a célkeresztben. A budapesti fiatalokból álló Betterfly Betterlife című albuma – a csapat myspace oldala szerint – augusztus 1-jén lát napvilágot. Más források szerint már megjelent a lemez, de igazából mindegy is, mert a nálam lévő promó alapján szép sikerek várhatnak a bandára, ha...
A Betterfly is visszatekint már pár éves múltra. Több tagcsere és koncert után (Emergenza Fesztivál, Azfeszt, Zöld Pardon), most itt az első nagylemez tizenkét korrekt dallal, valamint a Betterlife című nóta rádiós változatával. A zenekar igazi koncertbandának vallja magát – Muse Tribute zenekarként is funkcionálnak -, de a stúdiófelvétel után sem kell magát szégyellnie a csapatnak, bár a dobhangzástól nem vágtam hanyatt magam.
A Kiss Balázs (Csiga) – gitár, Nánai János – billentyűk, Farkas Balázs – ének, Sipos Ábris – basszus, Szőts Péter - dob felállású csapat szemtelenül fiatal koruk ellenére nem gyenge muzsikusokból áll, még az egygitáros felállás sem hátrány, van súly a zenében.
Ha a Betterfly által képviselt zenei irányt be kellene lőnöm, nagy gondban lennék. Van itt minden, mint a búcsúban. Jazzes zenei betét, metálosabb vadulás, lebegő, lágy zongora hangok.
Biztos volt a srácokban egyfajta bizonyítási vágy, hogy megmutassák tudnak zenélni. Így aztán ez egyfajta témahalmozás is egyben, bár azt mondom, hogy a kevesebb több lett volna, mert pár dal attól veszti el az igazi karakterét, hogy sokáig tépik a húrt vagy valami mást az urak, és sajnos a lemez meg is fárad kissé a végére. Pár karakteresebb énektéma is elkelt volna Balázstól, pedig a hangja alapvetően rendben van, a kiejtés is oké, de a nóták egy része így is elég szürke képet mutat.
Hogy a zenekar példaképei kik lehetnek, azt nem tudom, minden esetre agy kis Faith No More-os hangulati elemet itt-ott felfedeztem. Mondjuk a Heaven & Hell elején a ColdplayClocks-jának piano-téma lenyúlásáért ejnye-bejnye jár. Ettől függetlenül ez a legjobb dal a lemezen.
Viszont sikerült az albumra igen jó dolgokat is tenni. Ilyen a pulzáló, király basszus és billentyű témákat felvonultató Why Don't You Kill A Man, a remek groove-ra épülő Brave New World, a sikálós gitárjátékú Can't Hide, mely alatt egy jó szinti téma is megbújik, vagy a címadó basszus-gitár orientált lüktetése, ahol a refrén is elsőosztályú, de legalább ilyen jó a Waltzer Alone mega-giga gitárszólója is.
A bevezetőben félbehagyott mondatot tovább folytatva: szép sikerek várhatnak a bandára, ha lenyesegetik magukról azokat a sallangokat, melyek nem tesznek jót a zene befogadhatóságának. Ettől függetlenül az látszik, hogy zenei képzettség terén talán túl jól is állnak a fiúk. Legközelebbre egy kicsit direktebb albumot kívánok a jó ötletek megtartásával. A tehetség adott, a lehetőségeket meg ki kell aknázni.
Hírek
