George Bensonnak esze ágában sincs nyugdíjba vonulni

Koncertbeszámoló a Budapest Sportarénából.

A Pittsburgh-i születésű George Benson egy igazán érdekes jelenség. 1964-ben, azaz 21 évesen (45 évvel ezelőtt!) jazzgitárosként kezdte el karrierjét, de az első komolyabb sikerei csak a ’70-es évek közepétől datálódnak. Mindig is több stílusban mozgott otthonosan és alkotott maradandót, mint a jazz, az R&B, a funk, a soul, a blues, a pop és a disco. A ’60-as években például együtt zenélt a nagy Miles Davisszel, de az igazi áttörést számára mégis az 1976-os Breezin’ lemez hozta meg (a címadó dalt eredetileg Bobby Womack a magyar származású Szabó Gábor gitárosnak írta).

Benson kevésbé a zeneszerzői kvalitásairól, sokkal inkább egyedi soundjáról és kellemes harmóniáiról lett híres. Miután a gitározás mellett énekelni is kezdett, világsztár, sőt bálvány vált belőle, amelyről több mint 60 lemez és szám szerint 10 Grammy-díj tanúskodik. Kiadványai olyan koncept-albumok, ahol minden egyes korong más-más irányzatot képvisel, melyeken többnyire ismert komponisták szerzeményeit adja elő. 2009. július 22-i Budapest Sportarénában tartott fellépése immár a harmadik látogatása volt hazánkban, a négy évvel ezelőtti szegedi és a tavaly előtti Al Jarreau-val közös koncertjei után.

A félbevágott Aréna ülőhelyei szépen megteltek a kezdésre, s rövid felkonfot követően a legnagyobb természetességgel és lazasággal állt neki a hattagú zenekar a Weekend In L.A. című instrumentális dalnak. George Benson az I Got Rhythm motívumát is beleszőtte a számba Ibanezével, a zongorista és zenei rendező Randy Waldman egy csodás szólót adott elő a színpadon álló Steinway versenyzongorán. A ’70-es évek feelingjét idéző, zseniális Affirmation következett a Breezin’-ről, melyben a másik billentyűs, Thom Hall egy húzós rögtönzést mutatott be Yamaha Motifján.

A túlmozgásos szemüveges basszusgitáros, Stanley Banks fiatalos kinézete ellenére az eredeti Breezin’-en is közreműködött már a főnökkel. Folyamatos fejkörzésekkel és nyakhajlításokkal produkálta magát, miközben veszettül adta az alapot. A „lábában benne volt a bugi”, melyet érdekes lábtamburinjával próbált meg hasznossá tenni. A rövid jazzes kezdet egy lírai blokkal folytatódott, ahol felcsendült a Love X Love, ahol Benson már nem gitározott, helyette kieresztette a még mindig egész jó hangját.

„Gyönyörű Budapest, egész nap a várost jártuk, és egy csomó pénzt elköltöttem. Köszönjük a magyarok vendégszeretetét! És az a sok szép nő, akik szembe jöttek az utcán… Nekik szól a következő dal.” – mondta viccesen, s belekezdtek a csöpögős Nothing’s Gonna Change My Love For You-ba, amelynek eredeti verzióját Benson énekelte 1984-ben, s csak 3 évvel később a hawaii-i Glenn Medeiros. Jött még a sorban a lassú In Your Eyes és a pörgős Kisses In The Moonlight is. Az 1969-ben megjelent Abbey Road című Beatles-lemez után két hónappal Benson elkészítette a saját verzióját, The Other Side Of Abbey Road címmel, s erről az albumról szólt a Golden Slumbers, amelyben az est főhőse énekről gitárra váltott, miközben a banda legifjabb tagja, a nyakkendőt viselő dobos, Teddy Campbell finoman seprűzött.

A tribute Nat King Cole-lal folytatódott, mégpedig a Nature Boy szerzeménnyel, amelyben először hallhattuk George hamisítatlan scatelését gitárja pengetésével uniszólóban. Az At The Mambo Inn latinos dalt, majd a Turn Your Love Aroundot nyomta le az együttes, melyben Benson görögdinnye méretű pocakjával lejtett egy táncot – talán maga sem vette komolyan a jelenetet. Bár Benson saját bevallása szerint nem tud spanyolul, mégis egy spanyol nyelvű nóta volt a terítéken. A dalba becsatlakozott a latinos kinézetű, bár ír családnévvel rendelkező ritmusgitáros, Michael O’Neill is, aki fantasztikus éneklésével hatalmas ovációt eredményezett a közönség részéről. A Give Me The Night disco-sláger után George Benson levonult a színpadról, s a banda még egy outrót adott elő.

A ráadás egy show-műsor jellegű zenekari bemutatással kezdődött, ahol nem Benson, hanem O’Neill mutatta be a tagokat egyenként. Megtudhattuk, hogy Britney Spears-től kezdve Barbra Streisandig, az Americal Idol műsortól egészen Frank Sinatráig rengeteg mindenkivel hozta már össze őket a sors, s egy vérbeli profi gárdáról van szól. A már gondosan festett hajú és alig-bajuszos, kissé ripacskodó Benson fekete ingjét fehérre váltotta és újra beindult a slágergyár.

A vidám zenekarvezető – a helyi biztonsági őrökkel ellentétben – jól fogadta a közönség egy részének színpad elé történő benyomulását, s a spontán kialakuló össztáncot. Az utolsó nóták között ott volt a Never Give Up On A Good Thing és a Lady Love Me (One More Time) is. Ekkor – csupán pár karnyújtásnyira a zenészektől – lehetett igazán megérezni a Benson-bulik valódi hangulatát. A zenekari tagok egyébként folyton szórakoztatták egymást a világsztár háta mögött. Az eredetileg a gitárvirtuóz által előadott, majd a 10 évvel később Whitney Houstontól elhíresült The Greatest Love Of All, a dalai között elsőként éneket tartalmazó és óriási sikert hozó This Masquarade, és a sodró ritmusú On Broadway zárták a műsort. Az utolsó szerzeményben a nézők énekeltetése, egy brutális dobszóló és az elmaradhatatlan rajongókkal váltott kézfogások is helyet kaptak.

A közel kétórás koncertből számomra hiányzott néhány alap-nóta. Jobb lett volna kevesebb disco, és helyettük szívesen meghallgattam volna például a Breezin’, a Hipping The Hop vagy a The Ghetto című számokat. Fúvósokkal kiegészülve talán még izgalmasabbak lehettek volna a hangszerelések is. A „fast picking, smooth singing, sharp dressing” művész igyekezett azért a szokásos best of fellépését mindenki számára emészthetővé és élvezetessé tenni, s látszik rajta, hogy 66 éves kora ellenére még esze ágában sincs nyugdíjba vonulni.

A repertoár:
1. Weekend In L.A.
2. Affirmation
3. Love X Love
4. Nothing's Gonna Change My Love For You
5. In Your Eyes
6. Kisses In The Moonlight
7. Golden Slumbers
8. Nature Boy
9. ???
10. At The Mambo Inn
11. Turn Your Love Around
12. ???
13. ???
14. Give Me The Night
Ráadások:
15. Never Give Up On A Good Thing
16. Lady Love Me (One More Time)
17. The Greatest Love Of All
18. This Masquarade
19. On Broadway

- Greg - 

gregjazz.blog.hu

[2009.07.28.]