Szexi szőke cukorka Veszprémben - Candy Dulfer megmutatta, fotókkal
Az idei Veszprémi Ünnepi Játékok 4 órás duplakoncertje kétség nélkül az év egyik legnagyobb bulijának bizonyult! Hihetetlenül hangzik, de igaz: 2009. július 25-én este egy 40 éves holland nő, éjjel pedig egy 70-hez közelítő amerikai férfi szórakoztatta a közönséget kifulladásig...
Ha elárulom a két fellépő nevét, minden bizonnyal sokan rábólintanak majd, hogy mindez valóban így történhetett, mivel a ma élő két legnagyobb funky szaxofonosról, Candy Dulferről és Maceo Parkerről van szó. Lássuk először az első koncerten történteket!
„When I need trombone, my dog is Handy. But when I want sax, I call Candy.” - Prince
Aposztrofálják a funk, a smooth jazz vagy a nu jazz képviselőjének, holott az 5 évesen dobolni kezdő, majd egy évre rá már szaxofonozó szőkeség mindegyik stílust gyakorlatilag egyszerre műveli, kiegészítve még jó néhány irányzattal. A kezdetben szopránon tanuló amsterdami kislány „nem esett messze” a tenoros apukától, s végül - mintegy arany középutat választva - az altnál kötött ki. 12 évesen már fellépett a North Sea Jazz fesztiválon egy nagyzenekar tagjaként, s Funky Stuff nevezetű együttesét immár 14 éves kora óta vezeti, amellyel fellépett Madonna előzenekaraként is.
Candy 20 esztendősen - épp 20 évvel ezelőtt - szerzett nemzetközi ismertséget a brit Eurythmics zenekar gitárosával, Dave Stewarttal alkotott instrumentális duettjével, a filmzene Lily Was Here-rel. A következő két évtized tíz stúdiólemezt (köztük egy közös album az édesapával, Hans Dulferrel), két koncertalbumot, egy válogatást, valamint számos világturnét tartogatott a csinos művésznőnek, aki legalább egy tízest letagadhatna jelenlegi életkorából.
Minden bizonnyal, további férfi rajongókat szerzett magának dekoratív megjelenésével és ötletes lemezcímei megválasztásával, mint pl. Saxuality, Sax-A-Go-Go, Big Girl, Girls Night Out vagy Funked Up & Chilled Out. A holland hölgy az európai sikerek után sztár lett az USA-ban is. Eddigi pályafutása során olyan prominens személyiségekkel dolgozott együtt, mint Van Morrison, Pink Floyd, Sheila E, Marcus Miller, Maceo Parker és Prince.
A szépséges zenész bulija nem sokkal negyed 9 után, tehát még világosban kezdődött el a szabadtéri helyszínen, a közvetlenül az Érseki Palota előtt felállított színpadon. A fiatalos zenekar a kirobbanó és energikus kezdéssel hamar feldobta a hangulatot, s gyakorlatilag fenn is tartotta egész végig. Candy némileg más formációval érkezett idén Veszprémbe, mint két évvel ezelőtt a Petőfi Csarnokba. Most is elkísérte őt a réges-régi elmaradhatatlan tag, a gitáros Ulco Bed, valamint Prince-nél is billentyűs-énekesként tevékenykedő Stanley „Chance” Howard, de például a figyelemreméltóan tehetséges jazz trombitás Jan van Duikeren, és a szenzációs, kanadai születésű, de jamaikai-holland származású díva, Leona Philippo is vele tartott.
Ms. Dulfer minden kétséget kizáróan, jelenleg az egyik legjobb női szaxofonos a szakmában. Pörgős, ugyanakkor laza stílusával, komoly szakmai tapasztalattal tényleg élményszámba menő és egyedi produkciót nyújt. Mindezt jó énekhanggal, mozgással és tánccal kombinálja, és akkora tűsarkakkal, hogy az ész megáll... Csak úgy árad belőle a pozitív energia, éppúgy, mint a tisztán ejtett magyar alapszavak, pl. „Sziasztok!” vagy „Köszönöm szépen!”.
Bár ez utóbbi tudás, egész biztosan jelenlegi magyar focista barátjának köszönhető... :) Funky Stuff repertoárja régi és új dalokat is magában foglalt egyaránt. Mindjárt a legelején felcsendült Maceo Parker gyors tempójú Speed Readingje. Ekkor meglepetésszerűen és inkognitóban (dzseki, baseball sapka és napszemüveg) megjelent a színpadon az est másik főszereplője, Maceo is néhány másodperc erejéig
A friss dupla-albumról felcsendült a hip hopos My Funk, a felszabadult On & On, a nyitódal (és egyik személyes kedvenc) First In Line, a fülbemászó Don't Go és a lírai Oda Al Vino. A régiek közül megszólaltatták természetesen a Lily Was Here-t, melyet tulajdonképpen a Still I Love You helyett nyomtak le (láttam a színpadra helyezett setlistet). Ulco Bed egy lélegzetelállító és hosszú gitárszólót szőtt bele ebbe a klasszikus szerzeménybe. Chance és Leona is külön produkciókkal készültek a koncertre, a „súlyos személyiségű” férfiú a Daylight című Bobby Womack-dalt adta elő, az afrofrizurás énekesnő pedig a Tail Feather kompozíciót a most megjelent első albumáról.
Egy partizásról szóló Prince-nóta, majd az elmaradhatatlan Pick Up The Pieces (Average White Band, 1975) után egy extra ráadás, a Clean Up Womant (Betty Wright, 1971) hallgathattuk meg - pár mai R&B slágerrel megspékelve - szintén Leona előadásában. Candy szaxofonjátékáról elmondható, hogy nagyon érzi a groove-ot, laza és magabiztos technikájával, improvizatív képességeivel, kellemes soundjával igazi tündöklő csillag a jazz-funk mai egén.
A koncerten bőven volt alkalma mindenkinek táncolni és énekelni, s utána a félórás átállás alatt kicsit kifújnia magát a másik fantasztikus funky folytatáshoz...
|
Candy Dulfer Veszprémben - galéria |
-Greg-
[2009.08.15.]