Szolnoki Péter szólóban folytatja? - interjú az örökmozgó zenésszel

A Bon-Bon zenekar frontembere Szolnoki Péter éppen csak elkezdte a jól megérdemelt nyugdíjas éveit, ám nem képes nyugton maradni. Kapva kapott a megkeresésen és csatlakozott az Élménybirtok Médiaválogatotthoz.

– Nem sokat láthattunk eddig focipályán, most mégis itt vagy. Mi történt?
– Temesi Berci, basszusgitáros barátom hívott fel a minap, hogy lenne-e kedvem. Ennyire egyszerű a története. Mivel úgy éreztem, hogy már itt az ideje egy kis rendszeres testmozgásnak, belefogtam. Úgy hozzávetőleg 20 éve fociztam utoljára. Sosem voltam kiemelkedően jó játékos, mindig is műkedvelő szinten, ám a sulis meccseken néha már vérre menően rúgtam a bőrt. Annyira, hogy másnap meg sem bírtam mozdulni. Remélem ezentúl nem így lesz, mert legközelebb is itt a helyem.

– Ha már itt tartunk: a sport mennyire van jelen az életedben?
– Nagyon kis mértékben, ugyanis éjjel-nappal muzsikálok. Annyit azért teszek a testem érdekében, hogy szoktam biciklizni, szobabiciklizni, kis felülést, fekvőtámaszt csinálni, hogy valamelyest a kondim a színpadon is jelen legyen. Amúgy nem nagyon nézek sportközvetítéseket, nem járok ki focimeccsekre, általában a muzsikának és a családomnak szentelem a hétköznapjaim.

– Mit jelent nálad a muzsikálás egészen pontosan? Nem nagyon hallani a Bon Bon-ról mostanság.
– Magyarországon nagyon keveset lehet hallani mindenkiről, pontosan azért, mert ha jobban belegondolunk, egyetlen zenei műsor van a televíziókban, az mtv1-en a “Csináljuk a fesztivált” és ezzel ki is fújt. A VIVA televízió nem az a csatorna, ahol a magunkfajta "idősebb" muzsikusoknak a zenéit nagyon játszanák, de azért hála Istennek velünk kivételt tesznek néha, és egy évben egyszer egy dalunk lemegy. Szóval ezért nem lehet hallani többet a Bon-Bon-ról. Meg azért sem, mert nem szereplünk állandóan a pletykalapok oldalain... Ám ennek ellenére rengeteget járjuk az országot, élő koncertektől a hakniig minden van. Tehát aki szeretne, tud velünk találkozni. Most éppen a 15 éves jubileumi koncertünkre készülünk és egy új lemezen is dolgozunk. Mellette párhuzamosan van egy szólólemez anyagom, amit most hangszerelek. Ezen kívül másnak is írunk dalokat, hangszerelünk, én egy vonósnégyesre is, tehát nagyon sokféle dologgal foglalkozunk.

– S mi újság a Rendőrzenekarral?
– Sokan tudják, hogy én a Rendőrzenekar tagja voltam 19 éven át. Úgyhogy nekem a fél napom mindig arra ment el, hogy bejártam dolgozni, persze ott is a muzsika volt jelen. Eredetileg fuvolista vagyok, de ott is basszusgitároztam, vagy énekeltem, éppen, ami kellett. Ám éppen a mai hatállyal helyeztek nyugdíjba, mert megvolt a 25 évem, azaz már a 27 évem, ami kell ahhoz, hogy korkedvezménnyel el tudjon menni az ember nyugdíjba. Úgyhogy ennyivel több időm marad a többire.

– Mit takar egészen pontosan ez a korkedvezményes nyugdíj?
– A fegyveres testületeknél 25 év után el lehet menni nyugdíjba.

– Magyarán azt jelenti, hogy a zenekartól visszavonultál?
– Igen, de ha nagy koncertjük van, és szükségük van rám, természetesen szívesen visszamegyek és segítek nekik.

– Említetted, hogy a Rendőrzenekar napi munkát jelentett. Mesélj erről egy kicsit!
– Nagyon sokrétű feladat ez. Minden nap reggel 9-kor kezdünk, az egyéni gyakorlások és zenekari póbák mellett szolgálati temetések, koszorúzások, állami ünnepségek, tisztavatások színesítik hétköznapjainkat, de sokszor a hétvégéinket is. Mivel nagyon sokoldalú a zenekar, a jazztől kezdve az operetten át, a fúvós zenéig mindenfélét játszik, csak most már nélkülem.

– Hogy érzed magad nyugdíjasként?
– A legjobb dolog benne, hogy nem kell korán kelnem. Minden nap fél 6-kor ébredtem, hogy 9 órára beérjek az óriási dugóban Biatorbágyról a 10. kerületi Készenléti Rendőrséghez. Most már nem kell korán kelnem.

– Mit fogsz kezdeni a rengeteg szabadidőddel?
– Eddig is szépen be voltam táblázva, most sincs másként, de így több időm lesz a gyerekeimre. Reggel felkelek, picit tornázom, aztán csinálom a napi dolgokat. Zenét írok, hangszerelek otthon, fellépésekre utazunk, vagy riportokat adunk. Mindig van mit csinálni, nem unatkozom.

– Beszéljünk egy kicsit a Bon-Bonról. Mit lehet tudni az új lemezről?
– Rengeteg dalt írtunk most is. Általában az a legnehezebb, hogy abból a sok demóból kiválasszuk a legjobb 10-et, vagy 12-t. Én már kiválasztottam a magam 6 dalát. Tamás is most dolgozik külön a maga 6 nótáján. Az enyémeket már odaadtam a szövegírónak, hadd dolgozzon rajta. Hamarosan elmegyünk a stúdióba és amit otthon elkezdtünk, azokat ott kiszínezzük és tejszínhabot fújunk rá.

Szolnoki Péter szólóban folytatja - íme az igazság!

[2009.08.05.]