Szolnoki Péter szólóban folytatja? - interjú az örökmozgó zenésszel
– S mikor lesz nyilvános a korong?
– Jövő tavaszra tervezzük, de a kiadóval még egyeztetnünk kell. Sajnos manapság már nincsen lemezeladás, ezért lehet, hogy csak az internetes oldalunkra töltjük majd fel, ám én örülnék, ha ez az album is megjelenhetne kézzelfogható formában. Stílusban nem nagyon megyünk el. Aki ismeri a Bon-Bon zenéjét, az mindig is tapasztalhatta, hogy nagyon sokrétű, eklektikus lemezeket csináltunk, tehát egy lemezen belül volt mindenféle típusú dal. Most egy kicsit hozzávesszük azt az amerikai, mostanában divatos gimi-rockot is, amit olyan nagy előszeretettel hallgatnak a gyerekek. Viszont szöveg tekintetében megmarad az ironikus hangvételünk.
– A szóló-fronton mi a helyzet?
– Megírtam a dalokat, hangszerelgetem még egy kicsit, aztán irány a stúdió. Ez egy teljesen másfajta zenei stílus, mint amit tőlem megszokhattak. Rengeteg féle zenét hallgatok. Ezek a zenék bennem élnek, keverednek, ezekből formálódik, alakul folyamatosan a saját zenei világom. Szeretnék a Bon-Bon mellett más oldalamról is megmutatkozni, komolyabb dalokkal előállni, hisz ez is én vagyok. Itthon a funk és az acid jazz még nem közkedvelt műfajok, de azért remélem, hogy minél többen meghallgatják majd!
– Elárulod miért is vártál eddig a szólókarrierrel?
– Mostanra ért be az anyag. Amúgy nem terveztem soha szóló karriert. A Bon-Bon mellett szeretném megmutatni mi az, ami még bennem van. Rengeteg olyan dalom van a fiókban, amiket sosem tudtam elővenni és megosztani másokkal. Nem akarom, hogy szorulást okozzon. :) A másik, hogy sokan várták, várják tőlem, hogy valami mást, valami “komolyabbat” is csináljak, mert aki ismert engem régebbről, azok tudják, hogy a klasszikus zene közben-után én jazz-el foglalkoztam és csak ezt követően kezdtem a popzenéből megélni. Ugyanolyan nehéz ezt is igényesen művelni és főleg ilyen sokáig talpon maradni. Itt a bizonyíték: jövőre leszünk 15 évesek, és már most elkezdtük a jubileumi koncertünk szervezését. Szóval meg akarom mutatni, hogy mi van még bennem.
– Mennyire mertek nagyot álmodni ezzel jubileumi koncerttel kapcsolatban?
– Amennyire itthon lehetséges. A Margitszigeti nagyrétre több ezer embert várunk. Mint a 10 éves bulink, ez is ingyenes ajándék koncert lesz, hogy együtt ünnepelhessenek velünk a rajongóink. Piskor "Pite" Zoli barátunk segít megvalósítani ezt a bulit. Nagyszabásúra tervezzük, sok vendégművésszel, jó nagy színpaddal, látvánnyal. Tüzijáték, ledfal, lófütty, minden...
– 15 év... Mire vagy a legbüszkébb a Bon-Bon tekintetében?
– Arra, hogy Tamással együtt vagyunk 15 éve jóban, rosszban, bár szerencsére inkább jó dolgok történtek. És a slágereinkre. Jó pár dalunk közül a Sexepilem (James Bondos), és a Valami Amerika című szólt a legnagyobbat. Ám a Valami Amerikát azért emelném ki jobban, mert az nekünk is sokkal inkább közelebb áll a szívünkhöz zeneileg is, meg a sikert tekintve is. Ez a nóta nagyon nagyot durrant. Ha bármikor előadjuk, mindig nagyon nagy szeretettel fogadja a közönség.
– Mennyire vagy elégedett magaddal, az életeddel?
– Maximalista ember vagyok, így sohasem fogom azt mondani, hogy elégedett vagyok magammal. Ám szerencsére nagyon élet-igenlő és pozitív beállítottságú vagyok, és ez a lelkesedés remélem még jó néhány évig elegendő lesz ahhoz, hogy eredményesen muzsikáljunk.
– Itt a nyár. Jut idő a pihenésre?
– Kevés, de mindig szakítunk időt a pihenésre, ha csak fél napot, vagy 10 percet kapunk, azt mindig kihasználjuk. Minden évben beiktatunk egy, vagy két hetet, amikor nem vállalunk fellépést. Ilyenkor csak a gyerekeimmel vagyok. Igyekszem minél több időt velük tölteni, még akkor is, ha a sok fellépés miatt ez nehéz.
– Látsz a gyermekeidben valamilyen zenei tehetséget?
– Igen. A lányom, Bogi 12 éves, nagy zenei talentummal rendelkezik. Ő szintén zongorázik, fuvolázik, és nagyon jól énekel. Mondtam Neki, hogy szívesen segítek, ha komolyabban szeretne foglalkozni a muzsikálással, de most még nem erőltetem. Ez még úgyis a kiskamasz útkeresési időszaka nála, de szerencsére nagyon tehetséges. A nagyobbik fiamnak, Pétinek botfüle van, ritmusérzéke sem sok, de nagyon kreatív más dolgokban. A kézügyességét tekintve, nagyon szépen szobrászkodik, de most az amerikai elnökök és a pénznemek érdeklik. Nagyon kevés olyan amerikai elnök van, akinek ne tudná a nevét, vagy hogy mikor volt éppen hatalmon. A világ zászlói közül szinte mindegyiket ismeri, akármelyikre rámutatsz, megmondja, hihetetlen memóriája van. Balázs, a legkisebb is nagyon jó zenei érzékkel rendelkezik, nagyon tisztán énekel, ő 6 és fél éves. Jó ritmusérzéke van, dobolni szeretne. Mindegyik azt csinálja majd, amit szeretne, én támogatni, segíteni fogom őket ebben.
– Mivel tudsz legjobban pihenni, kikapcsolódni?
– Filmmániás vagyok. Van egy jó nagy filmgyűjteményem, csakis eredeti filmek. Nagyon fontosnak tartom, hogy eredeti zenéket és filmeket vegyek, hiszen mi is ebből élünk, megtisztelem a készítőket ezzel. Mindenevő vagyok ebben is. Művészfilmektől elkezdve kalandfilmeken keresztül, a zenés, vagy vígjátékon át minden jöhet. Igazából mindegy, csak kikapcsoljon. Ha nagyon messzire megyünk fellépni, akkor útközben is ezeket nézem.
– Hány filmed van és mi alapján bővíted a gyűjteményt?
– Először a kedvenc színészeim filmjeit kezdtem el gyűjteni, úgy 6-7 éve. Azóta majdnem 2000 filmem van már. Emellet az volt a célom, hogy olyan alapfilmeket gyűjtsek össze a gyerekeim számára, amelyek nekem is meghatározóak voltak gyermekkoromban. Szeretném, ha a filmművészet remekeit ők is élvezhetnék és továbbadhassák majd a saját gyerekeiknek!
Ajánljuk! Megdöbbentő történetek! Az utcazenészeket kérdeztük
– HAK/BZS –
[2009.08.05.]
Hírek
