Interjú Demjén Ferenccel: "Méltó körülmények között, az Arénában búcsúztassuk el az évet"
Kevés olyan előadóval büszkélkedhet a magyar zenésztársadalom, aki amellett, hogy több mint negyven éve koptatja a színpadi deszkákat, a húszévestől, a hetvenesekig szinte minden korosztályt meg tud szólítani. Repertoárja magában foglalja a Bergendytől, a V’Moto-Rockon át, tizennyolc szólólemezének dalait is. Demjén Rózsitól a 2009-es nyári turné, a készülő új lemez, valamint a decemberi Budapest Sportaréna koncertről érdeklődtünk.
- Az MTV Iconjává választott Demjén Ferenc dalai szólaltak meg július 11-én, Siófokon, több előadó tolmácsolásában. Milyen benyomásaid voltak az eseményről, véleményed szerint, mennyire tudták hitelesen visszaadni a nóták szellemiségét?
- Jó hangulatú este volt, és ahogy hallottam, ekkor voltak a legtöbben a Coke Club-on. Dalaimban mindenki megtalálhatja azt, amire a lelke, szíve vár. Zeneszerzéskor számomra az egyik legfontosabb, hogy mindenki megértse, amit megfogalmaztam. Még akkor is, ha nem mindjárt, elsőre lesz érthető. Néha évek múltán jönnek rá, hogy mi rejlik a sorok között. A műsorban közreműködő zenészek megpróbáltak olyan dalokat választani, melyek hozzájuk közel állnak. Nyilvánvaló, hogy a közönség az én előadásomban szerette és ismerte meg ezeket a nótákat, így nehéz elvonatkoztatni az eredetitől.
- Ha végignézzük a koncertnaptárt, a 2009-es év nem szűkölködött bejegyzésekben. Milyen élmény maradt benned a nyári bulik után?
- Igyekeztünk bejárni az ország minden részét. Ahová hívtak, oda nagy örömmel mentünk, így jó pár koncertet adtunk Felvidéken is, a magyarok lakta településeken. Zenekarommal egész évben úton vagyunk, őszre is van jó pár felkérésünk. Ezekből nehéz bármit kiemelni, hiszen minden megmozdulás egyformán fontos. Ráadásul mindenhol ugyanolyan lelkesedéssel, szeretettel fogad minket a közönség.
Viszont a Sitkén történtekre nem szívesen fogunk visszaemlékezni. Nyolc év után újra nagy örömmel mentünk, ám olyan technikai feltételekkel kellett szembesülnünk, amelyek ellehetetlenítették a munkánkat. Az első dal alatt nemcsak a színpadi kontroll, de a hangszereink sem működtek. A világítást és a hangot egy darab aggregátor szolgáltatta, ami viszont nem bírta a terhelést. Amint színpadra léptünk, összeomlott. A fellépők közül mi vettük igénybe elsőként a világítást, saját technikusaink „Gagyi” és Imike mindent megtettek, hogy mentsék a menthetőt. A nem létező technikai hátteret azonban ők sem tudták biztosítani kilenc zenész számára. Ráadásul a helyiek csípőre tett kézzel szemlélték az eseményeket. A közönség felé úgy ahogy megszólalt a szerelés, a színpadon viszont sem egymást, se magunkat nem hallottuk. Ilyen feltételek mellett lehetetlenség egy koncertet tisztességesen végig játszani, levonultunk a színpadról.
- Amikor úgy tűnt, hogy végre sikerült a hibát kijavítani, kimentünk, és négy nótát kín-keservvel eljátszottunk. Azonban kiderült, hogy Menyus (Menyhárt János – a szerk.) gitárjátékából a közönség semmit nem hallott, a színpadi kontroll is akadozott. Azt gondolom, hogy jól döntöttünk, mikor kétszeri nekifutás után, harmadszor már nem mentünk vissza, hogy lejárassuk magunkat. Mikor a közönség elkezdte énekelni a Jégszív című klasszikusunkat, a megható szeretetnek és kitartásnak ez a megnyilvánulása arra ösztönzött, hogy kimenjek, és mindenféle zenei kíséret nélkül – azaz a közönséggel együtt – elénekeljem a nótát.
Az aláírt szerződésben foglaltak még alapjaiban sem teljesültek. Sem öltözősátor, sem szendvicsek, sem üdítők nem álltak rendelkezésre. A lemezeinket hivatalosan forgalmazó üzlettől annak ellenére kértek helypénzt, hogy a megállapodásban éppen az ellenkezője szerepel.
A szervezők arra képtelenek voltak, hogy elnézést kérjenek - elsősorban a közönségtől, másodsorban tőlünk. Závodi Gabinak kellett kimennie a színpadra, és elmagyaráznia, hogy mi is történik valójában. Azt, hogy miért nem szól semmi, miért nem tudjuk a koncertet folytatni. Nem számoltunk azzal, hogy ma, 2009-ben ilyen fajta szervezetlenséggel találkozunk! Éppen ezért - a helyi szervezők helyett -, ezúton is elnézést kérünk mindenkitől, akik több száz kilométert utaztak, hogy minket meghallgassanak.
- Ezek után beszéljünk egy jóval kellemesebb témáról! Bársony Attilával, mint a Demjén-koncertek háttérénekesével, jó ideje együtt dolgozol. Mi késztetett arra, hogy a régóta várólistán szereplő, napokban megjelent harmadik szólóalbum, a Hamis álmok közt lemezre szöveget írjál?
- Elsősorban az, hogy Bársony Attilát tehetséges énekesnek tartom; másrészt tényleg elég régóta dolgozunk együtt, így természetes dolog, hogy írok dalokat a lemezére. Nagyon jól sikerült album, jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a dallamos, lírai nótákat. Örömmel venném, ha Attila saját lemezbemutató koncertjén is bizonyíthatná, hogy nem kizárólag háttér vokalistaként, hanem elől, a fronton is kiválóan megállja a helyét.
- Szólópályád szerint tematizálva, eddig tizennyolc albumot tudhatsz magadénak. A hírek szerint készül a tizenkilencedik is.
- Októberben jelenik meg tizenkilencedik szóló albumom, melynek munkálatai most zajlanak Závodi Gábor stúdiójában, aki a lemez hangmérnöke, valamint zenei rendezője is egyben. A napokban vesszük fel a zenei alapokat, majd ezt követően énekelem fel a dalokat. Várhatóan 12-14 vadonatúj nótával ismerkedhet meg a vásárlóközönség.
- Sokéves hagyomány, hogy az óévet Demjén Rózsi szuperkoncerttel búcsúztatja az Arénában. A tavalyi V’Moto-Rock után ismét láthatunk szólóban?
- A közönség megszokta, ahogyan mi is, hogy méltó körülmények között, az Arénában búcsúztassuk el az évet december 30-án. Itt köszönjük meg az egész esztendőn át kitartó közönségszeretetet, valamint azt, hogy annyian elkísérnek bennünket szinte mindenhová. Idén is, hagyományosan, a jól megszokott zenekarommal lépünk fel. A koncertet egyben lemezbemutatónak is szánjuk. Addig is járjuk az országot. Mindenkit szeretettel várunk erre a bulira, remélem, minél több zeneszerető emberrel találkozunk december 30-án az Arénában. Addigra mindenki megtanulhatja az új album nótáit, és velünk együtt énekelheti.
Érdekes képek Demjén Ferencről! Meg fogsz lepődni!
-Hegedűs István-
[2009.09.12.]