"Nem mindenáron szeretnék a csapból folyni" - interjú Széles Izabellával

Megtaláltuk Széles Izabellát, aki a Megasztár után egy kissé eltűnt. Azonban mint kiderült, egyáltalán nem tett le arról, hogy énekesnő legyen: gőzerővel készül, miközben a magánéletre is van ideje.
 

– Jelen pillanatban mi az, amin dolgozol?
– Az első lemezemen. A Megasztár óta menedzsmentváltásom volt. Több zenésszel próbáltam együtt dolgozni, ami nem nagyon sikerült. Úgy érzem, most találtam meg a megfelelő csapatot, akik inspirálnak és a megbeszélt időket is betartják, ezek mellett persze jó zenéket készítenek, természetesen kompromisszumokra is képesek vagyunk.

– Milyen lesz az anyag? Mesélj róla egy kicsit!
– Évek óta készül már, mert több csapattal próbálkoztam, akikkel nem sikerült egy hullámhosszra kerülni, a jelenlegivel sikerült. Modern hangzású, amolyan electro-s lesz, de mindenféleképpen populáris. Nem olyan, mint az eddig tőlem hallott dalok, mint például a 9 és fél Randihoz kapcsolódó dalaim. Meg fognak lepődni, akik hallgatni fogják a lemezt. Populáris, modernebb hangzású lesz. Kilenc szám már elkészült. Nem fogunk erőlködni, hogy tizenkettő legyen, ha lesz, akkor örülünk neki, ha nem, nem gond az sem.

– S valójában mit jelent számodra az, hogy egy dal jó?
– Az a dal jó, ami jó érzést kelt az emberben amikor hallgatja. Hamar megtanulja, dúdolja és egész nap ott van ember fejében van. Ha gyors számról van szó, és azt egy szórakozóhelyen hallani szeretné, akkor az egy jó szám. Ha lassú, akkor pedig amiről szól az érzelmeket vált ki, akkor az a dal elérte a célját.

 Ez a lemez olyam „is-is” lesz

– Részletezzük egy kicsit jobban: könnyen megjegyezhető nyári slágereket szeretnél, vagy olyanokat, aminek van mondanivalója, elgondolkodtató?
– Is, is. A gyors számoknak a rendeltetése, hogy vidámak legyenek és ne mélyen szántó gondolatokkal legyenek tele. Ezek inkább a lassú számokra a jellemzőek. Nagyon sok gyors felvétel lesz a lemezen, hogy lehessen rá bulizni, táncolni. Na meg hogy a fellépésen ne legyen amolyan érfelvágós, ami alatt mindenki unatkozik. A lassú számoknál viszont felkerülnek olyanok, amik nagyon komolyak lesznek akár a témájáról, akár a hangszereléséről legyen szó.

– Készül az új Igazából apa című film. Arról volt szó, hogy a zenéjéhez is lesz közöd. Hogy áll ez a kérdés?
– Még én sem tudom pontosan, csak annyit, hogy Popper Péter is közreműködik majd a filmben zeneileg, több dallal is akár. Még nem tudom, mi lesz belőle, talán én is énekelhetek vele ismét.

– Hogy telt a nyár? A film nyilván jót tett a felkérésekre, annak ellenére, hogy sok idő eltelt már a Megasztár óta. Ha szeretnélek, hol tudlak megnézni fellépéseden?
– Változó… Attól függ, mennyi helyre hívnak meg, milyen események vannak. A nyári szabadtéri fellépések sokat dobnak a dolgon. Tavaly nyáron kevesebb, de most szerencsére sok volt, a honlapomon mindig fent vannak az aktuális fellépéseim. Lehet majd még sokat hallani rólam, de ha megjelenik a lemezem, az biztosan sokat emel majd a dolgon.

– Elsősorban saját dalokat, vagy sokkal inkább feldolgozásokat énekelsz a fellépéseiden?
– Az eddig megjelent számokat énekelem, ezen kívül van egy-két magyar feldolgozás is, de inkább külföldi rn’b-s számok, mint például Alcia Keys-t, Mariah Carey-t, Destiny's Child-ot. Modern számokat dolgoztam fel, amíg nincs kész a lemezem.

„Kellemes kompromisszumokat kell kötnöm”

– Mennyire tett téged idegessé, hogy sokat kellett várni a lehetőségekre, miután lefutott a Megasztár? Egyáltalán mennyire voltál türelmetlen?
– Eleinte az voltam, mert én is attól féltem, ami nagyon sok megasztárral megtörtént: azaz eltűntek. Nem jelentkeztek időben lemezzel, nem találtak megfelelő menedzsert, vagy nem volt olyan lehetőségük. Velem is ez történt. Eleinte nem találtam a helyemet, nem találtam azokat az embereket, akiket mostanra sikerült meglelnem. Neményi Ádám a menedzserem, akivel hatékonyan elkezdtünk dolgozni, hogy milyen is legyen az arculatom, hogy megjelenhessen rendesen a lemezem. Igazából nem bánom. Nem bánom azt sem, hogy hamar kiestem a Megasztárból, azt sem bánom, hogy idáig húzódtak a dolgok, mert úgy gondoltam, hogy mindenáron nem szeretnék lemezt, olyan lemezt, amit teljesen rám erőltetnek. Itt is vannak kompromisszumok, de ezek kellemes kompromisszumok. Ez nem olyan, hogy rám kényszerítenek egy olyan stílust, öltözködést, arculatot, ami nem én vagyok és rosszul érzem magam. Csapatban sem szerettem volna lenni, ahol X-edik ember vagyok egy bandában, szólókarriert szerettem volna mindig is, ami most úgy tűnik, össze is fog jönni.

– Kompromisszumok kötéséről is szó esett. Ezeket miért kellett megtenned? A nagyobb számú eladás érdekében, vagy a rádióban való megjelenés miatt? Miért nem készítheted el azt, amit valójában szeretnél?
– Két oldala van ennek az érmének. Persze, az ember szeretné megvalósítani önmagát, de az egy dolog. Viszont akkor azzal számolni kell, hogy az ember fillérekért lép majd fel különböző klubokban, amit egyelőre én nem szeretnék. De ez egy kellemes kompromisszum és tíz év múlva is ki fogom húzni magam, hogy „Igen, ez az én lemezem!”, amit én csináltam és büszke voltam rá és látom majd, hogy ilyen voltam és most ilyen lettem. Mindenféleképpen fejlődni szeretnék, ám most jól érzem magam ebben a helyzetben, nincs semmi sem rám erőltetve, amit nem szeretnék.

– Nem szeretnék a pénztárcádban turkálni, de ez a jóérzést okozó munka biztosítja a megélhetésedet? Mert tudom, hogy fontos, hogy az ember szeresse, amit csinál, de az talán még fontosabb, hogy meg is élhessen belőle.
– Pontosan ezért kötök kompromisszumokat. Hazai közönségbarát zenéket készítek majd, úgynevezett rádiós slágereket, amik könnyen emészthetőek a dallamuk miatt és a szövegük sem lesz mélyen szántó. Ezek könnyen az emberek fülébe „másznak” és mindenki könnyen megjegyzi, még az is, aki nem nagyon ért a zenéhez. Ezért törekszünk arra, hogy sikeres legyek. Hiszen az embernek elmegy a kedve az énekléstől, ha nem ér el sikereket a munkájáért. Azért lesznek nekem szóló dalok, de nagyrészt közönségdalok születnek meg..

– Mivel már régen volt a Megasztár, volt olyan mélypont az életedben, mikor elment a kedved az énekléstől?
– Persze hogy volt, de mivel alapvetően optimista és vidám ember vagyok, ezért mosolygok az életem 99 százalékában. A rossz gondolatok persze engem is elérnek. Ilyenek például, hogy nem lesz belőlem soha énekesnő vagy nem tudom megvalósítani önmagamat. Persze, vannak félelmeim nekem is, de úgy gondolom, hogy a pozitív gondolkodás bevonzza azokat a dolgokat, hogy sikerüljenek azok a dolgok, amiket szeretnék. És ha tényleg szeretném azt, hogy sikeres legyek – miért is ne szeretném – és odakoncentrálva betartom a jó tanácsokat, amiket kapok, akkor nem érhet baj, és igenis sikerülhet, mert nagyon szeretném. Fontosnak tartom azt is, hogy miközben én megyek előre, ne könyökölve tegyem. Azaz senkit ne érjen atrocitás miattam. Úgy gondolom, hogy az is segít abban, ha az ember tisztességes úton megy előre, s akkor nem történhet rossz vele, csak jó. Azt hiszem.

Hol maradnak a megjelenések?

– Meglep, hogy nem ismertelek fel. Szerinted teszel azért eleget, hogy ki is az a Széles Izabella?
– Nem, nem teszek meg mindent. Nem vetkőzöm le a Playboy-nak, vagy akármelyik más újságnak. Nem balhézom, vagy nem szedem el másnak a pasiját, nem verek meg senkit. Tény. Ez van nálam, hogy nem mindenáron szeretnék a csapból folyni, én inkább az énekléssel szeretnék előtérbe kerülni. Lassabb és nehezebb út, de nekem nem hiányzik, hogy állandóan fotózzanak, és mindenféle hülyeségeket írjanak rólam. Így is már volt két főcímlapom. Egyik, mikor Győzike szerette volna, hogy én legyek az énekesnője a Romanticban, csak engem nem kérdezett meg és már címlapon volt a sztori. De ebből nem lett semmi, mert én szólókarriert szerettem volna. A másik az a Rúzsa Magdival állított csók volt, amit hangsúlyozok, hogy nem történt meg. Egyiket sem én szerettem volna és nem is én provokáltam őket. Rólam annyit tudjanak, amennyi szükséges. Valóban nem teszek meg mindent ilyen szempontból, legalább nyugtom van.

Szerintem el fog jönni az az idő, mikor többször fognak látni az újságokban, képernyőkön, akkor majd úgyis megismernek. Akik számítanak, tudják, ki vagyok, a többiek majd megismernek. Múltkor Király Viktorral beszélgettem és mondta ő is, hogy néha nagyon terhes tud lenni az ismertség, annak ellenére, hogy nagyon szereti a közönségét, a rajongókat. Csak sokszor az ABC-be sem tud lemenni úgy, hogy ne állítsák meg. Van, hogy antiszociálisabb az ember és nem mindig olyan egyszerű kedveskedni, jópofizni, fotózkodni.

– Igen, ez mind-mind igaz, ám azért valami áldozatot kell vállalni a sikerért. Nincs igazam?
– Persze, ez így van. Én is tapasztaltam a Megasztár után, hogy milyen is ez. Koncert után mindig megrohamoztak minket a rajongók és volt olyan, hogy egy órán át csak aláírást gyártottunk, fotózkodtunk és már beállt az arcom a sok mosolygástól. De az ember mindig hálás kell hogy legyen a közönségének. Nem jó, ha az ember nem kedves a publikumával és nem foglalkozik velük, mert – most csúnyán mondom – úgymond belőlük él, tehát miattuk van ez az egész. Ezt én nem érzem áldozatnak, ez egy velejáró dolog. Mert akkor inkább legyen jazz-zenész, vagy valamilyen „no name” zenész és akkor muzsikálhat ugyan, de akkor nem lesz ez a felhajtás, s akkor népszerűség sem lesz.

– Milyen a zenén kívüli életed? Szoktál főzni, takarítani? Mennyire vagy az a cicababa típus, aki ilyeneket nem csinál?
– Úgy nézek ki, mint egy cicababa? Pedig nagyon nem. Inkább „lazaruhás, papucsos”. Jó, most mondjuk csajosabb típusú cipőben vagyok, de egyébként szeretek sportosabb cuccokban lenni, otthon nagyon elengedem magam, talán inkább picit fiúsabb is vagyok. Mi a helyzet a konyhában? Na igen. Van egy nagyon aranyos nagymamám, aki nagyon jól főz, nagyon szeretjük őt. Néha ő mutogatja, mit kellene csinálnom, ha anyuval elutaznának, tudjam, mit hogy kell és ne csak hideg ételeket kelljen ennem. Amit szeretek, azokat el tudom készíteni. Például az egyszerűbb leveseket – borsólevest, kukorica krémlevest – elkészítem és palacsintát imádok sütni. Ilyen egyszerűebb ételekből, egy hétre valót meg tudnék főzni.

– Budapesten laksz?
– Nem, Szentendrén a szüleimmel. De jó ott, mert nincs akkora zaj. A forgalom miatt nehéz bejutni Budapestre néha, kocsival megyek, mert sokszor olyan későn érek haza, taxival pedig drága lenne, így jobban megéri. De nem bánom, mert olyan csend és nyugalom van ott. Egy hegyen lakunk, gyönyörű a kilátás. Jobb, mint Pesten.

– Takarékos ember vagy?
– Van, amikor igen, van, amikor nem. Szerencsére van egy anyukám, aki mindig figyelmeztet, hogy gondoljak bele, mi mennyibe kerül, a villanyokat már lekapcsolom, néha helyettük is, ha úgy felejtik. Figyelünk arra, hogy környezet-barátabbak legyünk, mint eddig voltunk, mert ez nagyon fontos. Amik történnek most a Földdel az szörnyű, úgyhogy mindenkinek jobban oda kellene figyelnie ezekre a dolgokra. Akár a szelektív hulladékgyűjtésre, komposztálásra. Nekünk például van komposzt a kertben. Biztos lenne hová fejlődnünk ezen a téren, de az interneten utána nézünk ilyen dolgoknak, és akkor próbáljuk az életünket ehhez igazítani.

– Mivel szeretnél előre lépni kinézetben, munkában?
– Magánéletben szeretnék az éneklés mellett civil munkát is végezni, amivel lehet pénzt is keresni, lassan diplomázni fogok. Egyelőre az énekléssel abban a szakaszban vagyok, hogy csak zsebpénzt keresek, ami elmegy benzinre, néhány ruhára, szülinapi ajándékokra. Ebből nem tudnék megélni. Szeretnék esetleg a médián belül dolgozni, mert kommunikáció-médiatudomány szakon tanulok, amiből tudok rendes pénzt keresni, és tudok anyukámnak is adni haza. 23 éves fejjel kezdem egy kicsit kellemetlenül érezni magamat, hogy anyukám nyakán lógok. Persze ő nem szól ezért, nagyon aranyos, de már én érzem, hogy itt legyen az ideje, hogy segítsem a családot és magamat is el tudjam tartani.

Zeneileg szeretném fejleszteni a hangomat. Most Csík Sanyihoz járok, aki a Megasztár 4-ben volt énektanár, nagyon jó fej és nagyon jó tanár. Azt mondja, hogy fejlődtem és 1 oktávot ment feljebb a hangom, ami nyolc hang. Szeretnék még magabiztosabb lenni a táncban a színpadon, amiben még van kivetni való, azt mindenféleképpen szeretném fejleszteni, hogy még nagyobb hatással lehessek a közönségre. Járok táncórákra Papp Tímeához, aki nagyon jól tanítja a modern táncokat. Azt mondják, hogy aki tud táncolni – azt mondják jó a mozgásom – az mutassa meg. Már nincsenek táncos énekesek Magyarországon. Ma már mindenki áll a színpadon, és a táncosai táncolnak, de én szeretném bevezetni hogy megint legyenek. Nem olyat, mint a ’90-es években, a fiú-lány csapatokban volt, hanem modernebb formában, de igazán jól és erre nagyon rámenni. Ehhez nekem is sokat kell gyakorolnom, ezeket fejleszteni, de rajta vagyok. Ezek a fontosak jelenleg. Ezen kívül szeretnék jobb ember lenni.

Az internetes ismerkedés nem stílusa

– Most találkoztunk először. Egy kellemes lány vagy. Mennyire rajonganak érted a pasik? Mennyire csökkent azoknak a száma, akik még akkor rajongtak érted, mikor a Megasztár zajlott?
– Változó. A Megasztár alatt sokan kerestek. Vannak időszakok, mikor eltűnnek a pasik az életemből, az ismerkedős oldalakon sem írnak, de tavasszal mindig megjelennek újra. Nem vagyok híve az ilyen ismerkedésnek. Nem azért, mert zavarna, hogy felismernek, hanem mert nem szeretem az internetes ismerkedéseket, mert fontos számomra, hogy személyesen mennyire fog meg, mennyire szimpatikus, milyen hatással vagyunk egymásra. Ha élőben megfog a személyiségével, a kisugárzásával, akkor mindegy, hogy felismer, vagy sem. Nem hiszek az internetes ismerkedésekben. Egyszer volt egy rossz tapasztalat. Inkább az élő ismerkedés híve vagyok.

– Mesélsz erről a rossz tapasztalatról?
– Nem volt olyan vészes, vicces sztori. Volt egy srác, aki képeken iszonyat jól nézett ki, mondta, hogy modellkedik, tanul. Élőben nem egészen úgy nézett ki, mint a fotókon. Pár mérettel nagyobb volt. :) Zavart, hogy nem úgy nézett ki, mint a fotókon, és becsapva éreztem magam, mikor jött velem szembe. Nem értettem miért nem képes a valós énjét vállalni.. Nem szeretem, ha becsapnak. Lehet, hogy nem szándékos volt részéről, de becsapva éreztem magam.

– Hogy reagáltál erre?
– Kedves voltam vele, elvittem egy Megasztár döntőre, végignéztük és aztán soha többé nem találkoztunk. Őszintén megmondtam neki, hogy én nem vagyok felkészülve semmilyen kapcsolatra. Nem szeretek bunkó lenni…

– Mi, ami fontos neked egy férfiban?
– Fontos, hogy pozitív legyen a kisugárzása, és ha elkezdek beszélgetni vele, vagy ha ránézek, kellemes érzést keltsen bennem. Az sem baj, ha van humora, mert nagyon szeretek nevetni. Nem kell a nap 24 órájában „fogpasztareklámoznia”, azaz mosolyognia folyamatosan, de legyen vidám alkat és ne depressziós, aki fel akarja vágni 5 percenként az ereit. Az is fontos, hogy szeressen beszélgetni, mert én nagyon beszélős vagyok, de szeretek mást is hallgatni, akármiről is legyen szó. Nem csak általános, semmit mondó témákról, hanem nagyon szeretek beszélni mélyebb dolgokról is. Lehet az irodalom, komolyzene. De lehet könnyebb témákról is, hogy mondjuk Eva Longoria-nak milyen rövid a haja, vagy mennyire hosszú, tehát light-os témákhoz is hozzá tudjon szólni. A lényeg, hogy széles legyen a látóköre. Nem kell, hogy doktorija legyen, nem ez számít, csak az, hogy jó fej legyen, nyitott és barátkozós. Ez a fontos.

Bíró Zsolt
 

[2009.11.28.]