Kultur Shock az A38-on

Az amerikai Kultur Shock vegyes etnikumú tagjainak gipsypunk-attakja garantált kultúrsokkot okoz. Mintha csak a Gogol Bordello játszana, csak sokkal lendületesebben, kíméletlenebbül és viccesebben. Az etnikailag meglehetősen vegyes seattle-i hatosfogat brutálisan örvényló punk-funk-Balkán-tangó-valcer-metál-klezmer produkciója, letaglózó színpadi akciója mindenkiben örök élmény marad.

Az 1996-ban alakított horvát-bosnyák-bolgár-japán-amcsi együttes a lehető legjobb társaságban kezdte karrierjét: az addig főleg kis klubokban koncertező Kultur Shock baráti kapcsolatain keresztül megkörnyékezte Krist Novoselicet (Nirvana), aki megkörnyékezte Jello Biafrát (Dead Kennedys), aki megkörnyékezte Billy Gouldot (Faith No More), és a zenekar második lemeze már ez utóbbi kiadójánál jelent meg. Sajnos pont rosszkor: 2001 szeptemberének szomorú eseményei kissé gyanússá tették a Fucc the INS (azaz Basszátok meg a Bevándorlási Hivatalt) címen lemezt megjelentető, szinte kizárólag zűrös kelet-európai immigránsokból álló zenekart. A Kultur Shock hamar egy hazafias (és teljesen indokolatlan) lemezégető kampány célkeresztjében találta magát, ennek ellenére népszerűsége gyorsan növekedett.

A témáit a bevándorlás, az üres patriotizmus és az elhagyott kelet-európai haza köréből választó zenekar azóta sem köt kompromisszumokat: vad, tempós, cigány, balkáni és népzenei motívumokkal átszőtt, tomboló, okos és ironikus punkja változatlanul friss és őszinte. És persze a provokáció sem marad el: a Kultur Shock egyik lemezének már a címe is (Jöttünk, hogy elvegyük a munkádat) erős csapást mér az amerikai középosztály demagógiájára. És bár a legutóbbi, Integration című album mintha a beilleszkedésről szólna, a lemez dühös és ironikus dalaiból kiderül, hogy a Kultur Shock mit sem vesztett keserű humorából.

Mindezek ellenére vagy mindezek miatt a Kultur Shock a legjobb úton van afelé, hogy elfoglalja a Gogol Bordello trónját a "világ legütősebb gipsypunk-zenekara" címért folytatott versenyben. Persze ez a verseny a tagokat a legkevésbé sem érdekli: "akármilyen szarságnak hívhatod a zenénket - mondják magukról -, mi minden koncertünkön úgy játszunk, mintha az lenne az utolsó."

Az együttes frissen megjelent, új nagylemezének európai turnéján ejti útba ismét az A38 Hajót.

Az előzenekar, a Vodku lényegében az egykori Vodku v Glotku (azaz Vodkát a torokba) áramvonalasított nevű utódzenekara. Talán már az együttes nevéből is kiderül, hogy elsősorban orosz gyökerű muzsikát játszik, de ebben a zenében ott kavarog egész Kelet- és Közép-Európa. Orosz népdalok kissé punkosítva, klezmer, dzsessz, balkáni ritmusok, ezerféle hagyomány kavarog a Vodku lendületes dalaiban. A legjobb értelemben vett "kocsmazenéről" van szó, táncos, vigadós, sírva vigadós, gyors és pörgős muzsika ez, remek előjáték a Kultur Shock etnopunk-támadásához.

-a38-

[2009.10.27.]