Papadimitriu Athina újra visszatalált a zenéhez

Valami megmagyarázhatatlan energia, lélektől lélekig zene áradt Papadimitriu Athinából, amint Kutik Rezső gitárjátékára énekelte a Manha de Carneval című számot. Megszámlálhatatlan nyaklánc és karkötő, jobb oldalán bicska és pénztárca ékesíti. A kortalan ősanya, aki budapesti gyökerekkel, a vérében csörgedező görög tűzből, a leányfalui levegőből, a lányai mosolyából építi dalait. Tér és idő nem számít, bárhol ülhetett volna, de most a dalolás után az Alexandra Könyváruház Pódiumán - a Bencze Show felvételén -  válaszolt kérdéseinkre.

– Mintha futna a szekér. Ez csak látszat vagy tényleg ez egy jó időszak az életedben?
– Ha kívülről ez így látszik, akkor annak örülök, mert tényleg jól érzem magam. Vannak munkáim a Budapesti Operettszínházban, a Játékszínben, szerepeltem az RTL Klub Vacsora csata című műsorában, ahol tepsis csirkét, csalános paszattiót, és tzatzikit tálaltam föl. Az MTV “Rondó” című magazinja portréfilmet forgatott rólam, melyet szeptemberben láthattak az érdeklődők. És nem utolsó sorban megjelent a Latin érintés című 15 latin-amerikai számot tartalmazó CD is. Az albumon lüktet a brazil bossanova, az argentin tangó, a mexikói folklór, és a latin jazz. Kutik Rezső gitározik, és rajtam kívül énekel még Siménfalvy Ágota és a lányaim, Trokán Anna és Trokán Nóra is.

– Honnan jön belőled ez az énekhang?
– Valahonnan a zsigereimből, persze ezen még soha sem gondolkodtam. Hiszek az ösztöneimben, a magunkban hordozott tudásban, amit próbálnak olykor elnyomni. Valahogy vissza kellene kapirgálnunk a bezárt érzéseinkhez, mert azok mi magunk vagyunk. A zene valamiféle érintés, ami kiszakítja az érzéseinket. Még akkor is, ha a mai világban az emberek szégyellik, ha sírnak, mert akkor látják, hogy éreznek, sebezhetőek.

– A szeptember 20-ai Művészetek Palotája Fesztivál Színházában megrendezett lemezbemutató dupla koncert után várható valamiféle folytatás?
– A budapesti fellépést, életem első nagy koncertjét rögzítette a Magyar Televízió is, aminek anyaga a tervek szerint decemberben kerül sugárzásra. Várható egy következő lemezt is, melynek a Végtelen érintés címet szánjuk. Ezen a CD-n ismert magyar és külföldi előadók számait fogom énekelni. Jövő év januárjában kerül boltokba. Nem beszélve arról, hogy folytatódik az “Emberi érintések” című talkshow sorozat, itt az Alexandra Pódiumon.

– Kik jönnek hozzád vendégségbe?
– Volt már Psota Irén, Kovács Zsuzsa, Bordán Irén, Funtek Frigyes, akikkel főleg a barátságról, szeretetről, hűségről, fontos emberi kérdésekről beszélgetünk. Mindig másokat hívunk, havonta egyszer.

– A te magánéleted is sokakban kérdéseket fogalmaz meg. Mára teljesen lecsitultak a kedélyek?
– A nyolcadik kerületben születtem és a hatodikban nőttem fel, görög szülők gyermekeként. Mindig mindenkinek arról beszéltem, hogy a család mennyire fontos az életemben, a legfontosabb, és a nevem, amit főiskolán tanácsoltak, hogy változtassak meg. Ennek ellenére mégis 13 éve, jött egy nagy szerelem, és mindent felrúgva otthagytam a két lányomat az apjuknál, hogy új életet kezdjek. Idén véget ért a nagy szerelem is és elváltak az útjaink. Talán sok mindent rosszul tettem az életben, talán nem. Talán, mint anya vétkeztem, de minden érzést meg kell élnünk, ha egy adott pillanatban úgy érezzük, nincs más választásunk. Pont azt tettem, ami ellen harcoltam. Azóta a két nagyobb lányom színésznővé vált, sokat énekelünk együtt, és az új kapcsolatból született lányomnak, Rékának szintén nagyon szép hangja van, népdalokat énekel, és verseket mond, óvó néninek készül. Minden évben egyszer elmegyünk velük Görögországba feltöltődni. Egy öregasszony és három lánya.

– A szüleid megélhették a sikereidet?
– Nem, sajnos nem. Ugyan az édesapám filmrendezői szakon végzett, támogatta, hogy kamaszként statisztálhassak, és amatőr színjátszó csoportba járjak, de a nagyobb sikereimnél már nem foghatták a kezem. Furcsa érzés, hogy már nem fordulhatok hozzájuk a kérdéseimmel, hanem én vagyok az, akitől kérdeznek a gyerekeim. Amikor a Nemzeti Színházban prózai szerepet játszottam, Tamási Áron: Énekes Madár című művének színpadi főszerepét, vagy amikor a Rock Színházban énekelhettem, azt gondoltam én vagyok a legboldogabb a szakmában, de most mintha tényleg újabb korszak kezdődött volna az életemben, mert újra visszataláltam önmagamhoz és a zenéhez.

Olvass tovább: Papadimitriu Athina: Nem vagyok egy nagyigényű lány

- Tábori Zsuzsa - 

[2009.11.21.]