"Nem vagyok való egy kocsmába" - interjú az egykori Gidával

Messzire került a BS színpadától, bejárta szinte az egész világot. Megélte az anyaság örömét, s most alkotóként is kiteljesedett. Petrók Barbarával beszélgettünk, aki minden vonatkozásban rendben van.

– Ma reggel hallottam  a hírt, hogy az Angol Királyi Légikötelékbe beválasztották az első női pilótát. Ez megint egy olyan mérföldkő, amit minden nőnek éreznie, értenie kell. Egy újabb álom megvalósulása a lényeg. Egy nő előtt is legyen nyitva minden ajtó. Magamat is egyfajta úttörőnek érzem itthon. A zeném Az Aki Vagyok, az első hangtól az utolsó szóig, minden mozdulat és szín, minden gondolat. Nem énekesnőként vagyok jelen a színpadon, hanem alkotóként. Ebben van az erőm. És abban is, hogy nagyon szeretek férfiakkal együtt dolgozni, szeretem a figyelmüket, szeretem a partnerségüket, szeretem, mikor inspirálnak és én őket.

– Tehát figyeled az aktuális híreket. No de mennyire? Feldolgozod a dalaidban azokat?
– A nemzetközi híreket figyelem inkább. Minden hatással van rám, ami a világban történik. Kislány koromban is nagyon szerettem a híreket. Már ez is mutatta, mennyire vonzottak más országok, más kultúrák, emberek.

– ’92-ben elhagytad Magyarországot, és Amerikában telepedtél le, ott alapítottál családot. Akkoriban mennyire volt életed fontos szereplője a zene?
– Édesanyám küldte a szalagos kazettákat, főként Koncz Zsuzsát, Cseh Tamást és Halász Juditot. A gyerekeknek folyamatosan ezeket énekelgettem. Míg férjem filmeket forgatott és forgatókönyveket írt, én teljesen visszahúzódtam és átlényegültem az otthont teremtő anya szerepébe. Nekem akkor ez volt Amerika. Jártam suliba, nagyon sok zenét, rádiót hallgattam. Az anyaszerepet becsülettel megoldottam, örömmel és tudatosan, egészen életem következő állomásáig, ami Prága volt.

– S miért éppen Magyarországon adtál ki lemezt?
– Nem tudok csehül ,) Az anyanyelvem a lelkem nyelve is.

– Ha Németh Lojzi nincs, nem születik meg a lemezed?
– Nem. Akkor nem. Nem ismertem senkit, akihez bizalommal fordultam volna. Lassan húsz éves a barátságunk. Csodálatos dalszövegeket ír, férfi nézőpontból. Én pedig a másik oldalról és erre ő rögtön ráérzett. Nagyszerű és nehéz műhelymunkánk volt a lemezzel. Sokszor csatáztunk..

– A lemezedre milyen céllal írtad a szövegeket? Unalomból, vagy önmegvalósításból?
– Unalomból semmi képpen, arra nem volt időm. A gyerekek végre elég nagyok voltak ahhoz, hogy elmélyülhettem, elkezdhettem magammal foglalkozni. 5 évig jógaoktató voltam, ami segített felismerni azt, amit még meg akarok mutatni magamból. Ami kikívánkozik belőlem. És ez most elég intenzíven megy végbe, a mai napig.



– A dalok, amik a lemezre kerültek az első próbálkozások, vagy ezek már érettebb művek?
– Annyira érettek, mint amennyire én érett vagyok.

– Nem tágítok! Tehát mennyire vagy érett?
– Illatozom. Abszolút. Már nem keresek – amin a legtöbb ember átesik – hanem már úgy látom a dolgokat, ahogy vannak. Ahogy nekem vannak. Már nincsenek nagy kérdéseim, rácsodálkozásaim. Viszont folyamatos kis kérdések, kis rácsodálkozások vannak, anélkül nem lehet létezni. A szövegek, a dallamok a két évvel ezelőtti állapot tökéletes leképezései. Egy abszolút felnőtt, érett nő magáról történő vallomásai, olyan formán megszólaltatva, ahogy akkor tudtam.

– Ezek őszinte vallomások, vagy tartalmaznak kitalációkat is?
– Teljes mértékben én vagyok. Nem tudok másról írni, mint amilyen vagyok és ahogyan gondolkozom. És a fantáziám határtalan ,)

– Hogy látod, mennyire sikerült az igényes, érett közönséghez eljuttatni a mondandódat?
– Érdekes kérdés. Szeretném megtalálni a közönségemet. Azokra az emberekre gondolok, akik nyitottak, akik nem félnek, ha néha kicsit elvesznek a világban, gondolkoznak szerelemről, életről, halálról, családról, kalandokról, ők az én közönségem. A hozzájuk eljutás nehéz, mert a mai média ebben többnyire nem partner.

– Nem törekszel arra, hogy trendi legyél? Nem alkalmazkodsz a piac igényeihez?
Klikk tovább - az interjú folytatódik.

[2009.12.12.]