Hány élete van az utcazenésznek? "Irgalom, kegyelem és egy vadonatúj szív”

Egy kínai, legalábbis annak látszik. A Milánói Skála művészeit meghazudtolva énekel magyar dalokat, és leginkább operát. Hát lássatok csodát! Az asszony ütlegel a szintin, az előkelő úr meg valami földöntúli zenét kelt a torkából. Már jó sokan hallgatják, amikor én is megállok és előkapom a fényképezőgépemet.

Úgy éreztem magam, mint Amelie, aki Jean-Pierre Jeunet filmjében a fényképezéseivel tömegkatasztrófákat idéz elő. Szóval villan a vaku, és a kínai – a mikrofon elől kiugorva – ott terem hirtelen előttem. Arra számítok, hogy azt mondja majd kínaiul, hogy „sitty-sutty hölgyem, törölje gyorsan a képeket”. De nem! A következőket mondta: „Isten nagyon szeret téged, kiválasztott vagy!” és megadta a mailjét, hogy küldjek át neki fotókat.

Amint fölébredek a szeretet mámorából, visszanézek rájuk és elolvasom az előttük lévő kiírást: „Irgalom, kegyelem és egy vadonatúj szív” Ez nem is olyan rossz – gondolom, miközben a kínai áriájára, nyújtott lábakkal lépdelek fölfelé az aluljáróból a fény felé. Ú, a csillárok… - jut eszembe!

Korábban írtuk: Budapest nélkülük szürkébb lenne! - Az utcazenészeket kérdeztük

- Tábori Zsuzsa -

[2009.12.02.]

« előző oldal

(3. oldal)