2024. április 25. | csütörtök | Márk nevenapja
 
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
 
 
 
zenés állások
Oldal.info
 
 
 
Kapcsolódó cikkek
Nem felejtünk el Tunyó!
Deák Bill Gyula mesél a vadonatúj albumáról, és készülő Életmű koncertjéről
Exkluzív: további hírek a P. Mobilról
Megérkezett a Rockinform idei utolsó előtti száma - ismét exkluzív anyagok
Képgalériák
Deák Bill a Papp László Sportarénában
Kapcsolatok
Deák Bill Gyula
Presser Gábor
Hobó (Földes László)

Deák Bill Gyula bemutatta az Életművét a Papp László Sportarénában - fotókkal

A Blues kedvelői boldogok lehetnek, hiszen egymást követő második pénteken hatalmas buli várta őket. A elmúlt héten a világ egyik legkiválóbb gitárosa, Gary Moore látogatott el Budapestre a Syma-ba, most pedig a Papp László Sportaréna színpadán lépett fel a világ egyik legkiválóbb énekese, akinek talán csak a Hazánk határai jelentettek átléphetetlen szakadékot a világhírnév felé. Deák Bill Gyula neve összeforrt a blues-zal.

Ismét bebizonyosodott, hogy mekkora ereje van a magyar rocknak, mekkora tömeg szereti és hajt fejet a művész előtt, hiszen teltház várta a Királyt és annak meséit. Generációkat átívelő volt a közönség összetétele, jó volt látni, hogy az egészen apró srácoktól a meglett korú bőrdzsekis rockerekig mindenki itt volt és kortól függetlenül, kívülről fújta az összes Bill slágert. Sláger pedig volt jócskán, hiszen közel 3 órás bulin vagyunk túl, ami maximálisan kiszolgálta a nagyérdeműt, ahol mindenki megtalálta a neki legkedvesebb dalt, amihez a legtöbb emléke köti vagy ami a legtöbb szép emléket juttatja az eszébe.

Volt olyan, aki a kultikus „Kopasz Kutya” című filmből jól ismert, Hobo által viselt, fehér alapon piros feliratos „Kutya” pólóban jelent meg, mintegy visszacsalogatva a filmbéli időket és ezzel is plusz hangulatot adva az estének.

Az ország összes pontjáról érkeztek rajongók, hogy a 20.15-kor színpadra lépő Bill Kapitányt köszöntsék, és teljes torkukból kiabálják a régi és mindmáig örök rigmust: „Bill a KIRÁLY!”

Majd elsötétedett minden, egyedül a színpad háta mögötti, illetve a kétoldali kivetítőn jelent meg egy „Kőbánya alsó” tábla, ami azt hiszem tökéletes kezdés volt, ezzel párhuzamban egy rövid intro és máris a húrokba csaptak a fiúk. Keményen szóltak a hangszerek, tisztán és acélosan, akárcsak Bill hangja. Hatalmas lángnyelvek és robbanásszerűen „Hatvan csapás”! Bill hatalmas kalapban lépett a színpadra, ahol az egész megjelenítés, vegyük akár a kivetítőket, igen modern volt, remek képeket sugárzott, ezzel is kiszolgálva a közönséget.

A második „Országút előttem” pörgős ritmusa után egy hatalmas sláger és máris a „Kopasz Kutya”-ról, mégpedig a „Tetovált lány”. Azt hiszem, már itt érezni lehetett, hogy érdemes volt elmenni és meghallgatni a Királyt! A sorokat teljes átéléssel üvöltötte a közönség, szívhez szólóan szólt az összes hang és Bill hangja emelkedetté tette a pillanatott. A szám után köszönetet mondott a közönségnek és mindenkinek, aki a pályáján segítette. Ezt az este folyamán még nem egyszer hangsúlyozta, ezzel is teljesen baráti légkört teremtve és átszakítva a színpad és nézőtér közötti távolságokat.

A háttérben hatalmas boros üvegek jelentek meg és máris felcsendültek a „Kéne egy üveg bor” sorai. A zenekar és a vokalisták is nagyon éltek ezen az estén, kijátszottak magukból mindent, igazi társak voltak. De tőlük már ezt meg is szokhattuk.

Aztán hamarosan áttért az új, nem régen megjelent lemezre a „Király meséi”-re és onnan is a címadó dalt játszotta, amelynek végén, hatalmas ováció közepette bemutatta a zenekart. Kis ízelítőnek mondta ezt a számot, de azt hiszem, hatalmasat ütött.

Aztán megkezdődött a vendéget sora, először a komplett zenekar cserélődött ki. A jól ismert tagok belecsaptak az „Édes otthon”-ba, és már tombolt is a közönség. Ugyanezekből az időkből a „Kastély a hóban”, ami igen meghatóra sikerült, a kivetítőn megjelent havas tájat a színpadra zúduló hóesés tette teljessé. Gyönyörű volt.

Azt hiszem a közönség csak kapkodta a fejét ezen az estén, hiszen olyan slágerek követték egymást, mint a „Felszarvazottak balladája” vagy a „Közép Európai Hobó Blues”. Tökéletes volt a hangulat, csodálatosak a gitárok és Bill hangja is szívbemarkoló volt.

Radics Bélát szólította meg a következő dal előtt, Ő volt a nagy kedvence, de azt hiszem, nem csak a Király van így ezzel. Egy óriási zenészt veszített el a magyar rock és az egész magyar zenei társadalom. És ha már Radics, akkor „Zöld csillag”. A megható sorok után átadásra került a decemberi, „60 éves” koncertből készült dvd aranylemeze, amiért köszönetét nyilvánította ki a Mester a közönség felé és hálát adott az Égnek!

Aztán „István a király” és az „Áldozatunk fogadjátok”, ami még mindig csak Bill-től tökéletes! Hatalmas lángnyelvek, hatalmas tombolás. Hátul képek a rockoperából, ezzel is teljessé téve az időutazást.

Utána a színpadra érkeztek a legnagyobbak. Először Babos Gyula kiváló játékát csodálhattuk meg, majd utána szép sorjában a már kultikus tagság: Tátra Tibor, Solti János, Póka Egon és természetesen Földes László Hobo, a „nagy haknis”, ahogy a Király jellemezte! Közös dalok, a régi hangzásvilág és az örökérvényű, mindmáig töretlen kincs a „Hey Joe!”. Óriási Tibusz szólóval és a két ének hamisíthatatlan játékával.

Egy pár számot átívelő Hobo blokk után Bill újra visszatért a színpadra és együtt eljátszották még a „Kopasz kutyát”, ami tökéletes megkoronázása volt a koncert ezen részének.

Ezek után jöhetett az újabb vendég, és természetesen egy újabb hatalmasság, Presser Gábor, aki egyből a zongorához ült és máris a billentyűkbe csapott. Billel közösen eljátszották a „Ne szeress engem” című balladát. Csodálatos volt a zongora és a Király hangja, megható, csodálatos. Igazi nagy találkozó követte ezt a dalt, hiszen a Babos, Póka, Tátrai, Solti, Presser, Bill csapat eljátszotta a „Hosszúlábú asszonyt”.

Ezt követően visszaállt a színpadra az eredeti banda és olyan szerzeményeket adott elő, mint a „Bill kapitány”, „A zöld, a bíbor és a fekete”, vagy a Tátraival kiegészült „Rossz vér” illetve a „Kőbánya blues”.

Az utolsó két szám igazi fináléja volt az estének, amikor megjelent az összes tag és meghívott vendég a színpadon. Közösen játszották el a „Johnny be good”-ot illetve záróakkordként a „3:20-as blues”-t. Hatalmas konfetti-eső borította be a színpadot és a küzdőteret, kápráztató szépséget adva az egész estének.

Öröm volt ott lenni ezen az estén és tisztelegni egy olyan csodálatos életút előtt, mint amilyen Deák Bill Gyuláé! Jó volt együtt látni ezeket a hatalmasságokat és együtt énekelni azokat a sorokat, amelyek mindnyájunknak nagyon sokat jelentettek és a mai napig jelentenek!

Köszönjük Bill, köszönjük Király!

Olvass tovább: Deák Bill Gyula mesél a vadonatúj albumáról

Deák Bill Gyula Életmű Koncert - galéria

-zene.hu-

 

[2009.12.01.]

Megosztom:

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
SÜRGŐS HITELEK szolgáltatás [2024.04.19.]
SÜRGŐS HITELEK szolgáltatás [2024.04.18.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu

A nagyok visszatértek hozzánk végső búcsút venni - Mr. Big koncerten jártunk
2024.04.07...

Megnéztük a Nyakamon a nászmenet főpróbáját a Tháliában - képekkel
Eugène Labiche...

Árnyékból a fénybe - Beyond the Black - Ankor koncertem jártunk
Nem jó érzés rádöbbenni, hogy minden hiábavaló - Az ügynök halála a Centrál Színházban
A Quimby 33 év után sem hagyott fel a kísérletezéssel
Megnéztük a Triász együttes koncertjét - képekkel
Lángba borult a Barba Negra a Hooligans koncertjén - fotókkal
beszámolók még