Goodbye Lenin, hello Tiersen!

Hétvégén Budapesten járt a hazánkban főleg filmzenéiről ismert Yann Tiersen. A multiinstrumentalista zeneszerző az On Tour című DVD-jét népszerűsítő turné keretei közt lépett fel a Gödör klubban, ahol bebizonyította, hogy nem csak hogy túllépett az Amelié/Goodbye Lenin vonalon, hanem jó pár ugrással meg is haladta azt.

A Gödör elé érve meglepődve konstatáltam, hogy a lépcső tetejéig áll a sor, ráadásul két oszlopban. Vegyes közönség, főleg sálas-pulcsis huszonéves külföldi fiatal. Kis várakozás után átvettük a jegyünket, és belépve egyből az jutott az eszembe, hogy ma este valószínűleg ez Magyarország legfranciább pontja: Tele volt a hely nagy, fekete keretes szemüveget viselő Amelié-vel, és lezser mellényes Jean Pierre-rel.

A kávézóban ekkor már játszott a Triton jazzformációja, amire később visszatérek. Az est főszereplője ugyanis egy másik színpadon, kb. 5 méterrel a gödör alatt, egy betonkockában lépett fel (aka Színházterem). Lépcsőn le, hatalmas tömeg, mindenki feszülten vár. Aztán hirtelen sikítás, majd eszeveszett pörgés és zúzás indul. Kezdésnek jó is. Körülnézek. Több a csukott szem mint a nyitott. Persze teljesen érthető. A hegedűt torz gitárra és potikra cserélő művész visszaszámolás nélkül állította földkörüli pályára a jelenlévőket. És mindenki örömére hozta magával Franciaország zenei örökségét:a finom, már már giccses, kristálytiszta komolyzenét, a ködös csatornák és füstös késdobálók harmonikajátékát, az AIR szentimentalizmusát, illetve a Justice féle elektronikus mocskot. Pattogó gitárriffek, túlvilági sikolyok, gondosan komponált zúzás és fejletépős basszus fültanúi lehettünk.

A totális elszállást csak néhány lassabb szám szakította meg. Amúgy koncert nagyon egységes volt, végig hallani lehetett a jellegzetes Tiersen-es hangzást, és rengeteg motívum visszatért a már említett két filmből, illetve Yann korábbi munkásságából, egy-egy szám elemeként.

A koncert csúcspontján egy nagyon különleges dolog történt: elhalgatott az elektronika, és egyszer csak egy csengő hangú xilofon szólalt meg a semmiből: az Amelié csodálatos élete főcímének On Tour verezióját játszotta, ami elsőre fel sem tűnt, viszont felért egy kisebb csodával. A tekerős zenedobozok hangzása jutott eszembe.

Itt említeném meg a koncert egyetlen negatív pontját, ami a hangosítás volt: ahol tisztának kelett volna lennie, ott kusza volt, ahol pedig a mocsok dominált volna, ott túlságosan összefolyt az egész, kaotikus zajt ontva a finoman megszerkesztettel szemben (nézzünk csak meg néhány élő videót, a világ más pontjáról). Ami jól állt a Gödörben a Hiperkarmának, az ugyanitt megmérgez egy Tiersen koncertet. Ugyanakkor zeneileg tényleg 100%-os zenét hallhattak azok, akik ellátogattak szombat este a Gödörbe.

Nagy meglepetés volt viszont a kávézóban fellépő Triton zenekar és vendégei (Pável Norbert  hang, David Yengibarian tangóharmónika), acid jazz/ethno performansza. Itt szavunk sem lehetett a hangosításra, minden úgy szólt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A könnyű jazz kezet rázott a balkáni harmónikafutamokkal, majd mindezt megfejelte egy rakás improvizációval, és játékkal. Szó szerint. A zenészek játszottak egymással, a hangszereikkel és a közönséggel egyaránt.

- Podi -

[2009.12.02.]