Avenged Sevenfold: Seize The Day - Klipelemzés Tokay Pétertől
Az amerikai hard rock zenekar, az Avenged Sevenfold Seize The Day című dalához készített klipet elemzi Tokay Péter. A Pixelfilm vezetője rendszeresen jelentkezik lapunk hasábjain videoklipeket elemző anyagával. Az írásokban több olyan érdekes részletre felhívja figyelmünket, amit kevesen vennének észre klipnézés közben.
Egy kedves jóbarátom mutatta ezt a videoklipet egyszer egy hétvégi kerti parti alkalmával, amikor a már nem szomjas cimborám Youtube dj-t játszott. Ekkor lettem szemfüles erre az alkotásra a laptopján… lehet a társaság nem örült neki, mivel egymás után háromszor kellett miattam meghallgatniuk a számot. Ez van, ha valami (vagy valaki) felkeltette az érdeklődésemet. És szerintem azok az igazán jó klipek, illetve azok érik el elsősorban a megfelelő hatást, promóciót és nézőszámot, amelyek olyan sorsra jutnak, mint az én esetemben ez a klip. Tehát egymás után többször is megnézni, kielemezni.
Bár ez nem az első klipje a zenekarnak, akik az Amerikai Egyesült Államok díszes zenész társaságát gazdagítják, viszont a klip egyik legmeghatározóbb erőssége a sztori mellett, hogy ebben a klipben is – mint a nyugati klipek 99%-ában – tudnak színészkedni, szerepelni a zenészek! Nem gyenge az alakításuk, bár nagyon komoly drámai kiborulások nincsenek a klipben, itthon mégsem tudják a zenészek nagyon sok esetben ezt a szintet hozni. Szerintem erről sok rendező kollega tudna mesélni… Félreértés ne essék, nem a magyar zenészeket degradálom ezzel az állításommal, de valami jól működik nyugaton, mivel ott szinte sosem okoz problémát, lámpalázat, ha kicsit játszani kell a kamera előtt. És ehhez külföldön semmilyen színészi diploma nem kell, csak tudj és akarj!
A klip egy igaz már sokszor lerágott csontot boncolgat, nekem mégis tetszik. Egyszerű vágások, sok helyszín (ez viszont tetszetős, hogy nem 1, maximum 2 helyszínen forgattak egy héten át, hanem sok-sok helyszínen, és ha jól tudom 2 vagy három napig tartott a felvételek készítése) teljesen videoklipes fényelés, csodaszép operatőri munka és világítás. A tipikus rock image elemek hiányoznak a klipből, én viszont ennek személy szerint örülök. Ez a zene, egy ilyen klippel nagyon nem igényli meg a jól bevált rockeres sablonokat. Talán picit a koporsón történő gitárszólónak van egy 80-as, 90-es évek rock klipes feelingje, de Slashtől ugyanezt a mai napig elfogadjuk, és nem mosolyogjuk meg, így szerintem itt se tegyük.
Amik nekem különösen tetszenek…
- A már említett színészi játék. Egyszerű, de hiteles, és ennyi elég egy klipbe…
- A fényelés nagyja, elsősorban a börtönös jelenetek. Szeretem a jó kontrasztos anyagokat.
- A helyszínek szinte töviről hegyire telitalálatok. Nagyon régóta szeretnék börtönben forgatni…reméljük egyszer összejön, és börtönbe mehetek, de csak a forgatás erejéig! :)
- Maga az, hogy sztoris klipről van szó. Imádom a sztoris klipeket, amik elmesélnek valamit, amik szólnak valamiről, amiben a színészeket/szereplőket irányítani, rendezni kell, amihez szükség van sok kellékre, kosztümre, helyszínre, és aminek a forgatókönyve nem merül ki két mondatban, hanem ténylegesen leírások tömkelegét tartalmazza.
A rendező és a szereplők
A zenekar korábbi klipjei nem voltak ennyire komoly témájúak, most viszont nem vették félvállról sem a szereplést, sem a video témáját, mivel állításuk szerint, most egy ténylegesen komoly klipet szerettek volna készíteni.
Szerintem ez a kisfilm és a zene is kicsit a Guns N’ Roses – November Rain beütésű, de a srácok egyértelműen szeretik őket, és részben így akartak tisztelegni előttük. Ezzel szerintem nincs is semmi probléma.
A klip rendezője olyan nagyszabású előadóknak forgatott már, mint például Metallica, Pink Floyd, Bon Jovi, Janet Jackson, Michael Jackson, Mötley Crüe és még sorolhatnám. Nem kis ember, nem kis munkákkal, nem kis múlttal. Az Avenged Sevenfold legénysége biztos nem félt a vágás időszaka alatt, hogy esetleg mellényúltak a rendezőválasztásnál.
Végszóra…
Szép, emészthető, akár többször is, filmes szempontból pedig kifogástalan. Mindez természetesen csak az én magánvéleményem… :)