Bársony Attila: "Legutóbb Bryan Adams kápráztatott el"

Folytatjuk nemrég elindított rovatunkat, ahol zenészek vallanak különleges bulikról, legyen szó akár a sajátjukról, akár pedig egy olyan eseményről, ahol „civilként” jelentek meg. Most Bársony Attilán a sor, őt faggattuk.

– Az első igazán komoly koncert és életre szóló élményem Rod Stewart - emlékeim szerint - 1991-es budapesti produkciója volt, ahol a közönség ismét „csak” a lemez dalait várta - és kapta - átalakítgatás, áthangszerelés nélkül, lehengerlő előadásmódban... – kezdte a zenész.

– Második, számomra meghatározó produktum 1996-ban az akkoriban újra munkálkodó Toto együttes oberwarti fellépése volt, ahol Steve Lukather töltötte be az együttes első számú énekesi posztját is, aki stílusában talán a világ egyik legjobb - ha nem a legjobb(!) - gitárosa bizonyította zenészi és énekesi kvalitását – tanítandó szinten…! Ez egyébként Steve Lukather legutóbbi, 2008-as albumán sincs másként! – emlékezett egy szintén jelentős eseményre.

– Legutóbb pedig Bryan Adams kápráztatott el budapesti koncertje alkalmával, ahol az előadás utolsó 10 percében 1db gitárral énekelt részleteket legszebb dalaiból. A hangja döbbenetes módon zengte be a teret és itatta át mindenki testét, lelkét. – elevenítette fel azt az esetet, amikor résztvevőként volt jelen.

Az igazi testközeli élmények

– Zenészként régi vágyam teljesült 1994-ben, mikor egy 6 tagú háttérénekes csapat egyik énekeseként állhattam színpadra Demjén Ferenc mögé, az akkor még létező Budapest Sportcsarnokban. Meghatározó zenei és emberi élményként éltem meg, amely a mai napig kísér Rózsival töltött óráim során.

– Nem sokkal később – Solti János ajánlásával – a legendás LGT együttes visszatérésében működhettem közre, mely egy 1 órás koncertet jelentett a Felvonulási Téren, 250 ezer ember előtt. Érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem, mivel egy némiképp más munkamódszerrel, más hangvételű és hangulatú zenekarral próbáltunk az említett 1 órára, gyakorlatilag 1 hónapot.

– Legutóbbi „belső élményem” pedig az életemet mindvégig kísérő V’Moto-Rock zenekar búcsúkoncertjében történő közreműködés, melyet ismét nagyszerű feladatként és zenei tanulságként tettem el magamban, azzal kiegészítve, hogy a VMR tagjai sem véletlenül váltak olyan kvalitású zenészekké, zeneszerzőkké, akik a mai napig meghatározó alapkövei a magyar könnyűzenének.

– zene.hu –

[2009.12.14.]