Horgas Eszter: "Ezzel nem lehet mellényúlni"

A zenéről szól az élete, két gyermeket nevel, s igazán köszöni, ha egy baráti beszélgetésben nem róla van szó. A jövője már eldőlt: marad Magyarországon és zenél, énekel. Mert ettől a legboldogabb.

– Karácsonyi hangulatban vagy már?
– Abszolút. Nem is lehetnék más hangulatban, ugyanis két naponta játszom az ország különböző területein. Már nagyon sok helyen játszunk karácsonyi dalokat. Mi már augusztusban elkészítettük a Karácsony Angyala című albumunkat, ezen nevettünk is a kollégáimmal.

– Milyen szempontok szerint dolgoztatok, hogy ne a már elcsépelt érzést és hangzást keltsétek?
– A dalainkban a fuvola a főszereplő, és ilyen dalokat is kerestünk, ami jól áll a fuvolához. Vannak olyan nagyon jól ismert karácsonyi dalok, amelyek passzolnak ehhez a hangszerhez. Életem értelmévé vált, hogy a fuvolát, mint fő hangszert próbáljuk használni, ami nem könnyű feladat, mivel a darabok nagy részében csupán kiegészítő hangszer. Ez a karácsonyi lemezen is így van, de írtunk újakat is. Nagyon megszerettük ezt a dolgot. A másik nagyon fontos szempont, hogy egy olyan albumot szerettünk volna létrehoznoi, aminek olyan légköre, kisugárzása van, hogy az emberek miközben hallgatják, olyan érzésük legyen, hogy ők is be tudnának kapcsolódni a zenébe. Kerestem erre utakat, hiszen profi jazzisták, szereplők játszanak a zenekarban, éppen azért, hogy minden nagyon professzionális legyen. Közben az is izgat engem, hogy azt a jó értelembe vett amatőrizmust hogyan lehet belevinni a zenébe. Ekkor gondoltunk a gyerekekre, akiknek az éneke nagyon jól összeválogatott hangok alapján történik. Nagyon szép, képzett hangokat kerestünk. Olyan dalokat választottunk, amelyek jól állnak a gyerekeknek. Nem engedtük, hogy angolul énekeljenek. Így nagyon is jól alakult az egész. Amit még nagyon szeretek ebben a lemezben, hogy rengeteg stílust találhatunk és a végén az egész egy gömbbé áll össze, csodálatosan összefüggenek.

– A jazz közel áll hozzád. Hogyan alakult ez így?
– Annyira jól ment a munka a gyerekekkel s annyira inspiráló volt, hogy nagyon megszerettük ezt a fajta inprovizációt, amiről szól a jazz. Ami zene született az nagyon jó volt és arra gondoltunk, hogy ez túl szép lett. Mi, az alkotók ekkor elkezdtünk hallani és próbálgatni. Egyik zenészem, Hárs Viktor basszusgitáros – aki az ország egyik legnagyobb muzsikusa – perfektül tud angolul. Vele elkezdtünk énekelgetni és az egyik zene a másikból adódott, s végig nagyon izgalmas dolgok születtek. A nagyon a mai világot képviselő rap és a jazz összefonódott, s így lényegében a jelenhez is kapcsolódni tudunk.

– S az embereken mit veszel észre? Tetszik nekik az alkotásotok?
– Ezzel nem lehet mellényúlni. Itt picit más színezetet is kap a dolog, és azt veszem észre, hogy nagyon szeretik és ezt még az is érti, aki nem vájt fülű. Azt gondolom, azért is különösen jó, mert tapasztalom: országszerte komoly félelmek vannak a jövővel kapcsolatban. Amikor kuszaság van, akkor nagyon fontos, hogy akár csak egy koncert erejéig is, de össze tudjunk kapaszkodni, képesek legyünk lecsillapodni. Ebben az előadóművészeknek határtalanul nagy a szerepe, felelőssége. Remélem, ezzel a lemezzel sikerül megsimítanom az emberek lelkét.

– A gyerekekkel kapcsolatban a legkézenfekvőbb dolog következett: bevetted a történésekbe a kislányod is. Hogyan fogadta, hogy neki is be kell állnia a sorba?
– Ezzel nem volt semmi probléma, ugyanis elég exhibicionista, nagyon szeret szerepelni. Tíz kislány került be a produkcióba, akik között van nagyon gátlásos is. Szerencsére sikerült úgy megalkotni, hogy jól érzik magukat, biztonságot adunk egymásnak. Ez tulajdonképpen egy plusz karácsonyi ajándék nekik, hisz utazgatunk, fellépünk. Teljes összekapaszkodás és szeretet van közöttünk. Én csak olyan művészekkel, gyerekekkel dolgozom együtt, akiket igazából tudok szeretni és tisztelni, s mindannyian öszintén tudjuk szeretni egymást a színpadon is. Amikor felmegyünk a színpadra, tiszta szívből tudunk egymásra nézni, mosolyogni. A koncertek után teljesen extatikus állapotban vagyok emiatt.

– A tíz éve tartó pályád során létrehozott húsz lemez közül melyik áll a legközelebb a szívedhez? Ez a mostani lemez egyáltalán hol áll a sorban?
– Én, a már elkészült lemezekkel nem nagyon foglalkozom, leginkább előre nézek és az aktuális lemezre koncentrálok. Abba annyira belesüllyedek, hogy nem is nagyon érdekel a múlt. A fontos az, hogy mi lesz. Ettől függetlenül nagyon büszke vagyok, hogy az előző lemezem két hét alatt platina lemez lett, ami szakmailag nagyon komoly elismerést jelent. A lemezek a fuvolának köszönhetően új irányokat nyitnak meg s az eredetéből adódóan nagyon kevés ilyet hallhatunk. A 21. században egyenrangúvá válhat a zongorával vagy az énekkel. Ez nagyszerű dolog.

– Mi történik egy koncert előtt, mielőtt a színpadra lépnél?
– A koncertek napja mindig picit más, ünnepi alkalom. Két jelentős csapattal dolgozom most. Az egyik egy zenés-mesés est, amit egy klasszikus kvartett csoporttal csinálok. Mikor jöttünk haza legutoljára, az “Ég a Város” című dalt énekeltük kánonban, olyan eufórikus állapotba kerültünk. A koncerteken klasszikus Mozart, Bach zenéket játszunk. Erre inkább a komoly zene felé nyitott emberek érkeznek. Van a másik zenekar, akikkel a populárisabb vonalat képviseljük. Amikor velük utazunk az is egy ünnepnap. A buszban is hihetetlen hangulat van. Nevetgélünk, a koncert is egy igazi közösségi együttlét. Nagyon finom így együtt lenni.

– Említetted, hogy az országban rendetlenség van. Úgy tűnik, az életedben viszont nagyon is nagy rend van.
– Nekem ez az év biztos nagyon is emlékezetes marad, mert minden rendben van. Magyar ember vagyok, s éppen ezért annak ellenére, hogy lehetőségem lenne, nem hagynám itt ezt az országot. Már két kis gyermekért is felelős vagyok, így ez a hajó már elment. Nagyon nagy megtiszeltetés az is, hogy Las Palmasban az egész színházterem a nevem hallatán feláll és örjöng, de az is nagyon jó érzés volt, hogy mostanában legalább ötven koncertem volt itt, Magyarországon és csodálatos emberekkel hozott össze a sors, akik rengeteg dolgot tettek a hazájukért. Fontos, hogy mindenki a saját területén – ha apróbbakat is – de tisztességes lépéseket tudjon tenni s akkor minden jobbá válhat. Magyarország mindannyiunkké.

– Ha már a karácsonynál tartunk, milyen ajándékkal lehetne mosolyt csalni az arcodra?
– Leginkább a személyes ajándékoknak örülök, amikor az érzem, hogy gondolat van mögötte. Lehet, hogy nem is igazából anyagi érték. A gyerekeim, a legjobb barátnőm és természetesen a párom is ilyen dolgokkal lep meg. Én is ezt teszem, s már egész évben azt figyeli az ember, mire vágyik a másik, amire nem is számít. Például egy filmet megszerezi, ami nem kapható, s akkor a reakciót látni, na az csodálatos érzés. A figyelmesség nagyon fontos.

– Ha magánemberként beszélgetnénk, mi az a téma, amiről a zenén kívül szeretsz beszélni?
– Művész családból származom, így a zene az életem részét képezi. Nekem örömet szerez, ha láthatom, hogy minden mindennel összefügg, mind a művészetekben, mindenben a világon. Csodálatos észrevenni, hogy minden egy csodálatos gömb és illeszkednek egymáshoz. Butaság a kategorizálás. Igaz ez szóban, de a fontos a kisugárzás, személyiség. Szerintem az, hogy valaki gyógyít, vagy ír, netán éppen fuvola művész, az teljesen mindegy, hiszen ezek eszközök, amikkel kifejezzük magunkat és megpróbáljuk ezzel építeni ezt a nagy gömböt. Legalábbis én így látom, ebben hiszek és ez az utam, amin járok. Visszatérve a kérdésedhez, a baráti társaságban nagyon szeretem, ha nem zenéről, hanem másról is szó van, nyitott vagyok. Nagyon szeretem a filmeket, a könyveket, nagyon érdekel a másik ember és hálás vagyok, ha nem rólam van szó.

[2009.12.20.]