Jól kezdődött az új év a Polyák-Homonnay házaspárnak!

Novemberben még attól volt hangos a sajtó, hogy Polyák Lilla balesete miatt el kellett halasztani a művészházaspár 17-ére tervezett koncertjét, amit sokak nagy izgalommal vártak. Aztán az új dátum január másodika lett, így a 2010-es év jól kezdődhetett a házaspár számára.

Aznap reggel már nyolc órától lázas készülődés folyt a MüPa hangversenytermében és a színfalak mögött egyaránt, hogy a kezdésre minden a helyére kerüljön, beálljanak a hanggal, végezzenek a próbával… Óramű pontossággal érkezett a stáb. Jött a fodrász, a sminkes, érkeztek Léber Barbara ruhái és Herczeg Zoltán divattervező, aki saját maga hozta a Zsolt által viselendő darabokat és felügyelte, hogy minden rendben legyen… És végül megérkezett a drága közönség, így a terem este nyolcra szépen meg is telt.

Igazi zenei csemegét ígértek a rajongóknak és állták is a szavukat!

„Mindketten arra törekszünk, hogy minden a lehető legtökéletesebb legyen és nem csak azért, mert régi vágyunk válik valóra, hanem azért is, hogy azok, akik megtisztelnek minket és eljönnek a MüPába, azzal a gondolattal térhessenek haza, hogy: igen, ez remek volt, újra megnézném…” nyilatkozta a koncert előtt a sajtónak Lilla.

Az est kicsit olyan volt, mint egy utazás az időben. Megemlékezés. Emlékezés fontos emberekre, eseményekre, hogy aztán megérkezzünk a mába és remek dalokkal, bulizós hangulatban köszöntsük az új évet. Mindezt pazar színpadi látvány, a Czomba Imre vezette nagyszerű zenekar, Nádasi Vera és Sánta László vokalistaként közreműködő két tehetséges kolléga, és a sztárvendég, Bolba Tamás társaságában tehettük. A duettek mellett mindkét művész több, szívéhez közel álló szólóval is színpadra lépett, amit a hálás hallgatóság nem egyszer hosszas vastapssal jutalmazott.

Egyszerűen lenyűgözött bennünket - a nézőtéren székükben ülőket - kedves, természetes lényük, humoruk. Vegyes érzelmekkel, nagy csodálattal hallgattuk, ahogyan a Time to say goodbye-t, a Woman in Love-ot, a My Way-t, vagy a Papa ugye hallasz…-t éneklik – utóbbit Lilla, édesapja emlékére.

Megérte a várakozást…

A koncert végén – megjegyzem alig akart vége lenni, mert a közönség nem engedte el a sztárpárt – a dedikáló asztaltól hosszú kígyózó sorban, időt nem kímélve vártak a kitartó rajongók, hogy kedvenceiktől autógrammot kaphassanak, vagy elcsípjék őket egy fotóra. Összesúgtak a folyosón mielőtt a lifthez, lépcsőhöz mentek: „Ez a koncert megérte a várakozást…”

Igen, megérte! Olyan élménnyel lettünk gazdagabbak, amitől nekünk is jobban indult ez az év – köszönjük!

-Erika-

[2010.01.08.]