Hol a lüktetés Norah Jonesból?

Valóban ősz van Norah Jones negyedik (The Fall) albumán, esős, borongós, benn ülős, szomorkás, monoton, fáradt. Aztán abban is igazat adok a bájos hölgynek, hogy az „esés” fázisát éljük, ha hallgatjuk. Kellemes, de életmentes, bájos, simogató dögunalom. Amolyan háttérzene forró fürdőzéshez, elalváshoz.

Hol van az energia, lüktetés, motiváció? Helyette teljes belenyugvással „szöszmögés”, búgás. Nem, nem a hanggal, vagy az énektechnikával, s nem is a műfajjal vannak gondok (nem hiába kapott kilenc Grammy díjat), hanem a szürke passzivitással. Hahó, kérem, 30 évesen még nem kellene nyugdíjba vonulni! Bip, bip élet idelenn! – meg lehet mozdulni, merthogy legtöbbször tényleg jó élni. Sajnálom, az egész lemez alatt azzal a késztetéssel küzdöttem, hogy két karjánál fogva megrázzam ezt a nőt. Egy kis életet lehelhetne már magába.

Bevallása szerint a jazzt otthagyva ezen az albumon rockosabb vizekre evez, ami praktikusan azt jelenti, hogy több gitár szólal meg, s Norah a zongorát ritkábban veszi keze ügyébe. Ténylegesen a hangzásnak köze sincs a rockosabb légkörhöz, maradt ugyanolyan, mint volt, ami a zenei személyiség és stilisztika stabilitására utalhatna, de valahogy mégsem.

Nagy nevek sorakoznak a „háttérzenész” szerepkörében: Joey Waronker dobos (R. E. M.), James Poyser billentyűs (Erykah Badu, Al Green), a két gitáros Marc Ribot (Tom Waits, Elvis Costello) és Smokey Hornel (Johnny Cash, Joe Strummer). A csomagolás akár tetszetős is lehetne.
Nem tudok a számokról egyenként írni semmit, mert annyira összefolynak, hogy nekem az egész album egyetlen egyhangú dal. Persze az pozitív, hogy egy érett, összeforrott alkotást hallhatunk, mindemellett jobban értékelném, ha nem ezzé ért volna be a gyümölcs.

Kizárólag az utolsó dalnál kaptam fel a fejem, nem azért, mert új lenne, vagy innovatív, hanem mert végre egy kis játékosságot csempészett be az énekesnő. A címe: „Man Of The Hour” („Az óra férfija”). Fura, mintha akkor élne kizárólag Norah, amikor pasit szólít meg, vagy próbál csábítani. Az előzőekben pedig kivétel nélkül siratta a férfi hiányát.

Lányok, könyörgöm, az élet nem egyenlő a pasikkal! Norah-nak meg sürgősen szerezzen be valaki egy nagy beteljesült szerelmet, ha nem akartok még egy ilyen albumot végighallgatni. Norah ősze hosszabb, mint alapból az ősz és tél együtt, úgyhogy most már neki a tavasznak. Ja és semmiképp se várjunk, túl sok már a mélabús „Waiting”-ből, tessék megmozdulni!

Hallottad a lemezt? Mi a véleményed róla? Egyetértsz a szerzőnkkel? Írd meg ide a véleményed.

- Bajnóczi Piroska -

[2010.01.25.]