Fanyar melankólia - Pesti álom Kálloy Molnár Péterrel

A leginkább színészként, szinkronszínészként ismert Kálloy Molnár Péter sokoldalú művész. Rendezőként, műfordítóként is tevékenykedik, több verseskötete is napvilágot látott már, Pesti álom című albuma pedig a második a sorban.

A sokféle stíluselemet ötvöző korong tizenkét száma közül az első a címadó dal. A lágyan lüktető dallam a trombitabetétekkel könnyedén, hitelesen teremti meg a múlt század romantikája iránt érzett szentimentális hangulatot. Persze a szöveg is jócskán rásegít, hogy megjelenjen a hallgató előtt a „pesti álom”: konflisok, cilinderes urak, verklis, rikkancs, omnibusz – mind felsejlenek.

Időbeli ellentétként a (pesti) bevásárlási lázban szenvedőket figurázza ki a Plázálom című szám, bár Kálloy szerint tulajdonképpen mindenkit megbolondít egy árleszállítás. A szöveggel jó összhangban van a dallamtempó, de a „reklámok” tömkelegét tartalmazó refrén utolsó sora haladó szintű szójáték, s valóban szükség is van a szövegkönyvben a csillagozott magyarázatra (beintesz kórosan = be in teszkó®osan).

A pesti életképek után három dal is a szerelem témája köré csoportosul. Az Úton a párt elválasztó távolság leküzdését zakatolja repetitíven, szinte latinos gitárrésszel és franciás harmonikával. Az Érintetlen hó kedves refrénje nyomokban emlékeztet ugyan Juhász Gyula „Anna örök” című versének bizonyos részére, de ez nem befolyásolja a tényt, hogy az énekes-dalszerző lágy hangszíne kifejezetten szépen illeszkedik a kellemes melódiához. A szerelem árnyoldalát, a szakítást Az utolsó címmel egy fokozatosan kibontakozó, hirtelen abbamaradó, szinte befejezetlennek ható dal mutatja meg.

Kis kitérő: "Egy rendhagyó figura leszek" - interjú Kálloy Molnár Péterrel

Egészen rockos-bluesos, csajozásról szóló szám – persze a sejthető hoppon maradós végkifejlettel – az Édes bombanő. Ehhez hasonlóan fanyar az album egyik legleleményesebb szövegű odaszurkálása is: A nagy kaszálás a (nagyon) városi/pesti ember vidéki környezetben érzett kiszolgáltatottságát, bugyutaságát teszi nevetségessé.

A Mezőcsát című dal tökéletes szimmetriájú, a lágyabb és az intenzívebb részek váltakozása kivételesen hatásos, szövege a boldogságról alkotott gyermek- és felnőttkori képet formálja meg, majd minimális változtatással ellentétbe állítja. Bravúros és megkapó, az album talán legsikerültebb száma a maga egyszerű és nagyszerű mivoltában.

A Pesti álom második felében találunk még szomorkásan szép pillanatképet színes lepkék röptével (Pillangó); szívszorító vallomást a művész korán elvesztett édesapjához kapcsolódóan (Mennyország utca 6), illetve stílusosan vonatzakatolásra emlékeztető dob-zárlatú történetcsokrot az Orient expressz-ben. A korongot az Altató zárja.

Kellemesen melankolikus és lírai, mérsékelten elgondolkodtató, kellően fanyar. Ezekkel a szavakkal lehet talán legjobban leírni Kálloy Molnár Péter második albumát.

Fejes Anna

[2010.01.29.]