"Megelégszem a kevesebbel is" - ebéd és beszélgetés Takáts Eszterrel

Takáts Eszter zenéje teljes odafigyelést követel, autóban nem is lehet hallgatni. Ha szól egy slágere a rádióban, azonnal eldobok mindent és feltekerem a hangerőt. Hasonlítják Koncz Zsuzsához és Suzanne Vegához. Cseh Tamás dalfeldolgozásokra is felkérik, mégsem lehet igazán besorolni művészetét egy zenei kategóriába sem. Berki Tamás lebeszélte arról, hogy jazzénekesnő legyen. Inkább arra biztatta, hogy keresse meg a saját hangját. Ami sikerült is neki.

- Johnny Cash sorsa jutott az eszembe rólad. Úgy érzem, hogy te is a gyermekkori traumás élményekből - a szüleid válását követő költözködésekből - nyert energia átalakításával lettél kiemelkedő előadóművész.

- Igen, gyógyító energiává lehet alakítani a zenét. Ami terápiás hatású tud lenni. Pont tegnap olvastam Johnny Cashről, hogy isteni kinyilatkoztatások vannak a szövegeiben. Főleg a szeretetről szóló dalokban.

- Sok mindent felszínre hoznak a lelkünkből a dalaid. Magunkba mélyedünk és együttérzünk veled. Valami megindul bennünk.

- Van egy pár, akik rendszeresen a koncertjeim előtt vagy után szoktak összeveszni. A zene beindít náluk egy összecsiszolódást. Igazságcentrikus vagyok, ezért sok konfliktust ki tudok hozni a saját kapcsolatrendszeremben. Bármit csinál az ember, muszáj őszintének lenni.

- Azok a zenészek, akik igazán hisznek magukban, nem nagyon panaszkodnak. Pedig a hazai zeneipar helyzetét látva, azért lenne mire.

- Nem kell több, mint ami elég. Én megelégszem a kevesebbel is. Ha kevesebb meghívás jön, akkor abban az a jó, hogy lehet többet gyakorolni hangszeren. A hangszerek pedig meghálálják a törődést, szinte élet van bennük. Nyáron, amikor túlerőltettem magam, a hangszerem is többször cserben hagyott. Eltörött a bőgő egy Sziget-koncertünk előtt. Szereztünk kölcsönbőgőt és ekkor elszakadt egy gitárhúr. Nem baj, csináljuk tovább! Elszakadt még egy. Nem baj, folytassuk! Három szakadt húr után még az előadás fele hátravolt. Végül egy szál bőgőkísérettel kellett énekelnem. Úgy érzem, ezek a jelek figyelmeztetések voltak, hogy ideje magamra figyelni.

- Mennyire tudod kezelni ezt a felpörgetett életmódot? Letisztultságot és tudatosságot látok a tekintetedben.

- Az előző félévben a rendszerességre törekedtem, böjtöket, tisztítókúrákat iktattam be. És figyeltem arra, hogy minden nap ugyanabban a hangulatban legyek. A téli szezonban visszahúzódom, szinte ki sem mozdulok a lakásból, filmeket nézek. Nekem ez a ritmusom. Voltak a hangommal kapcsolatos betegségeim is, amik azt jelezték, hogy több pihenőt kell közbeiktatnom. Rájöttem, hogy többet kell foglalkoznom magammal. Így többet tudok adni az embereknek is.

- Mi véleményed az önpusztításról? Janis Joplinra, Amy Winehousera gondolok.

- Imádtam, amit Amy csinál. Hallgattam vagy egy évig, teljes szívemből rajongtam érte. De kicsit megharagudtam rá, hogy így tönkreteszi magát. Ez a generáció kiment a '70-es években, akkor sokan haltak bele a zenébe: Jimi Hendrix, Janis Joplin, Nick Drake. Ő nagy kedvencem még, 26 évesen halt meg gyógyszer-túladagolásban. Egyensúlyt kell tartani, hogy minél tovább csinálhasd. Önzés szerintem ennyire szétesni.

- Amikor zenekarral lépsz fel, akkor is te dominálsz. Inkább csak aláfestő jellege van a kíséretnek.

- Ez a zenekarosdi nagyon nehéz dolog: meghangszerelni egy dalt együttesre vagy összeillő zenésztársakat találni. Itt van például a Mutemath: négy őrült srác. Ha koncert közben az egyik bekattan és egy másik hangszeren kezd el játszani, akkor a másik átveszi a helyét. A lényeg, hogy merjél őrült lenni, de ne attól hogy elszívtál egy spanglit vagy ittál, hanem attól, hogy felvállalod az őrültségedet!

- A mély hangod meghatározó abban, hogy mély érzelmű dalokat énekelsz?

- Az vezetett idáig, hogy nem tudtam mások dalait elsajátítani. Görcsös volt az énekem, a magas hangok nem mentek. Szinte használhatatlan voltam énekesnőként. Kénytelen voltam a saját lábamon megállni, szerencsére addigra beért a belső hang is. Pécsi zenészsrácok befogadtak és támogattak. De hátránynak érzem, hogy túlságosan önálló vagyok. Sok helyről kiszorul a produkcióm, mert nem illik bele bizonyos elképzelésekbe. De én túlélő zenész vagyok. A közönség meg majd eldönti, hogy hol a helyem. Sokáig mértem magam: tanárnőkhöz, a mestereimhez, szakmabelikhez. Most már nem mérem magam.

- Magyarul énekelsz. Külfölddel nem is kacérkodsz?

- A Rövidtáv lemez az megy külföldön, ide-oda vándorol éppen. Gondolkodtam, hogy jó lenne agy angol verzió vagy francia. Most fogok menni Franciaországba kapcsolatokat építeni, szeretném majd kényeztetni a francia közönséget. Bár elég sok problémám van a nyelvekkel, még a nyelvvizsgát sem csináltam meg a diplomához. Kilencszer voltam vizsgázni és készültem is mindig. De a tizediken már elaludtam.

- Nehéz szívvel hagytad ott Pécset?

- Szerelmes voltam Pécsbe, de nem tudtam szabad lenni egy idő után. Terheltnek éreztem magam ott. Nem azok jöttek ki belőlem, amiknek kellett volna. És mintha nem hinnének eléggé ott az emberek magukban, valami lenyomja őket. Én pedig élni akartam, továbblépni. Párkapcsolatra vágytam. Kezdettől fogva otthon érzem magam itt Pesten a kutyámmal együtt. Végre a saját ritmusomban élhetek!

- Mi fontos neked egy párkapcsolatban?

- Szeretem, ha valaki kimondja, hogy mi a probléma. Nem csak úgy lelép szó nélkül. Bár azokból a kapcsolatokból meg szép dalok születtek: Postás a holdon vagy a Sanzon. Nehéz megérteni a férfiakat. Mert minden ember egy külön univerzum, egy kis bolygó. Aztán néha jön a csillagok háborúja! Az a nehéz, hogy megszoktam azt, hogy egyedül vagyok. És ha úgy érzem, hogy nem bízok valakiben, akkor elmenekülök. Megyek és ki kell tombolnom magamat, másokkal kell találkoznom. Ez egy reflex nálam, hogy gyorsan továbblépek. Csak benyomom a „Reset” gombot.

-zendo-

[2010.03.07.]