Égéssel indult a Tavaszi Fesztivál az Operettszínházban - bemutatták a Rebeccát
Szerencsére az említett égés alaposan előkészített és gondosan megtervezett része volt egy nagyszerű estének. A Nagymező utcában a hagyományokhoz híven musical premierrel köszöntött be a tavasz, pontosabban a Budapesti Tavaszi Fesztivál, amikor is először lépett, vagyis éppen hogy nem lépett színpadra Rebecca. Viszont a szelleme ott kísértett mintegy három órán keresztül a színház ódon falai között, édes borongást okozva a szerencsés nézők százainak.
Kettős teher s kettős kincs
Nehéz eldönteni, hogy hálás, vagy hálátlan feladat olyan darab színre állítása, amelyből Alfred Hitchcock szintű filmes óriás nevével fémjelzett – ráadásul Oscar díjas - mozi kapcsolódik. Tovább növeli a honi alkotógárda felelősségét két további név, amely az előbbihez hasonló súlyként nehezedik a vállaikra: Sylvester Lévay és Michal Kunze. Másfelől persze a szerzőpáros szinte garancia a sikerre. A hetes szám a teljesség jegyében várhatóan ismét teljes sikert hoz majd Kerényi Miklós Gábor (KERO®) stábjának, akik a Mozart 1996-os és az Elisabeth 2003-as bemutatója után harmadszor bővítették az Operettszínház repertoárját Lévayék egy darabjával.
A korábbi két, történelmi témát feldolgozó musical után ezúttal a Daphne du Maurier által 1939-ben írt azonos című regény ihlette meg Lévayt és Kunzet. Szinte azonnal beleszerettek a Manderley ház asszonyaiba. Ennek a szerelemnek a gyümölcsét rendezgette most a Nagymező utcai színpadra Béres Attila (akinek olyan darabok kapcsolódnak a nevéhez, mint a megunhatatlan Menyasszonytánc, a siralmasan szatirikus Ibusár, A víg özvegy - a halhatatlan, a tündéri Lili bárónő, végül, de nem utolsó sorban a zseniális Vesztegzár a Grand Hotelben, amely a kedvenc Rejtő adaptációm, amit valaha színházban láttam.)
Két szereposztás = két plakát = két darab
A kettős szereposztás nem meglepő, szinte természetes dolog a zenés színházak életében. Az viszont már ritkább, hogy egy darab promóciós anyagain hol az egyik, hol a másik szereposztással találkozzon a gyanútlan járókelő. Most különösen indokolt a figyelemfelkeltő anyagok e fajta duplikációja. Nem csak azért, mert a két szereposztásból nehéz (sőt hiba) lenne rangsorolni, azaz elsőt és másodikat megjelölni. Azért is, mert szinte más darabot látunk akkor, ha a Bereczki-Szinetár illetve ha a Szabó P.-Vágó Zsuzsi duó olvasható a címlap tetején, Maxim de Winter és „Én” szerepében. Persze egyáltalán nem mellékes az sem, hogy Mrs Danvers-t Polyák Lilla, Janza Kata vagy Nádasi Veronika személyesíti meg. Sőt... Sok szempontból a házvezetőnőnél van az est illetve az (rejt)ély kulcsa.
Rég várt visszatérés
Szinetár Dóri iránti, erősen plátóinak mondható vonzalmam még fiatal tinédzser éveimben, a Nyomorultak több szerepének megformálásán keresztül bontakozott ki. Második házasságkötése után kezdtem lassan lemondani meglehetősen egyoldalú kapcsolatunk beteljesüléséről, Zora lánya születése okán pedig jó időre arról is lemondhattam, hogy egyáltalán színpadon láthassam. Ezért is külön fokozta az új bemutató iránti várakozásomat, hogy a plakátokon ismét találkozhattunk a nevével és tudtam, a bemutatón Vele láthatjuk a darabot. Nem csalatkoztam.
|
|
| Rebecca (egyik szereposztás) - galéria |
Nagyon jót tett Neki a kihagyás. Friss volt, üde, meggyőző és lenyűgöző. Egyaránt megvolt benne az ártatlan, imádni való, naiv gyermek és a céltudatos, határozott asszony, akivé vált, amidőn a Manderley-ház valódi úrnőjévé érett, nemesedett. A hangja pedig ugyanúgy rabul ejtett, mint legelőször, lassan össze sem tudom számolni hány évvel ezelőtt. És még egy dolog feltűnt: soha nem láttam még ennyire hasonlatosnak az Édesanyjához, mint ezen az estén...
Párban
Maxim szerepében Bereczki Zoltánt láthattuk, aki értelemszerűen életszerűen alakította Dóri szerető hitvesét :). Most biztos sokan azt mondják, a féltékenység beszél belőlem, amikor nem áradozok róla hasonló lelkesedéssel, mint Dóriról, de ez szerintem így egészséges. Zoli határozottan jó volt, de lesz még jobb is. Játéka is egyre színesebb, nagyon sokat fejlődött prózában is (nem konkrétan erről, de... jut eszembe, a minap láttam egy ősrégi felvételt a Pasik című egykor népszerű sitcom egy darabját, amiben Zoli pizzafutárként lépett be a Hernádi-Bajor-Gálvölgyi háromszög otthonába).
Leginkább Maxim fő dalában, az Úgy kísért e jégmosolyban – ami egyébként egy rendkívül összetett, dramaturgiailag és zeneileg is roppant nehéz, ahogy mondani szokták, „nagy ívű” szám - éreztem benne még fejlődési lehetőséget. Zoli alakítása itt is kimondottan élvezhető volt, de még nem tökéletes. Több darabban is megfigyelhettem, haogy előadásról előadásra javult, tanult, fejlődött. Kíváncsian várom, mire jut ezzel a figurával és mit hoz ki belőle mondjuk fél év alatt.
Az est fénypontja
Mindig sötét, komor és vészjósló megjelenése ellenére a Mrs Danverst alakító Polyák Lilla volt számomra az est igazi fénypontja. Alig vártam a megborzongató megjelenését a színpadon. Nem játszotta túl a szerepét, mindig pont annyira volt félelmetes, kísérteties vagy éppen őrült, amennyire a pillanat megkívánta. És énekével mindannyiszor édes borzongást váltott ki belőlem. A hideg futkározott a hátamon és lágy remegést éreztem végighatolni a gerincem mentén a tarkómtól egészen a hátam közepéig.
[2010.04.03.]
Hírek
