Varázslat vagy szemfényvesztés? - Brendan Perry koncert a Diesel Klubban
A nem igazán feloszlott, viszont mai napig sikeres és egyedi hangzásával új utakat mutató Dead Can Dance egyik alapító tagja, Brendan Perry ismét Magyarországon járt, hogy elvarázsolja az átlényegülésre vágyó közönséget.
Hideg volt a szokásos kedd esti koncertnapomon, mikor a Diesel Klub felé igyekeztem. Általában úgy időzítek, hogy egy kicsit korábban érkezzek, ami most is fél órát jelentett. Körbenézve azt láttam, hogy rajtam kívül összesen 10 ember lézeng tétova összevisszaságban, ami jelenthet akár rossz óment is a koncertre, de szerencsére nem vagyok babonás. Nekidőltem a bejárat előtti vastraverzeknek és végiggondoltam mit is tudok Brendan Perryről.
A Dead Can Dance 1981-ben alakult Ausztráliában, majd gyorsan Londonban kötött ki és 3 év múlva megjelenő, első név nélküli lemezükkel elég nagyot löktek az addig lanyhán csordogáló folkrock kerekén. Mindez egycsapásra híressé tette őket és nem is haboztak kihasználni a hírnevet, 1986-tól 1990-ig négy lemezt is megjelentettek. 'Hamari munka sosem jó' - szokták mondani, de mindez rájuk nem igaz, lemezeik nem egy kaptafára készültek. Az alternatív rockzenétől a törzsi népdalig mindenféle zenét játszottak és ezeket úgy alakították át, hogy eredeti, de rájuk jellemző legyen a hangzás. Lemezeik között - de még az egy lemezen található dalok között is - hatalmas stílus és hangulatbeli változások vannak, ettől válnak egyenként eredetivé, mégis dallamvilágukban jellegzetes Dead Can Dance számokká. Egyetlen dal után is bárki könnyen azonosítani tudja őket, bárhol is hallja legközelebb. Mindez azt eredményezte, hogy bár rengeteg számuk lett ismert, mégsem lehet őket beskatulyázni egyetlen kategóriába sem.
A zenekar szétesése 1996 után kezdődött, ekkor már a másik tag, Lisa Gerrard is külön utakon járt. A sok külön munkálkodásnak meg is lett a böjtje: 2005-ben újjáalakultak és világkörüli turnéra indultak, mely rendkívül sikeres lett. Tovább bonyolítva a dolgot, ezek után újra szétváltak, de nem zárták ki annak a lehetőségét, hogy a későbbiekben újra együtt dolgozzanak.
Bár mindketten sikeresek külön-külön is, azért az egyértelmű, hogy legnagyobb és legmaradandóbb számaik azon időszak alatt születtek, mikor együtt zenéltek.
Hogy mennyire sikeres egy együttes, azt az is jelzi, hányan és hol használták fel a zenéjét. Amikor ennek utánanéztem, magam is elcsodálkoztam. Csak felsorolásképp pár név a listából (ha valakinek van kedve számolja össze hányféle stílusú műfajra hatott inspirálóan a munkájuk): Arch Enemy, The Gathering, Post Death, Terminátor 3, Baraka, Elizabeth filmzene, Démon 2 olasz horrorfilm filmzenéje, Civilization IV számítógépes játék.