Varázslat vagy szemfényvesztés? - Brendan Perry koncert a Diesel Klubban
Valahol itt történt, hogy a zenekar hellót intett és mintha le akarna menni a színpadról. Persze mindenki nevetett és kaptak egy szép marasztaló tapsot is, de jólesett hogy a komolyságot félretéve kikacsintanak a színpadról. A The Golden Rule mély alászállás volt egy szerelembe, lassú de mégis erőteljes dobritmusokkal és vele incselkedőn megszólaló hipnotizáló hatású gitárakkordokkal. Egy kis mélyrepülés következett a Passage in Time, Dream LetterThis Boy és a You Never Loved This City számokkal, de számomra a másik kedvenc a Wintersun volt jellegzetes kezdésével és természetesen az utánozhatatlan énekkel. A gitárszóló csak még felejthetetlenebbé tette, és ez volt az a pillanat, amikor rádöbbentem: Brendan Perry igazi erőssége nem a zeneszerzés, sem a gitározás - ő a dalszövegeivel éri el azt a célt, hogy hetekkel később is azon gondolkodjunk, miről is szólt egy-egy dala. Ő a személyiségével adja el magát, mely erős és határozott, rádöbbent hogy mennyire el lehet valaki veszve a világban és milyen nagyon szüksége van azokra a már-már elcsépelt dolgokra, ami nélkül csak elveszne az időben és térben. Nem lehet szerelem nélkül, hazugságban élni és tovább hallgatva dalait mindenki egy kicsit megváltozik, nyitottabb a világra és nyíltabb a többi ember felé is.
Az Utopia zárta a koncertet, boldog köszöngetés után barátságos levonulás következett, hogy a vastaps után ismét lássuk őket a porondon. Szerencsére a későbbi kezdés sem vette el senki kedvét a maradástól, az utolsó metróig még bőven belefért az időbe, hogy tovább élvezzük a koncertet.
A Voyage of Bran következett a jellegzetes kutyaugatás-szerű szintetizátor effektjeivel, majd a Spirit. Újabb elköszönés, boldog mosolyok, mi meg csak tapsolunk mint a bolondok. Szerencsére nem kapcsolták fel a lámpákat és újra visszajöttek, de már csak hárman, hogy egy újabb halhatatlan Dead Can Dance dalt adjanak elő, a Severance-t, mely lassú szintetizátor-hangjaival és az ezzel egybefonódó énekkel olyannyira jellegzetes, hogy ennél méltóbban egy koncertet befejezni már nem is lehetne.
Sem a világításra, sem a hangosításra nem lehetett panasz, mindkettő olyan olajozottan működött, hogy szinte nem is figyeltünk rá. Mondjuk színpadi fényekkel nem sok újat lehet a Diesel Klub színpadán alkotni, de megtettek mindent amit lehetett.
Ritkán jutok el olyan koncertre, amely ennyire mentes a sallangoktól és egyben ritkán érzem azt, hogy olyan zenét hallok mely igazán megérint és elgondolkodtat. A mostani egy ilyen alkalom volt és hiszem, hogy kellenek ezek a ritka kivételek, hogy ezek után ha csak kicsit is, de másképpen nézzek a világra.
- dinnye -
Setlist:
The Arcane
Love on The Vine
The Carnival is Over
The Golden Rule
A Passage in Time
Dream LetterThis Boy
You Never Loved this City
Wintersun
Medusa
Eros
Utopia
-
Voyage of Bran
Spirit
-
Severance
Hírek
