Nagy veszteség érte a zenei szakmát 3. - április 8-a fekete nap a zenetörténelemben
A zenetörténetben fekete nap az április 8-a, ugyanis ekkor két neves zeneszerző is elhunyt, nevezetesen Gaetano Donizetti és Antonio Diabelli is. Rájuk emlékezünk most.
Mestere Simon Mayr volt, akinél énekelni tanult és a hangszerek használatának tudományát is elkezdte megismerni: brácsán és zongorán is megtanult játszani. 18-20 éves lehetett, amikor Bolognába ment, hogy tanulmányait folytassa.
Az első sikerek
Donizetti első sikerére 1818-ig kellet várni, amikor is Velencében mutatták be Enrico di Borgogna címet kapott operáját. Életrajzához mindenképp meg kell említeni, hogy operaszerzői munkásságára nagy hatással volt Rossini. Népszerűsége fokozatosan növekedett, egyre jobban belelendült az operaírásba, ami annyit jelentett, hogy évente hozzávetőleg 3-5 operával örvendeztette meg a közönséget.
Ám nem érte be ennyivel, mert hamarosan a karmesteri szerepkörben is debütált. Persze közben az operaírást sem hanyagolta, amelyek száma a 28 év alatt több, mint 70 szerzeményt jelentett. Emellett tanítóként is bebizonyította tehetségét és rátermettségét.
A világhírnévre sem kellett sokat várnia, ami egészen pontosan 1832-ben és 1885-ben érkezett el számára, amikor is először Milánóban mutatkozott be a a A Szerelmi bájital (Elisir d'amore) című művével. Majd ez követte a nápolyi siker,amikor Lammermoori Lucia (Lucia di Lammermoor) cíű opera csendült fel először. Miután egyik műve miatt a cenzúrával összetűzésbe került, úgy döntött, hogy átköltözik Párizsba, s a francia fővárosban ugyanezt a darabot színpadra vihette.
Később egy időre Bécsben telepedett le, ahol az udvari komponista titulust szánták neki. Élete utolsó négy éve nehezen telt, ugyanis mindennapjait bénulás és szellemi leépülés tette nehézzé. Kérésére szülővárosába szállították, ahol 1848. április 8-án hunyt el.
Szerzetesből zongoratanár
Szintén ezen a napon, 8-án, azonban 1858-ban vett búcsút a zenei világ Antonio Diabelli-től, aki olasz származású, de osztrák zeneszerző és zeneműkiadó volt, 1781-ben született meg.
Először szerzetes volt, majd később zongoratanár lett Bécsben. Számos szerzeménye volt, azonban csak a kisebb művei maradtak meg a köztudatban, amelyek elsősorban szonatinák és négykezes szonáták voltak. Pedig írt több operát, kantátát is.
Zeneműkiadóként is tevékenykedett, többek között Schubert-nek is ő volt a kiadója. Később, egészen pontosan 1818-ban betársult Peter Cappi zeneműkiadó mellé, s így 1824 és 1852 között Diabelli és Társa néven működtek.
A zeneszerző 1858. április 8-án hunyt el, emlékezzünk ma rá is…