Szegény Ember Nowa Rokkja a Dürerben - fotókkal

Szegények gyűltek az „Isten Háta Mögött” április 9-én és gazdagon távoztak, már ha nem vakították el önmagukat a mannától. Azt azért vegyük figyelembe, hogy a Blind Myself csak a fülek előnyben részesítésére szólít fel, nem teljes sötétségre.
 

A Dürer kert háromnegyedéig telt látogatókkal 10 fellépőért, DJ-ért, péntek esti gőz kieresztésért. Nagyszínpadot járt a Nova Prospect, a Cadaveres és a The Idoru is. A kisteremből pedig a Social Free Face, Liberal Youth, Velvet Stab, One Reason to Kiss és Greedyfly kacsintott ránk. Agyalágyultságul végül rózsaszín barbi a Dj pultból - közkívánatra.

A gőz kissé köddé vált, tompán rányomva bélyegét a hangulatra. Péntek esti fáradtság, vagy egyszerűen Szolga József (a The Idoru énekesének) szavaival élve enyhe immunitás a sok zenei ingernek köszönhetően? Nyomasztó kérdés, mindenesetre a közönség sokkal passzívabb is lehetett volna, a koncertek színvonala viszont mindenképp aktivitást hozott, amellett, hogy többet érdemelne. Sokszor világszínvonalúba ütköznek a fülek, a nagy baj az, hogy nem csordulnak a hangok oda be, mélyre a betontenger alá.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy jobbat még nem élt meg a földkerekség, viszont nem feltétlenül élvezetesebb egy külföldi befutott zenekar. Nem minden esetben, hiszen a „Szegény Ember Nowa Rokkja” a nickelsdorfi „Nova Rock” fesztivál elérhető, megközelíthető és bemelegítő élményét adja. Persze sokan hallottak önfeledten, azért lehetne a magyar hálásabb teremtés, kevésbé fagyott mentalitású – meg ne fertőzze a fellépőket!

A buli képekben - klikk a fotóra

Állandóan változik a felállás tagok tekintetében, marad a zene - a „rokk” vitalizáló magas ásványi anyag tartalmával. A Cadaveres májusban esedékes berlini, londoni, párizsi fellépése előtt a magyar közönségnek is megmutatta legfrissebb szerzeményét, a „Kickin’ me” című dalt ízelítőül következő lemezükről. A The Idoru a „Face the Light” frissességét hozta Fonogram díjhoz illő profizmussal. Az új EP is készülőben, az „Évről Évre” című dallal húznak mézes madzagot. A Blind Myself szokásos tömegeket mozgató energiával vakított.
 
A frontember, Tóth Gergő konzerválta magát örök fiatallá a még mindig ütő régi „Kain” hátterével egészen „Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért”-ig. Tagcsere ide vagy oda, Szalkai Tibi (a The Idoru gitárosa) beszállt egy „Lost in Time” erejéig.

Az Isten Háta Mögött vezette le az estet és az embereket zseniális megfoghatatlanságával. „Circle pit” nélkül is volt mozgás a küzdőtéren, kiváltképp a nagyteremben. Konklúzió: köszönjük és a manna (vagyis a magyar metál, punk rock) függőséget okoz. 

- Bajnóczi Piroska -
 

[2010.04.11.]