"Niki, mégis mi a francot csinálsz?" - Interjú Niki Palej énekessel

A miskolci születésű, Győrben élő Palej Nikinek nemcsak az éneklés közben pörög a nyelve. A valós életben is szókimondó, életvidám és az igényességre adó nő. Életéről, zenei pályájáról őszintén vall az olvasóknak.

Palej Niki 2007 nyarán ismerkedett meg Halász Péterrel, aki felfigyelt Niki különleges énekhangjára és az ő biztatására kezdett el énekelni. A szűk három év elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Niki beváltsa a hozzáfűzött reményeket. Először egy közösségi oldalon figyeltek fel rá, ahol zenéi egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek. Az első igazi sikert a Serendipity hozta meg számára, amit Dolbeats - el közösen készítettek.

A zenei anyag egy jól ismert internetes rádión egy hónapig vezette a slágerlistát magamögé utasítva a külföldi „Ászokat!” Ezt követően a Tibbahnation 5 – re felvett refrénje, valamint az eredetileg DEMO alapzenéjére felvett Fight, Chris Lawyer és Thomy feldolgozásában a Pornostar Recordsnál kiadásra került. Innen beválogatták a CKM Magazin Hungarian House Allstars lemezére. Angol dalszövegeit Halász Péter írja, aki egyben a menedzsmentje és a legjobb barátja is.

Niki huncutul mosolyogva, közvetlen az interjú elején megjegyzi: Remélem, akik eddig nem ismertek, vagy rossz véleménnyel voltak rólam, ezután ha egy kicsit is, de változik az álláspontjuk.

- Számos dalodat meghallgattam, és el kell, hogy mondjam, egyedien szép és jó orgánumod van. Mikor fogalmazódott meg először benned a gondolat, hogy énekesnő legyél?
- Köszönöm a bókot, úgy örülök, hogy elnyerte a hangom a tetszésed. Hogy mikor fogalmazódott meg bennem… Nyugodtan kijelenthetem, ha 2007. június 14. én nem bukom meg a programozás vizsgámon, és nem kezdek el a terem előtt magamban mindenkit melegebb éghajlatra küldeni, és nem szólít le Peti, akkor a mai napig nem énekelnék. Ő az, akinek csak egyszer említettem meg, hogy érdekel a zene, felénekeltem egy próbát, és máris felgyorsult a zenei életem. Keresett nekem egy duett partnert Honecz István személyében. A kész zenét feltöltöttük egy közösségi portálra, aztán csak sodródtam az eseményekkel, tisztára, mint egy filmben.

- Na de gyermekkorodban, az oviban, iskolában szerettél énekelni, vagy teljesen más álmaid voltak?
- Bevallom, anyám szerint, az Istennek se akartam énekelni, pedig dédike mindig összehívta a barátnőit, leültek körbe, és mindig azt akarták, hogy énekelj nekik, de engem inkább a mesék világa vonzott. Ezek szerint az oviban nem voltam egy pacsirta. Az általános iskolában sem volt ez másképp. Mindig énekkari tag voltam, de csak azért, mert kötelező volt, és akit beválogattak és nem járt, arra megharagudott a tanár néni, de nagyon. Volt egy eset, amikor a karácsonyi előadásra készültünk, és az iskola legszebb fiúja énekelte a Happy Gang-től a Szent Karácsony eljött című dalból az egyik részt. Kiderült, hogy keresnek mellé még egy lányt.  Nagy izgalomban voltam, hogy engem is meghallgassanak. Mikor mondták, hogy Niki légyszi csak a refrént kezd el, szerintem nem hazudok, de csak a szent szóig jutottam el,  aztán le is intettek, hogy „uuhh hát ez eléggé szörnyű volt”... Ezután nem is próbálkoztam semmilyen énekléssel, jó darabig.

- Egyáltalán mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?
- Nyolc évesen kaptam egy szintetizátort, amin volt kb. két oktáv. Erre felfigyeltek anyáék, hogy ez a lány nem is kutyaütő, mert bármi dallamot meghallottam, azonnal vissza tudtam játszani, mégpedig hiba nélkül. Akkor azt hittem, hogy zongoraművész leszek. Elkezdtem járni zongoraórára, ahol szolfézsból szépen meg is buktam, mert sokkal menőbb volt a napközisekkel hócsatázni óra helyett. Sosem fordult meg a fejemben egyetlen percre sem, hogy  valaha énekesnő legyek. Tizennégy éves korom óta mérnök szeretnék lenni, ezen dolgozom jelen pillanatban is, hol kisebb, hol nagyobb sikerekkel.

- Milyen stílust képviselsz szívesen a zenében és milyen stílust az öltözködésben?
- Komolyan nem tudnám besorolni milyen az a stílus, amit a zenében képviselek. Volt közel két év, amikor kizárólag rap számokban énekeltem. Ezt életem legnagyobb hibájának tartom. Biztosan vannak páran, akik most a szívükhöz kapnak, hisz a legtöbben a Tibbah 5 albumon való közreműködésem által ismernek, de sajnos ez az igazság. Olyan voltam, mint egy ló, akire felraktak egy szemellenzőt, és minden olyan felkérést, ami nem hiphop volt, visszautasítottam. Az idő múlásával azonban benőtt a fejem lágya, alaposan kiismertem szinte mindenkit az Underground világában, és ma már biztosan állíthatom, nincs keresni valóm abban a közegben, és soha nem is volt. Az, hogy a magyar rapperek hetven százaléka a nőknél szerintem, meghaladja a kilencven százalékot is , és most nem túlzok ezzel az értékkel, arra használja fel a zenét, hogy egy másik embert, csapatot egy ország előtt megalázzon, akár külső, akár anyagi helyzet, akár vallási hovatartozás, és még sorolhatnám mi alapján, számomra teljesen kiábrándító, és elszomorító is ez egyben.

- Megosztanád a véleményed bővebben az olvasókkal is ?
- Az ilyen emberek azt hiszik nagyon menő, amit csinálnak és a sok tizenéves, felnéz rájuk, de akinek van egy kis esze, az tudja, hogy csak kiállítanak magukról egy szánalmassági bizonyítványt. Azóta a saját utam járom, mindenféle stílusban kipróbáltam már magam, és nagyon imádom mindet. Talán az r’n’b az a műfaj, ahol igazán önmagam lehetek. Az öltözködésem alapján sem tudnám magam besorolni egy csoportba sem, vagyis folyton magas sarkúban és nőies ruhákba járok, azt hiszem ez a plázacica kategóriába tartozik, de remélem azért rólam nem ez jön le az embereknek…/mentségemre szolgáljon hogy a hajam sötétszínű , nem szeretem a pinket, és nem használom a puszcsi, szercsi stb. szavakat.

- Kik azok a zenészek énekesek, akikre felnézel, és úgy érzed, tőlük van mit tanulni, vagy inkább önmagad szeretnéd megvalósítani?
- Mivel lány vagyok, inkább az énekesnők közt vannak olyanok, akiket a példaképeimnek tartok, mégpedig mindaz öt nő, akik közül, ha pisztolyt fognának a fejemhez, sem tudnék dönteni, kit imádok a legjobban. Ők név szerint: Cheryl Lynn, Lutricia McNeal, Lauryn Hill, Aretha Franklin, Tina Turner. Biztos észrevenni, hogy mind külföldiek, mind néger énekesnők, mindnek irtó dögös hangja van, és a zenéikben önfeledten énekelnek, nem úgy, mint akit rákényszerítenek, hogy „na, itt van anyukám ez az alap és énekelj rá valamit”. Nem nagyképűségből mondom és nem is rosszindulatból, de nekem Magyarországon egyetlen hölgy van, akitől nyolc év után is libabőrös leszek, ő pedig nem más, mint a Fekete vonatos Fatima. Rá maximálisan felnézek, remélem egyszer az életben én is el tudok majd érni annyi mindent, mint Ő.

- Pályádról, életutadról jószerével csak angolul olvashatunk. Honnan a szép kiejtés, valamint az angolnyelvhez való kötődés?
- Sajnos be kell vallanom ünnepélyesen, hogy egyetlen szót sem tudok angolul, csak németül beszélek. Peti írja a szövegeim, és mindig megbeszéljük, hogyan kell kimondani a szavakat. (Megjegyzi, „most biztos megöl, hogy elmondom neked, de néha fel is énekli"- a szerk). Volt olyan is, amikor Microsoft Sam volt a legjobb barátom és ő segített a kiejtésben. Talán azért nem „annyira” feltűnő az akcentus, mert teljesen hallás után ejtem ki a szavakat. Ha tanultam volna valaha is angolt, akkor biztosan a tökéletességre törekednék, nem harapnám el a szavak végét, és jobban átjönnének a hibák. Én is felfigyeltem amúgy már rá, hogy egyre több külföldi oldalon megemlítenek. Végtelenül örülök ennek. Szerintem az angliai megjelenések miatt van ez, és nagyon igyekszem, hogy egyre több ilyennel találkozzunk még.

[2010.09.02.]