"Nem szeretem senkihez hasonlítani magamat." - interjú Mujahid Zolival  

Mujahid Zoli 2003-ban részt vett a TV2 tehetségkutatójának első szériájában. Úgy érzi mintha tegnap lett volna. Az énekessel azóta több minden történt, lemeze jelent meg, tanít egy zeneiskolában. Úgy tűnik, jól érzi magát a bőrében. A részletekre is kíváncsiak voltunk, éppen ezért megkerestük. A pakisztáni származású énekes minden kérdésünkre válaszolt.    

– Nyáron visszatértél a Megasztárba. Igaz nem mint versenyző, hanem mint az ötödik sorozat casting meghívott vendége. Milyen érzések bolyongtak benned, amikor kiderült miért csörgött a telefonod?
- Felhívtak, akkor még nem tudtam, hogy miről lesz szó. Tehát annyi volt, hogy ráérek-e, de hogy mi lesz a szerepünk az abszolút nem derült ki és ott helyben szembesültem a feladattal, amikor az egyik szerkesztő beültetett a boxba, hogy zsűrizzem a versenyzőket. Bevallom nem voltam felkészülve, de ugyanakkor kézenfekvő volt a feladat, mivel Zeneakadémiát végeztem jazz-ének szakon, valami affinitásom van a „tanárkodáshoz” is hiszen régóta tanítok. Így ugyan hirtelen csöppentem bele a feladatba, azonban iszonyatosan módon élveztem.

- Hogyan emlékszel vissza arra a versenyre, amelyikben te szerepeltél?
- Nagyon durva, hogy már hét év telt el azóta, olyan, mintha tegnap lett volna. Őszinte leszek, vannak bennem nagyon szép emlékek is és annyira nem szép emlékek is.

- Essünk túl a rosszon.
- Egy ilyen versenyre az embernek fel kell készülni, hiszen mindenki a maximumot akarja nyújtani. Én is úgy mentem oda, hogy kihozzak magamból mindent és ez sajnos nem jött össze, hiszen betegen csináltam végig a döntőt. Volt egy nagyon komoly hangszálgyulladásom, az orvos azonnal eltiltott, nem hallgattam rá és betegen szerepeltem. Utólag úgy gondolom, hogy ennek tudható be, hogy viszonylag hamar elbúcsúztam a döntőből. Ez bennem egy nagyon rossz emlék.

- S mi legnagyobb tanulság?
- Szerintem az, hogy megtanultam alkalmazkodni. Régebben közel nem voltam ennyire megértő a másikkal szemben. Különböző szituációkban nagyon be tudtam görcsölni és nem tudtam kezelni a helyzeteket. A tehetségkutatónak köszönhetően ez megváltozott - ezt a barátaim is látták, akik ugye mindvégig mellettem voltak. A másik az, hogy hangképzés területén sok minden változott bennem. Kiderült nem helyes technikával énekeltem és, amiatt hamar elfáradt a hangom, nem tudtam végignyomni még egy koncertet sem. A műsor alatt ezt is megtanultam kezelni és önfegyelemben is előreléptem.

- Plusz rutint szereztél és még lemezed is megjelenhetett…
- Igen, hiszen hirtelen bedobtak a mélyvízbe, rengeteg fellépésre mentünk, ezáltal nagyon sok rutint szereztünk. Igaz, hogy én elég hamar kiestem, de ennek ellenére kaptam egy lemezszerződést, úgyhogy ez is megvalósult. Egy magáncég megkeresett, felhívtak telefonon a legváratlanabb pillanatban, hogy üljünk le, mert megkedvelték a dalaimat és szeretnének velem dolgozni. Ennek sokat köszönhetek, mert aki a lemezen található dalok segítségével, a zongorajátékomon, az énekhangomon, az előadásmódomon keresztül megszeretett, az úgy érzem, hogy a mai napig emlékszik rám.

- Korábban soha nem volt mögötted olyan szakember, aki a sajtómegjelenéseidet segítette volna?
- Őszinte leszek, volt sajtós mögöttem, csak nem működött jól az egész. Hogy miért? Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen lehet, hogy kapcsolatok hiánya volt az ok. Én úgy érzem, hogy ebben a szakmában, amiben vagyok, az elsődleges az, hogy valaki szerelmese legyen annak a stílusnak, amit csinálok és akkor tudunk együtt haladni. A mostani médiacsapattal nagyon egy hullámhosszon vagyunk is, itt nagyon szeretik a hangomat, szeretik a zenémet és ezáltal érzek egy kis pluszt, hogy mintha a gyerekük lennék. Talán ez az eddigi sikerünknek a titka.

- Egy zeneiskolában is tanítasz. Ez egy új lehetőség volt vagy a fellépések helyett van ez? Hiszen pénzt is kell keresni…
- Pontosan. Tehát fellépések helyett is van, illetve a hobbim is egyben. Privát magánénekórákat szoktam oktatni, továbbá Pély Barnát helyettesítem a főiskolán. Megint csak azt tudom mondani – amellett, hogy anyagi forrás is egyben – lelkiekben is nagyon sokat változtat. Na meg tehetségekkel együtt dolgozni és nekik átadni azt, ami bennem van, az egy fantasztikus érzés, élmény.

- A diákok felnéznek rád és komolyan vesznek?
- Abszolút ezt érzem, hála Istennek! Még nem találkoztam olyan diákkal, aki ne figyelt volna rám. Úgy vettem észre, hogy abszolút tisztelnek, fel is néznek rám, illetve azt a követelményt, amit én el szoktam várni, teljesítik, s fontos nekik, hogy helyt álljanak, fejlődjenek.

- Aki manapság a Mujahid Zoltán iránti információéhségét ki szeretné elégíteni, az hiába lép fel a weboldaladra, új információt nem talál. Miért nem kerülnek fel friss adatok, hírek?
- Az az igazság, hogy az előző menedzsmentem hozta létre azt a weboldalt és sok beleszólásom nem volt ebbe. Gyakorlatilag azóta áll, lassan már egy éve nem frissül, így nem tudom, hogy miként is áll. Tudom, hogy nekem kéne kézbe vennem ezt az egészet, de én annyira nem vagyok ez a számítógépes zseni, aki programozni tud és meg tudja csinálni. Szerintem...

- No, de akkor mi a megoldás?
- Annyi a megoldás, hogy most lesz egy új megjelenésem vagy szeretnénk, hogy legyen és azzal az egész style meg fog változni és a weboldal is frissülni fog vagy egy új külsővel jelentkezik.

- Vagányabb leszel?
- Nem tervezek semmilyen vagányságot. Önmagamat adni, amit eddig is.

- Mi a stílusod?
- Ezt mindig megkérdezik, és nem tudom elmagyarázni.

- Azért csak próbáljuk meg.
- A dalaimnak van mondanivalója, lírai, érzelem dús, még akkor is, ha gyors. Valami ilyesmi, valami sajátos. Nem szeretem senkihez hasonlítani magamat.

- Bíró - Havassy

[2010.11.03.]