Hallelujah! Új életrajzi könyv jelent meg Leonard Cohenről

A hetvenes éveiben járó leginkább dalszerző , de bátran leírható: művészeti polihisztor életéről újra könyvet írtak, amely a ShowTime Budapest gondozásában jelent meg, november 15-én.

Leonard Cohen sokoldalú férfi – jelenleg hetvenes évei közepén jár –, és sokkal több, mint az a zseniális dalszerző és előadó, aki neve hallatán a leginkább eszünkbe jut. Rendkívül nagy hatású zenéje, versei és fellépései a mai napig elnyerik a kritikusok tetszését. Cohen emellett elismert regényíró, a száraz, de veszettül vicces komédia mestere – mindig képes előhúzni egy szórakoztató anekdotát –, és belső lényének felfedezője, aki a kilencvenes évek során öt évet töltött egy buddhista kolostorban napi tizenkét óra meditációval. Mindezek – még sok mással együtt – a kortárs zene egyik legizgalmasabb történetévé teszik az övét.

Ez a hiteles, gyakran fanyarul szórakoztató könyv Cohen teljes történetét elmeséli, 1934-es születésétől kezdve 2009-es, dicsőséges koncertturnéjáig. Cohen legfontosabb alkotótársaival készült új, exkluzív interjúanyagaival, valamint a számos, eddig ismeretlen részletet napvilágra hozó friss kutatások eredményeivel a Leonard Cohen: Hallelujah várhatóan sok éven át a legfontosabb, Leonard Cohenről írt alapmű marad. – olvasható a könyv fülszövegében. 

Kulka János eképp vallott a zseniális művészről: „Végtelen bölcsesség, áradó nyugalom, mindenen túl és mindenben jelen… Egyszeri, életre szóló, meghatározó, irányt-utat mutató. Költészet, filozófia és zene, zene...  Isten éltesse sokáig, Mr. Cohen.”

Furcsa meghatódottság és visszatartott könnyek

A csodás hangú Palya Bea is elmondta gondolatait: „Hófehér hajó úszott a folyón... Gyerekkoromban, ha megszólalt ez a Zorán által énekelt Cohen-dal (Take this Waltz), a fülemet a kis Sokol rádióhoz tapasztottam, hátha sikerül megjegyezni egy újabb versszakot. Aztán sok év eltelt, begyűjtöttem a lemezeket, fülemben a Dance me to the end of love, az I'm your man, a Boogie nights... és tavaly láttam őt élőben. Azóta is, ha arra a koncertre gondolok, melegség jár át, nevetek, dallamfoszlányok, gesztusok úsznak elő bennem: ez a szemtelen, öntörvényű, kísérletező, szabad férfi csodát teremtett ott este, azóta is ez nekem a koncert-mérce. A dallam szolgálta a szót, a szó és zene a dalba írt érzést, a hangszerek szolgálták a dal egységét, a zenészek szolgálták a Cohen-világot, Cohen pedig szolgált minket, hallgatókat. És valahogy mi is őt. A sportcsarnok nagy tere kicsivé sűrűsödött, megült benne valami furcsa meghatódottság, mint mikor a könnyeinket csendben visszatartjuk.”

S természetesen ha Cohenről van szó, nem maradhat ki a megkérdezettek sorából Zorán sem: „Nyomot hagyni magunk után a világban – ez a lelkünk mélyén ösztönösen dédelgetett vágy ott van mindenkiben, ha tud róla ha nem. Zenésznek, festőnek, szobrásznak, írónak, költőnek – azt hihetnénk – ebben könnyebb dolga van. De nem. Mert nincs rá recept, ez nem megtanulható. Nem tudhatjuk, mi az az isteni mechanizmus, amely belegravírozza szívünkbe az élményt. És milyen jó, hogy nincs rá megfejtés! A megérintés misztikuma ott van Leonard Cohen minden rezdülésében, bennem a nyom már kitörölhetetlen. Tudom, sokan vagyunk így ezzel...”

Footman nélkül nem ment volna

Végezetük essen pár szó a könyv szerzőjéről is, aki nélkül éppúgy nem születhetett volna meg a könyv, mint a főszereplő néllkül. Ő pedig nem más, Tim Footman. Először a korai nyolcvanas években találkozott Leonard Cohen szövegével és zenéjével a Pickwick által kiadott olcsó hatszámos EP-n. Különösen tetszett neki a barettsapka, melyet a borítón szereplő képen az énekes viselt. Ő az Üdvözöl a gép: Az OK Computer és a klasszikus lemez halála (2007) és A nullások, 2000-2009: Egy évtized, mely megváltoztatta a világot (2009) szerzője, valamint írt egy fejezetet a Radiohead és filozófia (2009) című könyvhöz. Írt zenéről, popkultúráról, filozófiáról és túlárazott éttermekről többek között a The Guardian, a Mojo, a Time Out, a Careless Talk Costs Lives, a Plan B, a Zembla, a Drowned In Sound, a Bangkok Post és az International Journal of Baudrillard Studies számára. 1999 és 2001 között ő volt a Guinness Rekordok Könyvének szerkesztője.  Három kontinensen élt már, de valahogy mindig visszajut Londonba.

A kötet tehát minden zenebarát számára különleges élményeket és fontos részleteket tartalmaz egy olyan zseniről, amelyekből már csak elvétve akad a világon. 

– zene.hu –

 

[2010.11.16.]