Royal Flush Fesztiválturné / Turnénapló 6. rész

Elérkeztünk a turnénapló utolsó részéhez, amelyből többek között az is kiderült, hogyan is sikerült a turnétemetés.

A turnétemetésre minden jegy elkelt. Egy fantasztikus estével zárult a Royal Flush Fesztiválturné Miskolcon.

Amikor délelőtt útnak indultunk, már tudtuk, hogy a szokásos turnétemető koncertek hangulatát is felül fogja múlni az esténk, de még a vártnál is jobban alakultak az események.

A délutáni hangbeállás kisebb fejetlenséggel indult, hiszen a turné színpadmestere, Pintér Norbert a Superbutt technikusaként is dolgozik, és a zenekar ekkor még csak Miskolc felé tartott az előző esti Szlovén fellépéséről. Természetesen ezt már korábban is tudták a zenekarok, így engem bíztak meg a nemes feladattal. A színpadon alapvetően kényelmesen elfértünk, csak a le és felpakolásokhoz szükséges hely volt kisebb a szokásosnál. Némi logisztikai megfejtés után újra sínen volt minden és kezdődhetett az önfeledt bulizás.

Kötelező a szívatás

A közönség is korán belecsapott az estébe, és a Wrong Side Of The Wall már komoly nézőszám előtt játszott. Az Insane csak azt csinálta, amit szinte az egész turné alatt… jött, látott, győzött…és persze alaposan mulatott is a koncert végeztével. Nagyon jó érzés volt ismét a Nem akarok elszakadni című dalunk Insane – esített változatát hallani. Irgalmatlanul nagy energiával szántották fel a színpadot, és egy pillanatnyi fáradság sem látszott rajtuk, amit azért is tartok fontosnak kiemelni, mert ezek a srácok évi 80 – 90 bulit adnak Európa szerte, és már november végénél járunk. A WSOTW –nak ez a turné egyfajta bemutatkozás a nagyközönség előtt, tehát őket hagytuk nyugodtan érvényesülni, de az Insane már régi motoros a szakmában, tehát pontosan tudták, hogy egy turnétemetésen a zenekaroknak kötelezően szívatni kell egymást. Nem akartunk túl gonoszak lenni velük, de 1- 2 alkalommal azért felcsendült valami ismert pop dal a monitorukban, a sajátjuk helyett, valamint néha Bálint konferálásai helyett is ez volt hallható a közönség számára.

"Kint lógótt a megtelt tábla"

Ekkor még csak este 7 körül jártunk, és már jött is a hír, hogy több ember már nem fér be az épületbe, és kitették a „ Sold out „ táblát. Sajnáltuk, hogy emiatt jó pár ember nem tarthatott velünk az utolsó állomáson, de ugyanakkor nagyon jó érzés volt minden fellépőnek, hogy ilyen nagy érdeklődés övezte az utolsó közös esténket. Szerencsére a már bent szórakozóknak nem okozott nagy kellemetlenséget a tumultus, mert a koncertek között újra felfrissültek az Ifiház tágas kertjében, és a folyamatos szelőztetésről is gondoskodtunk, az amúgy is dohányfüst mentes koncertteremben.

Robbant a masszív energiabomba

Az Emberteremtő című új lemezét bemutató Road zenekaron nagyon látszott, hogy komolyan oda akarják tenni magukat az utolsó állomáson, és ez sikerült is nekik. Masszív energiabombát szabadítottak a közönségre, és rendkívül jó hangulatot. Velük már annyiszor körbeturnéztuk az országot, hogy előre megkapták a turnétemetős piszkálódásainkat, tehát inkább egy közös énekléssel zártuk az este rájuk eső részét.

Nekünk a Depresszióval már csak egy feladatunk maradt erre az estére: önfeledten kiélvezni az utolsó idei buli minden percét. A kezdésünk időpontjában már egy tűt sem lehetett leejteni a teremben, és a hangulat is adott volt, szóval nem volt más hátra, mint előre. A színpadra lépésünkkor igazi népünnepéllyé változott az este, és egész végig egymást éltettük a közönséggel. Hihetetlenül nagy szeretet áradt felénk az egész koncert alatt, pláne, hogy sokan több 100 kilométert utaztak a buli kedvéért. Mivel nem voltunk túl gonoszak a többi fellépővel, ezért ők sem piszkáltak minket a koncert első részében.

Örült nagy buli kerekedett a végére

A ráadás alatt viszont elszabadult a pokol, és elkezdtek felözönleni a zenekartagok a színpadra. A ráadás első dalánál még csak pálinkával próbáltak itatni éneklés közben, de a második dal igazi Rock – történelmi pillanaté fajult. Egyszerre lépett színpadra a WSOTW, az Insane, a Superbutt, a Road, és a Depresszió. Együtt adtuk elő a Néha című dalunkat. A dal végi szokásos guggolós mutatványunkat is közösen vezettük elő. A gitárosunk, Hartmann Ádám ekkor már a tömeg közepén állva játszotta a dal utolsó hangjait. Végül az összes Royal Flush – ös zenész, és a közönség is egyszerre emelkedett a levegőbe, ami fantasztikus látvány volt. A koncertvégi elköszönésem közben, hirtelen megragadtak a többi zenekar tagjai és gitárostul a fejük fölé emeltek, én meg nem győztem hálálkodni utána ezért az elismerésért, és élményért nekik.

Ezek után a Superbutt tiszta erőből szabadult rá a deszkákra, és alaposan földbe döngölte rajongóit. Volt minden ami szem – szájnak ingere… király dalok, jó megszólalással, és fénnyel, wall of death, és igazi örömzenélés. Road Mátéval végül már nem bírtunk magunkkal, és a Szájon át című dalnál felrohantunk vokálozni a színpadra. Az előző mutatvány folytatásaként követett minket a javában ünneplő többi zenész is. Az utolsó, Pioneer című slágert ismét kb 30 – an adtuk elő. Végül egy közös nagy meghajlással zártuk az estét, és a Royal Flush turnét, ami minden csapat számára örökre szép emlék marad. A rendkívül sikeres fesztiválsorozatnak természetesen lesz folytatása. Addig is mindenki már a jövőre koncentrál. A Superbutt, a WSOTW, és az Insane új lemezt készít. A Road folytatja lemezbemutató turnéját, mi a Depresszióval pedig dolgozunk a jövőre megjelenő DVD-n, és az őszi új lemezen.

Köszönöm szépen mindenkinek a megtisztelő figyelmet, és a zene.hu – nak a lehetőséget!

– Halász Ferenc / Depresszió –
Fotók: Szöllősi Sándor

[2010.11.26.]