Royal Flush Fesztiválturné - Turné napló 5. rész

Ismét egy újabb részlethez érkeztünk a turnénaplót illetően, amelyből sok érdekesség kiderülhet.

2010.11.12. Budapest – Petőfi Csarnok

Elérkeztünk a turné minden tekintetben legnagyobb állomásához.

Természetesen mindenki nagyon komolyan vette az eddigi bulikat is, de mivel ezen az estén volt a Road lemezbemutatója, a Superbutt 10 éves jubileumi koncertje, és mi a Depresszióval itt zártuk a 10 éves születésnapi országjárásunkat, ezért még a szokásosnál is nagyobb sürgés –forgás kezdődött el délután a PeCsában. A Gpro Sound and Light csapata gyakorlatilag beborította a színpad két oldalát óriási hangfalakkal, a színpadot pedig több száz lámpával, tehát minden adott volt ahhoz, hogy 8 órán keresztül kényeztessük a stílus kedvelőit.

Már a délutáni hangbeálláson is olyan minőségben szólalt meg a Wrong Side Of The Wall, amilyet ritkán hallani hazai csapattól.
Kapunyitás után is megtettek mindent azért, hogy lekenyerezzék a nagyérdeműt. Pontosan, tisztán, és nagy lelkesedéssel játszottak. Rövid műsorukba még egy hangulatos akusztikus blokkot is beépítettek, valamint közel 100 röviditallal vendégelték meg az első sorokban álló rajongókat.

Az Insane nagyon súlyos volt

Az Insane eddig is alaposan odavágott mindenkinek, aki arra vágyott, és lehet, hogy csak a grandiózus színpadi elemek miatt, de most még súlyosabbnak éreztem az előadásukat. A szépen gyülekező közönség, és a mi legnagyobb meglepetésünkre hirtelen bejelentették, hogy a közösen eltöltött esték örömére feldolgozták tőlünk a Nem akarok elszakadni című dalt. Azzal a lendülettel bele is csaptak a szerzeményünkbe, amitől hatalmasat dobbant a szívem. Nem is győztük utána meghálálni nekik ezt a szép gesztust, és a remekül sikerült átiratot.
Közben a backstage – ben is megindult a bulizás. Rengeteg barátunk, és kollégánk látogatott meg minket ezen az estén, ami még a szokásosnál is jobb hangulatot biztosított.

Ha már egy személyes hangvételű naplót írok, akkor talán elárulhatok olyan kis belső titkokat, mint az, hogy a Road zenekar egy kicsit tartott ettől az estétől, hiszen ez volt az első Petőfi Csarnokos lemezbemutatójuk, ami minden hazai zenekar számára nagy kihívás. Nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy maximálisan jól teljesítettek, és egy pillanat alatt feloldódtak a lelkes közönség láttán. Hatalmas mosollyal az arcukon sétáltak le a színpadról, a sikeres fellépés után.

Nem kellet félni

Pályafutásunk során 10. alkalommal léptünk fel főzenekarként a Petőfi csarnokban, és minden alkalommal felejthetetlen bulikat hoztunk össze a közönségünkkel. Félni valónk tehát már nem volt a buli előtt, csak a jól eső drukk és izgalom járt át minket a színpadra lépés előtt. Az intro végeztével felgyúltak a fények, és gyönyörű látványban volt, immár sokadik alkalommal részünk. Ismét teltház fogadott minket a Petőfi Csarnokban. Egy ilyen nagyszabású eseményre rendszerint nem csak a fővárosból, hanem az ország határain belülről, és kívülről is rengetegen érkeznek, és amikor ilyen sok, maximálisan lelkes, Depresszió - rajongó gyűlik össze, abból valódi ünnep születik. Kimondhatatlanul élveztük a koncert minden egyes percét, ahogyan szemmel láthatóan a közönségünk is. A koncert végén mindenki leguggolt velünk, hogy aztán egyszerre ugráljon velünk.

Csodálatos látvány volt, ahogy az egész Petőfi Csarnok a levegőbe emelkedett.

Ami alatt mi a Depresszióval megkezdtük a rendkívül sikeres koncert alapos megünneplését, a színpadon elkezdődött a jubileumi Superbutt buli. Vörös Andrisék csapata is rendkívül nagy elánnal vetette magát a deszkákra, és egy pillanatra sem hagyták lankadni az egybegyűltek figyelmét. Nagyon jó dolog ebben a turnéban számomra, hogy a koncertek utáni lazítás közben még egy jó Rock Show – t is meg tudok nézni.

A turné catering - jében ténykedő Gyémánt Krisztiánt is felhívták vendégeskedni, valamint a Pomázi Önkéntes Tűzoltó Zenekart is. Nem mindennapi produkciókat élhettünk át, az biztos. A ráadásként elővezetett Pioneer című dal alatt már én sem bírtam magammal, és mivel invitáltak is a zenészek, ezért közösen zártuk a rendkívül jó hangulatú estét.

2010.11.13. Balassagyarmat

Mivel az előző este sikerein felbuzdulva, szó szerint elözönlöttük éjszaka a fővárost, ezért kicsit tartottam tőle, hogy a másnapi koncerten nehéz dolgunk lesz, de mindenki maximális profizmusról tett tanúbizonyságot, és kipihenten érkezett a következő állomásra. Pár óra elteltével ugyan úgy folytatódott a buli, tehát ez az állomás amolyan zenéléssel egybekötött afterparty – vá vált. Az rendezvény hangulatáról, a turnét befogadó Rock – táncház is gondoskodott, hiszen az intézmény ezen az estét ünnepelte a 22. születésnapját. Az országos szinten is jól felszereltnek számító klub, remek helyszínnek bizonyult egy újabb felejthetetlen estéhez. Mindenki nagyon kellemesen ellazulva játszotta el a jól ismert dalokat. Mi még arra is vetemedtünk, hogy 1 – 2 hang erejéig megpróbáljuk emlékezetből eljátszani a többiek ismertebb szerzeményeit. A több száz emberes házibulin mindenki nagyon jól érezte magát, amit az is bizonyít, hogy a koncertek után még hajnalig mulattunk az egybegyűltekkel. Igyekezett is mindenki alaposan kihasználni az utolsó alkalmak egyikét, hiszen a következő, november 20-i, miskolci állomáson vár ránk a turnétemetés.

– Halász Ferenc / Depresszió –
PeCsa képek: Juhász G. Tamás
Balassagyarmat képek: Szöllősi Sándor
 

[2010.11.17.]