Ákos csörömpölős cipősdoboza - fotókkal

Igazán családias hangulat jellemezte Ákos december 16-i koncertjét. De nem azért, mert az Aréna közönségének létszáma Taktaterebélyes községházának a Verekedős István által adott Fülig Jimmy emlékkoncert alatt mért népsűrűségéhez konvergált. Sokkal inkább annak okán, hogy a csodavárás adventi csendjét megtörő „csörömpölésben” mégiscsak volt valami bensőséges és meghitt.

 A tiéd csak az marad...

Nem láttam még ennyi rockra éhes szájat türelemmel várakozni arra, hogy kedvenceik végre a húrok közé csapjanak. Sokkal inkább ahhoz szoktam, hogy bárkinek, aki a főszereplőkön kívül a színpadra meri tenni a lábát, és ezzel késlelteti A találkozást, annak hamarosan meggyűlik a baja a rajongókkal és jobb esetben csak kifütyülik. Ez az este ebből a szempontból is kivételes volt. Az Arénéra este 8-hoz közeledvén lassan kitehették volna a Megtelt táblát. De ilyet akkor még csak a ruhatárakon láthattunk. Igaz, azok mindegyikén.

Ákos nem hazudtolta meg önmagát, és nem „csak” egy egyszerű bulival ünnepelte a Karácsony és az évvége közeledtét. A jótékonysági Cipősdoboz Koncertnek keresztelt eseményen a Baptista Szeretetszolgálat vendégeként lépett fel azon ezrek előtt, akik közül sokan gondolták hozzá hasonlóan, hogy a közelgő ünnep misztériumához lényegesen közelebb áll egy ismeretlen rászorulóknak összeállított csomag, mint a plázák csillogó-villogó forgataga. A főbejáratnál leparkolt autó alig két óra alatt szépen meg is telt, így csak ezen az estén mintegy ezer cipősdobozzal gazdagodott adakozók és adományozottak Karácsonya. Odabent először a szolgálat elnöke, Szenczy Sándor köszöntötte a jelenlévőket, és köszönte meg nekik, hogy az adás közös örömében ilyen szépen összejöhettek. Szavainak komoly súlyt adott, szemeimre pedig fátyolt vont Csaba testvér megjelenése a színpadon. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, egy (vagyis sokkal inkább AZ) erdélyi gyermekmentő szervezet életre hívója néhány pártfogoltja társaságában érkezett. Egyrészt, hogy jelképesen átvegyék a nekik szánt ajándékokat. De sokkal inkább azért, hogy hitet tegyen amellett, él még a szeretet és az önzetlenség a Kárpát Medencében, és amíg ez így van, van remény, és van jövő e nép számára is. Szavait követően szívből jövő vastapssal melegítette be tenyerét a közönség, akinek innentől kezdve már tényleg csak perceket kellett várnia, hogy a csendes áhítat igazi zenés-táncos fergeteg-partyvá alakuljon át.

Az utazás vége

Szindbád utazása még május 22-én, a szegedi Dóm téren kezdődött és most, ezzel a turnézáró koncerttel fejeződött be véglegesen. De ahogyan az előző év(ek)ből a 40+ koncertek, ez a sorozat sem csak amatőr felvételeken marad meg az utókor számára. Mementójaként még karácsony előtt a boltokba került a turnéról készült koncertfilm. Tekintettel arra, hogy (leginkább) Szakos Krisztiánnak köszönhetően sokadszor is teljesen új köntösbe öltözhettek, ezáltal újabb reneszánszukat ünnepelhették a jól ismert Ákos szerzemények, legfeljebb a tracklist tekintetében beszélhetünk némi redundanciáról, a két kiadvány ég-föld távolságra van egymástól. Ez elmondható volt magukról a koncertekről is. A korábbi széria visszafogott, ünnepi hangulatát vérbő, pörgős, már-már Bonanzai keménységű rock koncertek váltották fel. Ákos 2010-ben szinte végigdübörgött az országon. És látszólag nagyon is élvezték a zúzást, amit májusban Lukács Laci és Mező Misi társaságában kezdtek meg.

Kiscserkészek

Kevés dolog tudja felülmúlni egy előadóművész számára azt, hogy a főváros legnagyobb arénájában teltházas koncertet adhat. Ez az este azonban tartogatott egy (-két) ilyen pillanatot Ákos számára. A koncert közepén, ahogy a hangulat kezdett tetőfokára hágni, egyszercsak kiemelkedett a tömegből egy fiatal tinédzser. Nyilván nem az első eset volt Ákos huszonéves pályafutásában, hogy egymás nyakában táncolva tomboltak a fiatalok a koncertjein. Az már egy kicsit ritkábban fordulhatott elő, hogy nem a gyengédebb nem képviselőit látta íly módon még közelebb kerülni a színpadhoz.

Viszont ami feledhetetlenné tehette e pillanatot, hogy ezúttal önnön vérét láthatta nagy hőfokon forrni és felhőtlenül élvezni azt, ahogy apja, az egyeseknek „ideális popsztár”, sokaknak ikon sokadszor is bebizonyítja, hogy nem kell külföldi sztárt vendégül látni ahhoz, hogy világszínvonalú előadásnak tapsolhassanak az Arénában. Csaba testvér után ez volt a második igazán megható pillanat. A boldog büszkeség és a féltő gondoskodás összpontosult abban a pillantásban, ahogy Ákos a fejek és karok erdeje felett magasodó Marci fiára nézett. Gyakorló – bár kezdő – apaként nem tudok elképzelni ennél felemelőbb momentumot. Persze Ákos ezt követően sem csupán a fia cserkész-csapatának játszott, de azért érezhetően külön figyelem kísérte a nézőtér azon szegmensének minden rezdülését, ahol a családi barátok tombol(gat)tak.

Vicc-faktor

Az Ákos nevével fémjelzett performanszok tapasztalt látogatói jól tudják, örök kérdés az, hogy milyen mennyiségi és minőségi paraméterekkel bírnak a főszereplő anekdotázásai, amelyek rendre szerves részét képezik ezeknek az estéknek. Sokkal nagyobb bizonytalansági tényező ez, mintsem hogy Ákos hangjánál lesz-e, vagy hogy a technika, amit felvonultat hagy-e kívánnivalót maga után. Ezen az estén e szempontból sem lehetett okunk panaszra. Bőven az elviselhetőség korlátain belül maradt a vicc-faktor. Ráadásul a sztorik az újdonság varázsával hatottak. Mint ahogy az az információ is, hogy a Bad Romance feldolgozása nem teljesen komoly vállalkozás. Na jó, azért sejtettük. De ha valaki mégsem, annak számára most végérvényesen pontot tett a mondatvégi kérdőjel helyére a Gaga gag kieszelője.

Ráadások

Korábban már volt alkalmam betekintést nyerni a Szindbád turnéba, így meg tudtam állapítani, hogy az utolsó (utáni) előadásra kissé megváltoztatták a dalok sorrendjét. És az időközben megjelent új albumról, a Katona imájáról is több számot hallhattunk, mint annak előtte. A címadó dal mellett így kapásból a Főleg régen és a Fénybe nézz ugrik be. Utóbbi több ponton is kapcsolható a Karácsony misztériumához. De nem csak ezért volt az est egyik fénypontja. Különösen hangsúlyos volt az igen keményre hangszerelt dalok közepette. És persze nyilván az sem a véletlenek kísérteties összjátékának következménye, hogy közvetlenül az utolsó ítélet felemlítését követően csendült fel.

Másként, de semmivel sem kevésbé volt ütős az alapprogram utolsó száma. Szeged óta a turné állomásainak és a videomegosztó portálok látogatóinak egyik kedvence a Ne fájjon többé. Már csak ezért az egy számért is a polcomon szeretném tudni a koncertfilmet. Kiváltképp, mióta tudom, hogy abban viszontláthatom Lukács Lacit és Mező Misit is. Azért velük volt teljes és brutálisan jó ez az átdolgozás. De persze most sem csak Samut és Zalánt pörgette fel ez a virtus. Bánfalvi Sanyit például annyira elragadta a hév, hogy az kitartott egészen a ráadás végéig. Az Ilyenek voltunk záró akkordjaként egy szinte végeláthatatlan dobszólóba kezdett a közönség legnagyobb örömére.

Ákos csupán annyit vetített elő a következő év terveiről, hogy májusban ugyanitt találkozhatnak vele rajongói. Vélhetően akkor a katona imái közül újabbak is felhangoznak majd. De hogy ezek mellett milyen köntösben jelenik majd meg az utóbbi években többször is átöltöztetett Adj hitet, Az utolsó hangos dal, a Végre, az Ikon vagy éppen a Táncolja a tűzön át, azt talán csak Szakos Krisztián tudhatja. Az eddigiek alapján azon sem lepődnék meg, ha a klasszikusok rock ritmusban történő megszólaltatása közepett neki már népzenei átiratokon vagy raggie-n járna az agya... Amíg „melléktermékként” ilyen lemezek kerülhetnek a gyűjteményekbe, mint a Katona imája, én azt sem bánom, ha lerángatnak még egy-két bőrt a legnagyobb kedvencekről. Bár Ákost ismerve e tekintetben is meg fogja tartani a kellő mértéket.

- Balázs András -

A fotókért klikk a következő oldalra.

[2011.01.05.]