Még egy durranásra készül a Tankcsapda - képes beszámoló a SYMA-kocertről

Leginkább a Tankerek vallják, hogy nem csak a változatosságban leledzik a gyönyörködtetés lehetősége, olykor az állandóság is lehet az örömök forrása. Ezért is ők egy kicsit más megközelítésben tekintenek az adventi időszakra és a „kétünnepközött” fogalmára...

Nem elég

Az ünnepvárás a Tankcsapda hívei számára részben azt jelenti – hiszem, hogy a legtöbbünknek koránt sem kizárólagos jelleggel -, hogy készülődnek a közelgő előkarácsonyi bulira, amikor a debreceni srácok hagyományosan a fővárosban teszik tiszteletüket. A két ünnep között pedig hazai környezetben adnak lehetőséget arra, hogy egy zenés-táncos foglalkozás keretében mozoghassuk le a töménytelen mennyiségű bejgli és töltött káposzta súlyos következményeit. Kis helyet csinálván ezzel az újévi malacnak és a virslinek.

Kezdetben a téli tomboldának Budapesten a PeCsa adott otthont, de amikor a Városligetben már nemigen voltak adottak a körülmények ahhoz, hogy kultúráltan (és a kívánt technikai színvonalon) rúgassék szét a ház oldala, a fiúk Symán átköltöztek a Dózsa György útra. Nem gondolom, hogy egyedül vagyok hálás ezért a váltásért. Elnyomó () kisebbségben vannak azok, akiknek 9 óra környékére durva mindegy, hogy milyenek a környezeti paraméterek. Sőt ekkorra már szinte annak sincs jelentősége számukra, hogy ki is lép a színpadra.

Ha Gyuri bácsi nyomná nekik a Lady Carneval-t, az is tökéletes apropót szolgáltatna nekik, hogy kiéljék agresszivitásukat egy pusztító pogóban, optimális esetben legalább tucatnyi és náluk 20-30 kilóval könnyebb „méla bámészkodónak” szerezve legalább egy héten túl gyógyuló sérüléseket. Nekik nem elég a buli, nekik nem elég a tánc... (Az utóbbi években azt figyeltem meg, hogy a debreceni koncerteken valahogy többek számára megadatik, hogy élvezhessék ezt a bulifaktort is. Mintha az ottani közönség számára jobban megmaradt volna a kötődés a zenéhez és a buli, amely - félreértés ne essék - ott sem szalontánc keretei között zajlik, hanem időnként ott is kimeríti a zúzda fogalmát, mégis ritkábban szolgál öncélú örjöngés alibijéül.)

Élni vagy égni

Talán csak én láttam régen a fiúkat nagyszínpadon, mindenesetre számomra teljesen új, ugyanakkor nagyon tetszetős volt a képi világ. Bár ezúttal a hátterében nem szerepelt sem a zenekar neve, sem az a bizonyos, szimbolikussá vált P betű, ahogy Lukács Laci is megjegyezte, láthatóan keveseknek okozott gondot azonosítani Magyarország régóta legnépszerűbb trióját. Ezen az estén a pirotechnika leginkább az introban kapott szerepet, amikor is egy - vélhetően a táliboktól zsákmányolt - kisebb atomtöltet kis híján a földdel tette egyenlővé a színpadot és közvetlen környékét. Nem tudom, hogy a technikusok minden puskapora abban a bizonyos töltetben volt, vagy a hely adottságaira voltak tekintettel, esetleg a karácsonyfatüzek közelgő szezonjára való tekintettel kímélték a tűzoltóság erőit, de a következő majd két óra tüzijátéktól és lángcsóváktól mentesen zajlott. A nézők kellő hőfokon történő tartásáról Cserkóék gondoskodtak.

Több szempontból is szerencsésnek monható, hogy a Tankcsapda énekese nem Vásáry André. Nem mintha kétségbe vonnám az énekes kvalitásait. És nem is annak okán jutott ez most eszembe, hogy az ő szájából kevésbé lenne hiteles, ha úgy köszönne be, hogy „Debrecenből itt vannak az orálisan egzecíroztatott Tankok”. Csupán arra gondolok, hogy előbbi esetben egészségügyi okokra való hivatkozással minden bizonnyal elmaradt volna a december 18-i buli. Lukács Laci ugyanis láthatóan (hallhatóan) komolyan megsínylette a szeszélyes téli időjárás viszontagságait. Őt azonban nem olyan fából faragták, hogy némiképp nazálisan ne állt volna színpadra, és ne nyomta volna végig a bulit teljes erőbedobással.

Kicsit több gondot fordított a folyadék utánpótlásra, több technikai jellegű szünetet iktatott be, de egy pillanatra sem tűnt olybá, hogy megpróbálna alibizni, vagy kedvtelenségével rontana az est hangulatán. Cyrano-i erényeket csillogtatva jegyezte meg, hogy egy kis betegség sokat nem tud rontani énektudásán, amivel vélhetően a mostanában sokadik virágzásukat élő tehetségkutatókon – amelyek, lássuk be sokkal inkább marketing és gazdasági célokat szolgálnak, mintsem valódi tehetségek felkutatását – tiszavirág életű lenne szereplése a zsűri színe előtt. Még szerencse, hogy annál sokkal tekintélyesebb ítészek ezrei előtt viszont ismét bizonyított. Sokszor egy egyszerű dalnak, ami semmit nem akar több mondanivalója van, mint akárhány faktornak.

A kiszámíthatatlanság varázsa

Szeretem a Tankcsapda koncertekben a kiszámíthatatlanságot. Sosem tudhatom, mit várhatok az adott estétől. Szerencsére annyira gazdag a húsz év termése, hogy kétórányi anyagot ötször egymás után is össze tudnak úgy rakni a srácok, hogy minimális átfedés legyen a számok listájában. És mindegyik teljes értékű koncert lenne. Más-más vezérfonal, stílus, korszak vagy éppen csak hangulat köré fonva a dalokat teljesen különböző élménnyel gazdagodhatunk. És hazatérve (vagy a két órás autóúton odafelé) bőven válogathatunk még a cd-k között, hogy az adott műsorrendből kimaradt kedvencekre vezethessük le a kellemes feszültséget (és esetenként majd kétszáz kilométert). Ezen az estén igen sokat kaptunk az első évtized mérgeiből. Ezek közül is a Karácsony misztériumába a Húsvét liturgiáját becsempésző () Bárány-t üdvözöltem a szokásosnál is nagyobb lelkesedéssel. Nyilván nem az előbb említettek okán, de ezt a számot most valahogy különösen élveztem. A Nézz szét belül és a Füst és lábdob között talán nem erre pörögtem volna rá legjobban. De éppen erről beszélek. Itt és most, nekem ez volt az egyik rácsodálkozásom arra, hogy mennyi, önmagában felülmúlhatatlan szerzeményt tudnak előkapni a srácok a fiókból.

Még egy durranás

Még egy, a korábban említett, koncert-indító hangrobbanásnál is nagyobb durranást tartogatnak idénre a Tankok. A szokásosnak nevezhető Főnix Csarnok helyett ugyanis az évzáró debreceni party helyszínéül a Kossuth teret választották. Ennél már csak az időpont a meglepőbb: december 31. Ez a két körülmény együtt egy újabb feledhetetlen, „ilyenmégnemvolt” buli ígéretét hordozza magában. Mindenkinek csak azt javasolhatom, függetlenül a január elsejétől várható vagy nem várható benzin árváltozásoktól, hogy Tankoljunk egyet Szilveszterkor.

A felhőtlen mulatozáshoz nem csak arra lenne szükség, hogy Lukács, Fejes és Cserkó egyaránt egészségesen vágjon bele az Óév búcsúztatásába, de az is, hogy az utóbbi hetek majd 25 fokos intervallumban mozgó hőmérséklet ingadozásai ne a negatív tartomány széléhez konvergáljanak. Persze egy kis hóesés még belefér. Sőt. Ahogy elképzelem a zsúfolásig megtelt teret, ahol több kivetítővel és delay hangfalakkal biztosítják, hogy ne csak az első (30) sorban legyen élvezhető a koncert, már bele is borzongok a gyönyörűségbe. Ez lehet az országban a legnagyobb INGYENES szilveszteri party, amire majdnem tökéletes eszperente nyelven íródott meghívót olvashatunk a Tankcsapda holnapján: „Gyere el szilveszter este Debrecenbe.” Mit is mondhatnék egy ilyen kedves invitálásra: nehezemre esne eleget nem tennem neked...

– Balázs András –

A fotókért klikk a következő oldalra.

[2010.12.29.]